Sokan vagyunk úgy, hogy ránézünk másokra, akiknek látható a szenvedése, és azt mondjuk: - Hát, én legalább nem vagyok függő. Nem vagyok alkoholista. Nem szedek drogokat. De az igazság az, hogy szinte mindannyian függők vagyunk, és a legmélyebb dolog, amitől függünk, ami a mi választott drogunk, valójában a szenvedés. Pontosan ettől akarunk szabadok lenni, mégis pontosan ez az, amitől függünk, a szenvedéstől.
Nem sok ember képes ezt beismerni. A legtöbb ember még arról sem akar tudomást venni, hogy szenvedés függő. De ha nagyon komolyan megnézed ezt az egészet, meg fogod látni, hogy a legtöbbünknek fogalma sincs arról, hogyan éljünk szenvedés nélkül. Fogalmunk sincs, hogyan kapcsolódnánk egymással, hogyan léteznénk, mihez kezdenénk az időnkkel és az energiánkkal, ha nem szenvednénk.
Van bennünk egy rész, aki szenvedni akar, mert a szenvedésen keresztül tartjuk fent magunk körül az elválasztottság falát. A szenvedésen keresztül tudunk továbbra is ragaszkodni mindahhoz, amit igaznak tartunk. A szenvedés fátylát magunkra öltve nem kell igazán magunkba néznünk, és azt mondanunk: - Én vagyok az, aki ezt álmodom. Én vagyok tele illúzióval. Én vagyok az, aki mindenhez ragaszkodom.
~Adyashanti~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése