2012. december 24., hétfő

Boldog Karácsonyt


"KARÁCSONYI FÉNYBE ÖLTÖZNEK ÉS RAGYOGNAK A FÁK,
FELMELEGEDSZ, S SZÍVEDET AZ ÖRÖM JÁRJA ÁT.
KARÁCSONYI FÉNYBE ÖLTÖZIK ÉS MEGNYUGSZIK A SZÍV,
VALÓRA VÁLNAK, S ELVARÁZSOLNAK
A LEGSZEBB ÁLMAID"

BOLDOG, BÉKÉS ÉS ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

2012. december 2., vasárnap

Érkezik az Új Energia


                                           Készítette: Török Andrea grafikus és fotóművész :)

2012. november 30., péntek

Öröm = Élet = Szabadság


Figyeld meg magadban, hogy miért engeded meg bárkinek is, hogy belőled táplálkozzon és elszívja az Életörömödet. Ezt senkinek sem lenne szabad megengedned. Jogod van a saját vágyaidhoz, örömödhöz, a saját választásaidhoz, ahhoz, hogy azt tedd, ami neked örömet okoz. És ha ezt valaki nem támogatja, sőt, megítéli vagy kritizálja, támadja, vagy ettől sértve érzi magát, az csak egy olyan ember lehet, aki nem engedi meg magának a saját örömét. Ne hallgass az ilyen emberekre, mert ha adsz a véleményükre, vagy ha meg akarod "védeni" a tetteidet, vágyaidat, akkor tényleg kiszívják belőled az Életet. Mert még nem tudják, hogy nem attól lesznek boldogok, ha a másikat megbélyegzik a kritikájukkal. Senkinek nem kell egyetérteni a vágyaiddal - csak Neked kell velük összhangba kerülnöd ahhoz, hogy megvalósuljanak. ~ LélekForrás

2012. november 29., csütörtök

Az álmok Életre keltése - LélekForrás




Emlékezz, az álmaidat soha senki nem veheti el tőled. Azok mind megvalósulásra váró lehetőségek, amik már most is léteznek a valóság egy másik síkján. Mindössze meg kell engedned a megvalósulásokat. Tápláld hát őket a hiteddel minden nap! Dédelgesd, babusgasd őket, mintha egy csecsemőt ringatnál karjaidban! Simogasd őket a szereteteddel, ahogy a lágy szellő simítja bőrödet. Melegítsd őket a szíved melegével, ahogy a nap melengeti a testedet. Fürdesd meg őket a képzeleted tengerében, és érezd a varázslatot! A szenvedélyed lángjával adj nekik szárnyakat, hadd repüljenek, akár a pillangók! Őrizd őket, mint a legdrágább kincseidet! Öntözd őket a nagyrabecsüléseddel, a hiteddel és az örömöddel, és meglátod, Életre kelnek!

És soha ne engedd, hogy akár a saját, akár pedig mások gondolatai, bírálatai, negatív megjegyzései elhitessék veled, hogy nem vagy képes megvalósítani az álmaidat. Ahogy azt se, hogy a kétség és az aggodalom megfertőzzék és elfojtsák a képzeletedet és a bizalmadat! Hiszen egyedül te vagy képes Életre szeretni az álmaidat - ehhez senki másra nincs szükséged. Hisz te magad vagy a varázsló és a varázslat! ~ LélekForrás ~

2012. november 27., kedd

A saját hatalmad ~ Abraham


Így működnek az energiák. Amikor azzal foglalkozunk, amit nem akarunk, amikor beleássuk magunkat a problémákba, és azon járnak a gondolataink - akkor pont azokat a dolgokat vonzzuk, amiket nem akarunk. A megoldások mindig magasabb tudati vagy rezgési szinten találhatóak, mint maguk a problémák.
Ezért amikor a megoldásra helyezzük a hangsúlyt, és nem a problémára, akkor a megoldásokat vonzzuk.
Csak a mi kezünkben van a döntés, hogy hova helyezzük a figyelmünk fókuszát.  Ezért amikor a megoldásokat, a válaszokat választjuk, és megbízunk azok megérkezésében, nem érezzük kiszolgáltatva magunkat más embereknek, helyzeteknek, eseményeknek. Vagyis a kezükbe vettük életünk irányítását, azaz a saját hatalmunkra vagy belső erőnkre támaszkodunk, és nem rajtunk kívül álló dolgokra, emberekre, vagy bármi másra.És ez jó érzésekkel jár. A régi gondolkodással ellentétben tehát nem nekünk kell kitalálni a jó megoldásokat - mindössze hagynunk kell, illetve meg kell engednünk, hogy az energia különféle változatos módokon elénk tárja a megoldásokat. És a szeretteink jóllétéhez csakis azzal járulhatunk hozzá, hogy a saját erőnkben, hatalmunkban állunk. Máskülönben csak energia lopásra, vagyis az egymásból való táplálkozásra korlátozódnak a kapcsolataink, amik csak játszmák, ahol  a tartozik - követel, az áldozat és az elkövető szerepek váltakoznak, és ez soha nem lehet egy szívbéli, egyensúlyban lévő, igaz emberi kapcsolat alapja. ~LélekForrás~

2012. november 25., vasárnap

Szenvedés ~ Eckhart Tolle



A szenvedés tulajdonképpen a gyűjtőfogalma az összes negatív gondolatunknak, érzésünknek, tapasztalásunknak, melyek a múltunk során gyülemlettek fel bennünk. Ez a mi sötét, vagy árnyékos oldalunk. Ennek oka pedig az, hogy soha nem tanítottak meg minket arra, hogy teremtő lények vagyunk, nem pusztán emberek, hanem Lelkek is, Isten fizikai megtestesülési. Ahogy azt sem tanították meg, hogy  a gondolatainkkal és az érzéseinkkel teremtjük meg nap mint nap a valóságunkat. A tömegtudat gondolatait örököltük meg a szüleinktől, a társadalomtól és sokféle egyéb helyről, ami javarészt a szenvedés irányába hajtja az életünket. Mert ezek a gondolatok, minták, amik mindenhonnan körülvesznek bennünket, ellentétesek az Univerzális Törvényekkel, és nem engedik meg az igazi Áramlást az életünkben. Korlátolt gondolatokra és felfogásokra ítélnek minket egészen addig, míg el nem kezdünk emlékezni a Valódi Természetünkre, Isteni Létezésünkre, Teremtői Mivoltunkra. Míg el nem kezdünk tudatossá válni az életünket befolyásoló és alakító tényezőkre - amik a saját gondolataink és érzéseink.
Ez a bennünk lévő sötét oldal - a szűk felfogásunk és az egyre csak ismétlődő korlátolt gondolataink- vagyis a múltunk árnyékos részei - azok, amik elveszik az életünkből az örömet és a kiterjedést, és nem engedik meg az igazi örömteli változásokat. 
 De erre is szükség volt utunk során, hiszen árnyék nélkül hogyan is tudnánk megvágyni, megismerni, megtapasztalni és nagyra értékelni a Fényt, Akik Valójában Vagyunk.  Hogyan is tehetnénk szert együttérzésre és alázatra?Végeredményben szenvedésünket az okozza, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten fizikai megtestesüléseiként gondolatainkkal és érzelmeinkkel hatalmunkban és jogunkban áll olyan valóságot teremteni magunknak, amire csak vágyunk. 
És ez a sötét oldalunk az, amivel egyfolytában küzdünk, amit le akarunk tagadni, el akarunk fojtani magunkban, ami elől menekülnénk - miközben ezzel egyre csak erősítjük azt. Hiszen minden, aminek ellenállunk, az erősödik.Csakis úgy tudunk túllépni rajta - és ezáltal a szenvedésünkön is - ha beengedjük a tudatunkba, az elménkbe a magasabb Igazságokat, az energia alapvető  működésének a törvényeit, és elfogadjuk a múltunkat, a múltbéli hiedelmeinket annak, amik -  hiedelmeknek,  és nem abszolút valóságnak -  és többé nem rögzítjük, nem erősítjük őket a hitünkkel - ami által nem kényszerülünk többé a múltunk örökös ismétlésére. Hisz minden igaz, amit igaznak hiszünk -- ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit hiszünk igaznak, mert minden általunk "igaznak" tartott dolog testet ölt a személyes valóságunkban, legyen az bármilyen pozitív vagy negatív hiedelem vagy felfogás. 
És ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek, meg kell gyógyítani a múltunkat, el kell fogadnunk a saját - nem feltétlenül tudatos - teremtésünkként. És tudatosan egymás után minden olyan hiedelmet ki kell engednünk az Életünkből, amik a szenvedésünket , a hiányt erősítik. Igen, ehhez nyitott tudat és elme szükségeltetik, és az, hogy higgyünk az álmaink megvalósulásában - mert azok lehetségesek. Máskülönben meg se születnének a vágyaink. 
Ez egy folyamat, amit ébredésnek is neveznek - és ami által bizony nagyon meg fog változni az életünk.
 Hiszen - "A jövő a meggyógyított múlt". ~ LélekForrás ~

2012. november 24., szombat

A Kicsi Lélek és a Nap ~ Neale Donald Walsch




Egyszer volt, hol nem volt, valahol az idő tengerén túl, élt egyszer egy Kicsi Lélek, aki azt mondta Istennek: - Tudom, hogy ki vagyok!

Amire Isten azt felelte: - Ez csodálatos! És ki vagy te?

A Kicsi Lélek erre azt kiáltotta: - Én vagyok a Fény!

Isten szélesen elmosolyodott: - Ez így igaz! Te vagy a Fény!

A kicsi lélek kimondhatatlanul boldog volt, hogy rájött arra, amire a Királyság összes lelkének rá kell jönnie.

-Hűha! – mondta a kicsi lélek – Ez aztán tényleg szuper!

Azonban hamarosan rájött, hogy az nem elég, hogy tudja, ki is ő. Egy belső késztetést érzett arra, hogy ne csak tudja, de meg is élje azt. Ezért a kicsi lélek visszament Istenhez (ami nem túl rossz ötlet az összes lélek számára, akik meg akarják élni, hogy kik is ők valójában), és így szólt:

-Szia Isten! Most, hogy már tudom, hogy ki vagyok, rendjén való, hogy meg is éljem azt?

És erre Isten így válaszolt: - Úgy érted, hogy az akarsz lenni, aki már most is vagy?

-Nos – felelte a Kicsi Lélek – az egy dolog, hogy tudom, hogy ki vagyok, de az már egy másik dolog, hogy azt tényleg meg is éljem. Érezni akarom, hogy milyen Fénynek lenni!

-De hiszen már most is a Fény vagy – felelte mosolyogva újra Isten.

-Igen, de tudni akarom, hogy ez milyen érzés! – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-Nos – mondta Isten kuncogva, ezt tudhattam volna! Mindig is kalandvágyó voltál.

Ekkor Isten arckifejezése megváltozott. – Csak egy dolog van….

-Mi lenne az? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Nos, a Fényen kívül nem létezik más – felelte Isten. Olyan vagy, akár a Nap egyik gyertyája, fénysugara. Ó, hisz ez így is van rendjén. Több millió, milliárd másik gyertyával együtt alkotjátok a napot. És nélküled a Nap sem lenne a Nap. Ami ugyanúgy igaz az összes többi gyertyájára is…..hisz nélkülük maga a Nap sem létezhetne. Nem tudna ilyen fényesen ragyogni. De hogyan ismerhetnéd meg magad Fényként, miközben mindenhonnan Fény vesz körül? – ez itt a kérdés.

-Hát- élénkült fel a Kicsi Lélek – Te vagy Isten! Találd ki!

Isten megint elmosolyodott: – Már kitaláltam! – felelte. – Mivel nem láthatod meg magad Fényként amikor a Fényben vagy, ezért körülveszünk majd sötétséggel.   

-     Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-         Az, ami nem te vagy. – válaszolta Isten.

-     Félni fogok majd a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-     Csak akkor fogsz félni tőle, ha azt választod. – hangzott Isten felelete. – Igazából semmi sincs, amitől félned kellene….hacsak nem döntesz úgy, hogy mégis van. Tudod, ezt az egészet csak mi találjuk ki. Színlelünk.

-Ó! – felelte a Kicsi Lélek, és máris jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, hogy ahhoz, hogy egyáltalán bármit is meg tudjunk tapasztalni, annak pontos ellentéte fog megjelenni. –Ez egy nagyszerű ajándék – mondta Isten – hiszen nélküle nem tudhatnád, hogy milyen is az, amit meg akarsz élni. Nem ismerhetnéd meg a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem ismerhetnéd a Balt a Jobb nélkül, az Itt-et az Ott nélkül, a Mostot a Majd nélkül.

-És így – folytatta Isten – amikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet és ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd, ne szidd a sötétséget. Ehelyett inkább legyél a Fény a sötétség számára, és ne haragudj rá. És akkor meg fogod tudni, hogy Ki Vagy Valójában, és mások is meg fogják azt tudni. Engedd kiáradni magadból a Fényedet, hogy mindenki megláthassa milyen különleges is vagy.

-         Úgy érted az rendjén való, ha mások is látják, hogy milyen különleges vagyok? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Természetesen – kuncogott Isten – nagyon is rendjén való. De ne feledd, hogy a különleges nem jelenti azt, hogy jobb is vagy másoknál. Mindenki különleges a maga egyedi módján. Mégis sokan elfeledkeztek erről. Akkor fogják megérteni, hogy rendjén való számukra különlegesnek lenni, amikor azt látják majd, hogy számodra rendjén való, hogy különleges vagy.

-Nahát!  - mondta a Kicsi Lélek, aki örömében táncra perdült, és nevetve ugrándozni kezdett. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

-Igen, és ezt máris elkezdheted – mondta Isten, aki együtt nevetett, táncolt és ugrándozott a Kicsi Lélekkel. – A különlegesség melyik része akarsz lenni?

-         A különlegesség melyik része? – ismételte meg a kérdést a Kicsi Lélek – Nem értem.

-         Nos – kezdett bele Isten a magyarázatba – Fénynek lenni egyet jelent a különlegességgel, és a különlegességnek sok-sok megnyilvánulása létezik. Különleges dolog kedvesnek lenni. Különleges szelídnek, gyengédnek lenni. Különleges kreatívnak lenni. Különleges türelmesnek lenni. Szerinted még milyen más módon lehet valaki különleges?

Kicsi Lélek egy pillanatig csendben volt. –Szerintem sokféleképpen lehetünk különlegesek! – kiáltotta. – Különleges segítőkésznek lenni. Különleges a megosztás. Különleges barátságosnak lenni. És különleges másokra odafigyelni!

-Igen! – értett egyet Isten – és bármi lehetsz ezek közül, a különlegesség bármelyikét választhatod bármikor, amelyiket csak akarod. Hiszen ez jelenti azt, hogy a Fény vagy.

-Tudom már mi akarok lenni! Tudom már mi akarok lenni! – közölte a Kicsi Lélek   hatalmas izgatottsággal. – A különlegességnek az a fajtája akarok lenni, amit megbocsátónak neveznek. Nem különleges dolog megbocsátónak lenni?

-         De igen, az – biztosította erről Isten a Kicsi Lelket. – Az nagyon különleges.

-         Rendben van. – mondta a Kicsi Lélek. – Ez akarok lenni! Megbocsátó akarok lenni! Ilyennek akarom megtapasztalni magam.

-         Jó. – felelte Isten. – De van még egy dolog, amit tudnod kell.

Kicsi Lélek kezdte elveszíteni a türelmét. Úgy tűnt, mindig akad valami újabb nehézség.

-         Micsoda? – sóhajtott a Kicsi Lélek.

-         Nincs senki, akinek meg kellene bocsátanod.

-         Senki? – Kicsi Lélek képtelen volt elhinni a hallottakat.

-         Senki. – ismételte Isten. – Minden, amit alkottam tökéletes. A Teremtés egészében nem létezik egyetlen egy olyan lélek sem, aki nem lenne tökéletes. Nézz csak körül!

És Kicsi Lélek csak ekkor vette észre, hogy egy hatalmas tömeg gyűlt köré. A Királyság minden szegletéből, közeli és távoli zugából idesereglettek a lelkek, mivel elterjedt a szóbeszéd, hogy Kicsi Lélek egy szokatlan párbeszédet folytat Istennel, és ezt mindenki hallani akarta. És ahogy maga köré tekintve látta ezt a megszámlálhatatlanul sok lelket, akik mind köré gyűltek, Kicsi Léleknek egyet kellett értenie a mondottakkal. Senki sem tűnt kevésbé csodálatosnak, nagyszerűbbnek, kevésbé tökéletesnek, mint saját maga. Olyan csodálatosak voltak az összegyűlt lelkek, és annyira tündöklően ragyogott a Fényük, hogy Kicsi Lélek szinte alig tudta rajtuk tartani a tekintetét.

-         És kinek fogsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

-         A nemjóját neki! – zsémbeskedett a Kicsi Lélek – Én megbocsátónak akartam megtapasztalni magam. Tudni akartam, hogy a különlegességnek ez a fajtája milyen érzéssel jár.

És Kicsi Lélek ekkor megismerte a szomorúság érzését. De ebben a pillanatban egy Barátságos Lélek lépett elő a tömegből.  

-         Ne aggódj, Kicsi Lélek – szólt a Barátságos Lélek – Majd én segítek neked.

-         Megtennéd? – ragyogott fel újra a Kicsi Lélek. – De mégis, hogyan?

-         Majd én adok valamit, amiért megbocsáthatsz.

-         Tényleg?

-         Hát persze! – csicseregte a Barátságos Lélek. – Majd elmegyek a következő életedbe, és tehetek valami olyat, amit megbocsáthatsz.

-         De miért? Miért akarnád ezt tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek. – Hiszen abszolút tökéletes létező vagy! Olyan sebesen rezegsz, hogy az akkora tündöklő fényességet hoz létre, hogy alig bírok rád nézni. Miért is akarnád annyira lelassítani a rezgésedet, hogy a Fényed elsötétüljön és besűrűsödjön? Miért tennél ilyet te, aki annyira káprázatosan fényes és könnyű vagy, hogy táncolni tudsz a csillagokon, és a gondolat sebességével be tudod utazni az egész Királyságot – miért jönnél el az életembe, és miért akarnál nehéz lenni, hogy meg tudd tenni azt a rossz dolgot velem?

-         Egyszerű a válasz – felelte a Barátságos Lélek. – Azért, mert szeretlek.

A Kicsi Lélek láthatóan meglepődött a válasz hallatán.

-         Ne legyél már ilyen meglepett! – mondta a Barátságos Lélek – Hiszen te is megtetted már velem ugyanezt. Nem emlékszel? Ó, mi ketten bizony már rengetegszer táncoltunk együtt. Korszakokon át együtt táncoltunk. Sok-sok időben és sok-sok helyen játszottunk már együtt. Csak nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. A Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, a Most és a Majd. Voltunk már férfiak és nők, jók és rosszak. Mindketten voltunk már áldozatok és gaztettek elkövetői.
Vagyis már sokszor, sok esetben voltunk együtt korábban, és minden alkalommal azt a pontos és tökéletes lehetőséget kínáltuk fel egymásnak, hogy Kifejezzük és Megtapasztaljuk azt, Akik Valójában Vagyunk. És ezáltal – folytatta a magyarázatát a Barátságos Lélek – ott leszek a következő életedben, és ezúttal én leszek a „rossz”. Valami nagyon borzalmasat fogok tenni, és akkor majd megtapasztalhatod magad Akként, Aki Megbocsát.

-         De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek kissé idegesen – ami annyira szörnyű lesz?

-         Ó – felelte a Barátságos Lélek egy kacsintás kíséretében – majd csak kitalálunk valamit!

És ekkor a Barátságos Lélek elkomolyodott, és csendesen azt mondta: -Egy dologban tudod igazad van.

-         Miben? – akarta tudni a Kicsi Lélek.

-         Le fogom lassítani a rezgésemet, így nagyon nehézzé válok, hogy meg tudjam tenni ezt a nagyon nem szép dolgot. Ehhez úgy kell tennem, minta nem lennék Önmagam. És ezért cserébe mindössze egy dolgot kérnék tőled.

-         Ó, kérj bármit, bármit!  - kiáltotta a Kicsi Lélek, és táncra perdülve énekelni kezdett:  - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!

És akkor meglátta, hogy a Barátságos Lélek nagyon csendben van.

-         Mit kérsz érte? – kérdezte – Mit tehetek érted? Olyan fantasztikus angyal vagy, hogy hajlandó vagy ezt megtenni értem!

-         Hát persze, hogy ez a Barátságos Lélek egy angyal – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Soha ne feledd: - Nem küldtem nektek mást, csak angyalokat.

És a Kicsi Lélek most már még inkább teljesíteni akarta a Barátságos Lélek kérését. – Mit tehetek érted? – tette fel újra a kérdést.
           
-         Abban a pillanatban, amikor megteszem veled azt a szörnyűséget – felelte a Barátságos Lélek – amikor megteszem veled a lehető legborzalmasabb dolgot, amit csak el tudsz képzelni – abban a szent pillanatban….

-         Igen? – szakította félbe a Kicsi Lélek – Igen…?

-         Akkor majd emlékezz arra, hogy Ki Vagyok Valójában.

-         Ó, emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek. – Megígérem! Mindig úgy fogok rád emlékezni, ahogy itt és most látlak.

-         Jó – felelte a Barátságos Lélek  - mert tudod, én annyira bele fogok veszni ebbe a színlelésbe, hogy el fogom felejteni, hogy Ki Vagyok. És ha te sem fogsz emlékezni arra, Aki Valójában Vagyok, akkor lehet, hogy nagyon sokáig nem fog visszatérni az emlékezetem. És ha elfelejtem azt, Aki Vagyok, akkor talán te is elfelejted azt, aki Te Vagy, és akkor mindketten elveszettek leszünk. És akkor szükségünk lesz egy másik lélekre, aki majd az utunkba kerül és mindkettőnket emlékeztet arra, hogy Kik Vagyunk Valójában.

-         Nem, arra nem lesz szükségünk – ígérte meg újra a Kicsi Lélek. – Én emlékezni fogok rád! És meg fogom neked köszönni ezt az ajándékot, amit elhozol. – mert ez ad esélyt arra, hogy megtapasztalhassam, megélhessem magam annak, Aki Valójában Vagyok.

És így a megállapodás létrejött. És a Kicsi Lélek útnak indult egy új életébe, izgatottan várva, hogy a Fény legyen, ami nagyon különleges, és mert így megtapasztalhatja, átélheti magát a különlegesség Megbocsátás részeként.

A Kicsi Lélek már alig várta, hogy képes legyen önmagát a Megbocsátásként megélni, és hogy ezt megköszönhesse annak a másik léleknek, aki ezt lehetővé tette számára. Ezért ebben az új életében, amikor csak egy új lélek megjelent a színen, akár örömet, akár bánatot hozva az életébe – és főleg akkor, amikor az bánatot hozott - a Kicsi Lélek mindig arra gondolt, amit Isten mondott neki.

            Sose felejtsd el  - mondta Isten mosolyogva – hogy nem küldtem nektek mást, csak angyalokat. 
~ írta: Neal Donald Walsch ~ fordította: Telegdi Ildikó 

2012. november 20., kedd

A Lelki Béke Tünetei ~ Saskia Davis



 ...        A spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlandóság, a múltbéli félelmeken alapuló gondolkodás és cselekvés helyett.

-         Kétségbevonhatatlan képesség minden egyes pillanat élvezetére.

-         Az érdeklődés elvesztése a mások feletti ítélkezésre.

-         Az érdeklődés elvesztése a magad feletti ítélkezésre.

-         Az érdeklődés elvesztése mások cselekedeteinek az értelmezésére.

-         A konfliktus iránti érdeklődés elvesztése.

-         Az aggodalomra való képesség elvesztése. (ez egy rendkívül komoly tünet!)

-         Gyakori, magával ragadó nagyrabecsülés érzések.

-         A másokkal és a természettel való összekapcsolódottság elégedettségének érzése

-    Gyakori mosoly támadások

-         Egyre növekvő hajlandóság arra, hogy hagyjuk a dolgokat megtörténni, ahelyett, hogy megtörténtté akarnánk őket tenni.

-         Megnövekedett fogékonyság a mások által kibocsátott szeretetre, valamint kontrollálhatatlan sürgető érzés a szeretet magunkból történő kibocsátására.

A BELSŐ BÉKE SZINDRÓMA tovább terjed, amennyiben az ember:

-         Összhangban van az Énjével
-         Nem ragaszkodik a végkifejletekhez és hajlandó meglepődni   
-         Elkötelezi magát az Életnek – szeretetből, és nem félelemből - hitből, és nem  félelemből
-         Őszinte a saját érzéseivel
-         Elfogadja annak felelősségét, hogy azokat saját maga teremtette.
-         Hajlandó elengedni a sérelmeket, a vádaskodást, a hibáztatást és a haragot.
-         Kiváncsi, ahelyett, hogy ítéleteket alkotna.
-         Jelen Van a Jelen kedvéért.

FIGYELMEZTETÉS:

Figyelj oda a belső béke tüneteire! Hisz már sokak szívét megfertőzte, és elképzelhető, hogy az emberek mindenhol megfertőződtek, és ez tömeges, járványszerű méreteket ölt. Ez komoly fenyegetést jelenthet az egész világon fennálló eddigi viszonylag stabil konfliktus helyzetre.
Amennyiben rendelkezel a fent felsorolt tünetek némelyikével vagy mindegyikével – akkor a te Belső Békéd már olyan előrehaladott állapotban van, hogy gyógyíthatatlan. Amennyiben kiteszed magad olyan emberek társaságának, akik a fenti tünetek bármelyikével rendelkeznek – azt csak a saját kockázatodra tedd!

-         © Saskia Davis – Minden jog fenntartva.

(Fordította: Telegdi Ildikó)

2012. november 1., csütörtök

A megbocsátás - Ramtha



 "A bennünk élő Isten, minden Élet eredete nem alkotott törvényeket - hiszen így megtagadta volna tőlünk, és ezzel együtt Önmagától is a szabad önkifejezéshez való jogot, s ezáltal az Élet szabad fejlődését és Áramlását. A törvényeket az ember  teremtette, nem pedig Isten. Ő szabad akaratot adott az embereknek, akik  ebben a szabadságukban olyan törvényeket alkottak, amik a legtöbbször a büntetést, a durva elnyomást, mások megalázását és rabszolgasorba süllyesztését szolgálják, nem pedig a szabadságot. Az ember azért nem lehet meg törvények nélkül, mert borzasztóan fél saját magától, és úgy érzi, csupán szabályokkal tarthatja kordában magát, mivel nem tud saját végtelen, Isteni mivoltáról. Az emberi Lélek és az ember egész mivolta Isteni eredetű.
A kozmosz rendje nem tud a rosszról. A jó pedig csupán a rossz értelmében feltételezhető. Jó és rossz nem létezik, csupán a Lét. Az embert nem a benne élő Isten, hanem embertársa ítéli meg. Évezredeken keresztül a büntetéstől való félelem – amiért nem tartják be a vallás vagy az állam rendszabályait – kormányozta a népeket. Ha egyáltalán lehet rosszról beszélni, akkor az az, ha valaki elveszi embertársa szabadságát és a szabad önkifejezéshez való jogát. Aki ezt teszi másokkal, az olyan, mintha önmagának ártana, sőt még rosszabb, mert minden másokra kirótt korlátozása és ítélete a saját tudatát szorítja korlátok közé, a saját gondolkozását bélyegzi meg.
A bennünk élő Isten, minden élet eredete egyszerűen a tiszta, csupasz létezés, örömteli Jelenlét, amelynek öröme önmagunk megismeréséből fakad. A Teremtésben, és Isteni Létezésünkben nincs rossz, minden csak tapasztalat, amely a bölcsesség gyarapodását szolgálja. Nem kell megfizetnünk egyetlen gondolatunkért vagy tettünkért sem, sem ebben, sem pedig egy másik életben, már amennyiben meg tudunk bocsátani magunknak. Azért vagyunk itt, hogy a tapasztalás által bölcsességre tegyünk szert, és ezt a bölcsességet az életben kamatoztassuk.
Legyetek törvényen kívüliek, ami nem féktelenséget jelent, hanem azt, hogy amikor megszabadulunk gondolkodásunk korlátaitól, a törvényektől, a rendszabályoktól és a tervektől, örömet és nyugalmat találunk majd a Létben, és ennek az örömnek a birtokában szeretni tudjuk úgy magunkat, mint az Élet egészét. Örvendezni tudunk mindennek a szabad kiteljesedésén. Ekkor válunk valóban Istenekké, mi leszünk az Élet tápláló sói, öntöző esői. Úgy legyen!" ~ Ramtha ~ JZ. Knight csatornázásában ~

2012. október 31., szerda

Önszeretet, szabadság


  …A saját szeretetünk és a szuverenitásunk, szabadságunk hiányát az mutatja, ha a kapcsolatainkban még Jelen van bennünk a drámázásra való igény, azaz a megbántottság, a neheztelés vagy harag érzése, az áldozatiság, a másik megváltoztatására, irányítására, manipulálására való igény, a birtoklás, a ragaszkodás, a féltékenység, a másiktól való érzelmi, anyagi függőség, a félelem a kapcsolat elvesztésétől, az egyedülléttől, illetve a bizalmatlanság, az őszinteség hiánya, az igazi intimitás hiánya, az egymással szemben támasztott elvárások, a másik hibáztatása, a ragaszkodás a régi, korlátolt szabályok betartására, a másiknak való megfelelés a saját belső igazságunk ellenében...stb.

 Ezek mind a szabadságunk és a szeretünk  útjában álló régi, téves programok., amiket csakis saját magunkból kell elengednünk, hisz a másik ember mindig csak minket tükröz....és amennyiben kitisztítjuk magunkból ezeket a régi, mérgező mintákat, akkor abban az esetben, ha a másik fél nem áll még készen arra, hogy ő is elkezdje a saját mintái elengedését – akkor a kapcsolat véget ér, és el kell, hogy engedjük azt a személyt vagy azokat a személyeket az életünkből, hiszen ők még a régi úton kívánják megtapasztalni az életet, mert még nem jutottak el arra a felismerésre, hogy ezeknek a mintáknak a kijátszása mindig csak szenvedést teremt, ami egy ördögi körben tartja az embert életről-életre. És a legtöbb ember csak akkor hajlandó elfogadni a változás szükségességét az életében, csak akkor hajlandó befelé menni és felülbírálni az addigi hiedelmeit vagy mintáit, amikor a szenvedése már meghaladja a változástól való félelmét, vagy amikor már nem maradt más választása.

De ezzel a tisztulással és a változás megengedésével helyet teremtünk a sokkal gyümölcsözőbb és boldogabb kapcsolat számára, ami már önmagunk szeretetét tükrözi vissza a számunkra. Hiszen amíg magunkhoz nem vagyunk Igazak, vagyis amíg nem szeretjük magunkat – addig mást sem tudunk igazán, nyitott szívvel, szabadon szeretni, és elfogadni olyannak, amilyen, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni. Amíg magunkat nem szabadítjuk fel a múltunk érzelmi-gondolati mintái alól, addig másokat sem tudunk szabadon engedni. 

Hiszen önmagunk szeretetének a hiánya, az értéktelenségünk hamis mintái azok, amik fogva tartanak minket, és a másik személyt is egy egészségtelen kapcsolatfüggőségben,  pedig amíg azért tesszük azt, amit teszünk, mert  másoktól várjuk a szeretetet, a megértést és a megbecsülést, az egyetértést, azaz a boldogságunkat, addig soha nem lehetünk szabadok. Nem az a dolgunk, hogy másokat tegyünk boldoggá, és ugyanúgy másoknak sem az a dolga, hogy minket boldoggá tegyenek. A lényeg az, hogy magunkat tegyük boldoggá - ebben áll a felelősségünk - higgyünk magunkban, és az álmainkban, tudjuk, hogy ez a miénk, és ez mind jár nekünk - és a saját örömünk és boldogságunk az, ami majd bevonzza az életünkbe azokat az embereket, dolgokat és forrásokat - amik ezt mind visszatükrözik nekünk, és akikkel szabadon, örömmel és szeretettel meg tudjuk osztani az örömünket, vagy akár az életünket. 

Hiszen adni, megosztani csak az tud bármit is - akinek van mit és van miből. A többi csak egymásból való energia táplálkozás - és ezek a régi minták többnyire csak a táplálkozás játszóterét kínálják fel számunkra. Ahogy a Vonzás Törvénye is kimondja: a hasonló a hasonlót vonzza, és ez minden körülmények között így van.  ~ LélekForrás ~

2012. október 30., kedd

Depak Chopra



A Legkisebb Erőfeszítés Törvénye 


Ez a törvény azon a tényen alapszik, hogy a természet intelligenciája erőfeszítéstől mentes könnyedséggel és bőséges gondtalansággal működik. Ez a legkevesebb cselekvés alapelve, ami mentes az ellenállástól. Ezért ez a harmónia és a szeretet alapelve. Amikor megtanuljuk ezt a leckét a természettől, könnyedén megvalósítjuk a vágyainkat. A Védikus Tudományban, ami India ősrégi bölcsessége, ezt az alapelvet, az erőfeszítés gazdaságának, illetve a „cselekedj kevesebbet, és érj el többet” – elvnek hívják. Végül eljutsz abba az állapotba, ahol semmit sem teszel, mégis mindent elérsz.

Ez azt jelenti, hogy lesz egy halvány ötleted, ami erőfeszítésmentesen ölt testet a valóságodban. Amit sokan „csodának” neveznek, az nem más, mint a Legkisebb Erőfeszítés Törvényének a megnyilvánulása. Ez a legkisebb erőfeszítés akkor tud működésbe lépni az életedben, amikor a tetteidnek a szeretet a mozgatórugója, hiszen a természetet is a szeretet energiája tartja össze. Amikor más embereket akarsz irányítani, vagy hatalmat akarsz felettük gyakorolni, azzal az energiádat pazarlod. Amikor az egó érdekében akarod a pénzt vagy a hatalmat, akkor az energiádat a boldogság illúziójának a kergetésére használod, ahelyett, hogy élveznéd az adott pillanat boldogságát. Amikor tetteid mozgatórugója a szeretet, akkor az energiád megsokszorozódik és felgyülemlik, és ez az élvezettel teli többlet energiád beáramolhat bármilyen vágyad megteremtésébe, beleértve ebbe a korlátlan bőséget is.

A Legkisebb Erőfeszítés Törvényének három alkotóeleme van, vagyis három dolgot kell megtenned ahhoz, hogy ez a „cselekedj kevesebbet, és érj el többet” alapelv működésbe lendüljön az életedben.

Az első alkotóelem az elfogadás. Az elfogadás nem más, minthogy elkötelezed magad: -„Ma elfogadok minden embert, helyzetet, körülményt és eseményt az életemben úgy, ahogy az megtörténik.” – Ez azt jelenti, hogy tudom, hogy ez a pillanat pont olyan, amilyennek lennie kell, mert az egész univerzum pont olyan, amilyennek lennie kell.

A második alkotóelem a felelősség. Ez azt jelenti, hogy senkit és semmit sem vádolsz a helyzetedért, beleértve ebbe saját magadat is. Ez lehetővé teszi, hogy latba vesd azt a képességedet, amivel kreatívan tudsz reagálni az aktuális helyzetre. Minden probléma magában hordozza a megoldás magvait, és ez a tudatosság lehetővé teszi számodra, hogy az éppen aktuális pillanatot jobb vagy más helyzetté alakítsd át.
A Legkisebb Erőfeszítés Törvényének harmadik alkotóeleme a védekezésmentesség. Ez azt jelenti, hogy felhagysz azzal a szükségleteddel, hogy bárkit is meg akarj győzni a saját nézőpontodról. Ha felhagysz ezzel a szükségleteddel, akkor ezáltal óriási mértékű energiához férsz hozzá, ami korábban veszteségbe ment. ~ Depak Chopra ~ fordította: ~ Telegdi Ildikó

2012. október 29., hétfő

Megbocsátás önmagunknak = Önszeretet, Szabadság ~ LélekForrás


Ez a csodaszép dal az ősi hawaii ho'oponopono szertartást zenésíti meg, ami elősegíti az önmagunknak való megbocsátást, és ezáltal a múlt elengedését, azaz a szabadságunkat hozza el. Az egész szertartás mindössze négy mondatból áll, melyek arra hivatottak, hogy felvállaljuk életünk minden történésért a teljes felelősséget, és így meglássuk magunkban azokat a régi negatív érzelmi/mentális mintáinkat, - mint amilyenek többek között a harag, a megbántottság, sértettség, az ítélkezés, értéktelenség, bűntudat, szégyen, szorongás, hatalom, birtoklás, vádaskodás, "nem érdemlem meg", "nem tehetem meg", önbizalom hiány, félelem,bizalmatlanság, tehetetlenség, szegénység vagy hiány tudatosság, az elhagyatottságtól való félelem,  az áldozatiság....stb. -  amik szenvedést okoztak az életünkben, és amiket eddig elrejtettünk magunk elől, és a legtöbbször csak másokban láttuk meg, azaz mások tükrözték vissza számunkra ezeket a tudatalatt magunkról alkotott és mások által belénk ültetett hiedelmeinket, melyek a múltunkat jelentik, és amik újra és újra ki fogják játszani magukat az életünkben, egészen addig, amíg a szívünkkel el nem fogadjuk őket sajátjainkként, és meg nem értjük, hogy ezek nem a valódi Énünket tükrözik, hanem mindössze olyan érzelmi/gondolati energetikai mintázatok, emléknyomok a közeli vagy távoli múltból, amik a sötét oldalunkat, az árnyék részeinket jelentik. Ezek a részeink azok, amelyeket elutasítottunk magunkban, amikről nem is akartunk tudomást venni, és amikor valaki az életünkben visszatükrözte ezeket a részeinket, akkor bizony sokszor nekiálltunk a tükörben látott képpel - azaz a saját letagadott, elfojtott, a tudatalattinkba száműzött részeinkkel  - viaskodni, amivel csak egyre erősebbre növesztettük őket. A tükörképet akartuk megváltoztatni - ami ugye igazából lehetetlen - és észre sem vettük, hogy közben végig csak a saját részeinkkel harcoltunk.És ha egy képet össze is tudtunk törni a tükörben, akkor később megint jött valaki az életünkbe, és megint ugyanazokat a dolgokat kezdte tükrözni a számunkra. Vagy ha nem kívül kezdtünk harcolni a tükörben látott képpel, akkor pedig még erősebben elfojtottuk őket magunkban, és csak a sebeinket nyalogattuk,  - amiket "mások" okoztak nekünk, és nem tettünk semmit sem.Elhitettük magunkkal, hogy nem érdemlünk ennél jobb, szebb és boldogabb életet, el kell tűrnünk minden olyan kellemetlen, torz dolgot és helyzetet, emberi viselkedést az életünkben, amit mi egyébként soha nem választanánk tudatosan magunknak.

Ezzel a rendkívül egyszerű, de nagyon mélyre ható szívből történő elfogadással visszavonjuk a kivetítéseinket, és ezáltal felvállalva minden tapasztalásunkért a teljes felelősséget,  az ÉN VAGYOK JELENLÉTÜNKBEN, a saját biztonságos terünkben elfogadjuk őket sajátunkként, visszafogadjuk őket a saját szívünkbe, ami által az energiájuk végre fel tud szabadulni, ki tud oldódni a bebörtönzöttség leláncolt állapotából, aminek a következtében az energia végre ki tud terjedni, és tiszta energiává tud válni.Hiszen ezek a múltban megsérült részeink így többé már nem érzik számkivetettnek magukat a saját teremtőjük részéről, azaz részünkről. Magunkba, a Teljes Lényünkbe lélegezzük minden egyes eltaszított részünket az együttérzésünkkel és az elfogadásunkkal, és felismerve, hogy elég volt ezekből a tapasztalásokból, visszafogadjuk őket a Lényünkbe - ami azt vonja maga után, hogy soha többé nem kell újraélnünk ezeket a negatív érzelmi-gondolati mintáinkat. Soha többé nem fogjuk kívülről ezt a tükröt kapni. Így működik a Vonzás Törvénye. Az energia csak azt manifesztálja az életünkben, ami ott van bennünk, és amit mi sugárzunk ki magunkból. És amikor visszajön mondjuk egy fájdalmas, vagy kellemetlen esemény vagy helyzet formájában - nem értjük hogyan történhetett mindez. Hát így...a nem tudatosított negatív érzelmi-gondolati mintáink mutatkoznak így meg előttünk.

Ezért aki teljes felelősséget vállal élete minden egyes tapasztalásáért, az jól tudja, hogy minden örömét és minden fájdalmát, szenvedését önmaga teremti meg. Nem létezik egy nálunk nagyobb hatalom, ami mindezt a szenvedést vagy örömet ránk méri. Mi tesszük ezt saját magunkkal, és soha nem egy másik ember, vagy entitás, és nem is a Lelkünk méri mindezt ránk. Egyedül mi vagyunk a felelősek a saját életünkért. Ezért egyedül csakis mi tudunk változtatni az életünkön a tagadott részeink integrálásával, vagy más szóval önmagunk megtisztításával. Ezt jelenti önmagunk szeretete - hogy elfogadjuk minden egyes részünket olyannak, amilyen, nem akarjuk őket kijavítani, hanem úgy sérülten, ahogy vannak, magunkhoz öleljük őket, nem bélyegezzük meg tovább őket a rossz cimkéjével, és nem hibáztatunk senkit, még magunkat sem a múltunkért De már nem is azonosítjuk magunkat ezekkel a részeinkkel.Hiszen ezek a leszakadt részeinket képviselik, és nem az Önvalónkat, még akkor is, ha eddig egész életünkben azt hittük, ezek mi vagyunk.  Egyszóval véget vetünk életünk drámájának, a másokból való táplálkozásnak, és senkinek sem engedjük meg többé, hogy belőlünk táplálkozzon. A tudattalan emberi viselkedésre határozottan nemet mondunk, anélkül, hogy megalkudnánk, vagy harcolni kezdenénk vele, vagy meg akarnánk azt változtatni. Önmagunk szeretete az, ami ezt már nem engedi meg nekünk ott bent a szívünkben. És ha ide eljutunk magunkkal, akkor már tényleg a szívünkből, a Lelkünk Igazságából éljük az Életet, és így helyet teremtünk magunkban a Lelkünknek, az Igazságnak, az igaz Szeretetnek, és a Kegyelmi Áramlásnak.~ Telegdi Ildikó ~

Tehát a ho'oponopono négy mondata tehát így szól: 


SAJNÁLOM. BOCSÁSS MEG!KÖSZÖNÖM. SZERETLEK.

"A ho'oponopono egy mélyreható ajándék, ami lehetővé teszi az egyén számára, hogy egy működőképes kapcsolatot alakítson ki a saját belső Isteniségével, és általa megtanuljuk minden egyes pillanatban azt kérni, hogy a hamis gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket felismerve, azok elengedésre kerüljenek. Ez a folyamat teljességben a szabadságról, a múlttól való teljes szabadságról szól." ~Morrnah Nalamaku Simeona, Kahuna Lapa'au

2012. október 26., péntek

Az elixír, amit szeretetnek hívnak ~ Ramtha



 ...A szeretettel ránk köszönt a béke, de nem az a fajta béke, ami elzár minket az élettől, hanem az, ami elzár minket a múlttól, mielőtt azt megismertük volna. Elzár minket a múlttól és felszabadít láncaink alól, elhozza nekünk a szabadságot, a szeretetet, ami lehetővé teszi számunkra az igazság becses értékét.
         Az igazság a szeretet talaján virágzik ki. Az igazság soha nem az érzelmek, a bűntudat, a szégyen, a figyelmetlenség, a neheztelés, a féltékenység, a vádaskodás, az áldozatiság és a kétség talajában indul növekedésnek. Valójában a szeretet soha nem nő ki a kétség talajából. Mindazon dolgokra, amiket a kétség táplál nincsenek válaszok, mert a kétség semmire sem ad választ. Ahhoz, hogy kételkedő elménk legyen, úgy kell határoznunk, hogy nem kérjük a bölcsességet.
         Sőt, tudjuk – én tudom, és ti is tudjátok, és ha esetleg nem tudjátok, hát majd megtudjátok; úgy legyen! – hogy a szeretet nem tűri el a féltékenységet, az irigységet, a gyanút és a bizalmatlanságot. A szeretet soha nem nő ki egy ilyen lélekből, egy ilyen elméből, egy ilyen talajból. A szeretet soha nem terem meg a gyűlölet, a meggyalázás, az önpusztítás talaján. A szeretet nem nő ki ezekről a helyekről. Gondoljatok csak egy olyan virágra, amit a lehető legsavasabb talajba ültettek. A Holt-tenger: a Holt-tengerben a baktériumokon kívül semmi nem él meg. Sem növény, sem orchidea, sem liliom, sem tölgyfa, egyetlen hatalmas fa sem nő ki a Holt-tengerből. Nagyon kemény víz, a Föld legkeményebb vize a Holt-tenger - halott tenger. Az atom-és hidrogénbombák a Holt-tenger kemény vizéből lettek előállítva. A halál és a pusztulás a kemény vízből jön.
            A szeretetet persze legendák övezik, és el is kerül benneteket egész életetek során, ha az elmétek folyton neheztel, folyton a múlton rágódik, a féltékenységen, a bizalmatlanságon. Ti meg mást sem tesztek, mint egyfolytában ezekkel a terhekkel tápláljátok elméteket, és akkor bizony a szeretet – ami olyan, akár egy rózsa, akár egy liliom- soha nem fog kivirágozni nálatok." ~ Részlet Ramtha - "Az elixír, amit szeretetnek hívnak" c. könyvéből ~ fordítás: ~ Telegdi Ildikó~ 

2012. október 24., szerda

Jogi Nyilatkozat - Corina Andronache


"A legmélyebb nagyrabecsülésemet szeretném kifejezni azért, hogy itt vagy, és elolvasod ezt az írást, mert úgy hiszem, ez azt jelenti, hogy készen állsz levetni a régi bőrödet, és készen állsz az újjászületésedre, egy magasabb megértésre az életed tapasztalásaira és eseményeire vonatkozóan, amik vagy békét, vagy pedig gyötrelmet hoznak az életedbe. Végül arra a megértésre fogsz jutni, hogy nem az életed bizonyos eseményei azok, amik haragra gerjesztenek, vagy amik miatt elakadva érzed  magad, hanem a saját választásod állja el az utadat: az, ahogy megítélsz egy bizonyos helyzetet. Az a szükségleted, hogy kontrollálnod, irányítanod kell a környezetedet, és a benne szereplő embereket, hiszen ezáltal akarod bebiztosítani az ő boldogságukat - mindössze egy kétségbeesett igyekezet a részedről arra, hogy így próbálj békét lelni az életedben. Az, hogy nem vagy hajlandó elfogadni azt, amin nem lehet változtatni - jelenti számodra azt az ösztönző erőt, ami arra a buzgó erőfeszítésre sarkall, hogy irányítás alá vond az életed azáltal, hogy hol megfelelsz a saját igazságodnak, hol pedig elutasítod, tagadod azt. 

Blogomat annak szentelem, hogy részletesebben kifejtsem alap tanításomat, aminek a címe: A MÁSOKNAK MEGFELELŐ EMBEREK JOGI NYILATKOZATA. Amennyiben abban hiszel, hogy a saját értékességed abból fakad, hogy másokat boldoggá teszel - amennyiben abban hiszel, hogy a jóságoddal meg kell mentened a világot - akkor ez az írás neked szól. Vesd le magadról az elhagyatottságtól való félelmedet, mert egészen addig a rossz személyt fogod bevonzani az életedbe, amíg nem szabadulsz fel a múltad sérelmei alól, a kritikus elméd alól, és az elavult, ósdi, önbecsapó, korlátozó hiedelmeid alól. 

Megkérdezheted, hogy miért érdekel engem annyira a te jólléted? Hát először is azért, mert túlságosan is jól ismerem a jelentéktelenség, az értéktelenség, az elhagyatottság és az összetörtség fájdalmas érzését.Másodsorban pedig azért, mert a szívem legmélyéről tudom, hogy a saját tudatosságunk megemelése, továbbá az, hogy megtanulunk szerelmesek lenni abba, akik vagyunk - ez az a potenciál, ami megváltoztatja a világot, és ez egyénenként következik be. Túl sok fájdalom és túl sok negativitás van ebben a világban, és azzal, hogy művészi szintre fejlesztjük magunkban az őszinte és hiteles önszeretetünket, olyan módokon vagyunk hatással az Egészre, amit el sem tudunk képzelni.

Amikor egyedül vagyok, egy olyan világot látok a lelki szemeim előtt, ahol az emberek nem érzik szükségét annak, hogy maszkokat viseljenek azért, hogy mások elfogadják őket. Egy olyan világ képe lebeg előttem, ahol hitelesek és valódiak, igazak lehetünk, hiszen semmiféle öröm nem származik abból, amikor valaki másnak tettetjük magunkat, mint akik vagyunk. Az őszintétlenségnek, színlelésnek, hamisságnak sok következménye van: egyre alacsonyabb önértékelés, egyre kevesebb önmagunkba vetett bizalom, önbecsülés, ez teremti meg az egészségügyi problémákat, betegségeket, ezért utasítunk el másokat, ezért vonzunk "hamis" embereket az életünkbe...stb. 

A választás a tiéd. Csakis te szeretheted magad annyira, hogy azt mondd: -"ELÉG VOLT!" - Olvasd el ezt a Jogi Nyilatkozatot, írd össze magadnak azokat a hiedelmeidet, amiken változtatni akarsz, és tedd ki őket egy olyan helyre, ahol gyakran látod, mert így emlékezteted magad arra, hogy mit kell átalakítanod magadban annak érdekében, hogy hozzád méltó, értékes kapcsolatokat legyél képes bevonzani az életedbe!

1.) JOGOM VAN A BOLDOGSÁGHOZ - a boldogság a te születési jogod. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy belépjen az életedbe, és helyetted eldöntse azt, hogy szerinte téged mi tenne boldoggá. Ha iskolába akarsz járni, akkor járj iskolába! Ha jógázni akarsz, akkor jógázz! Ha repülőn akarsz utazni, akkor tedd azt!  Te tudod, hogy mi tesz téged boldoggá! 

2.) JOGOM VAN MEGHOZNI A SAJÁT VÁLASZTÁSAIMAT - a választásaid csak és kizárólag a sajátjaid. Senki sem hozhat választást helyetted. Sem a kormánynak, sem az egyháznak, semmilyen szervezetnek és embernek sem áll jogában az, hogy megmondja, előírja neked azt, hogy mit tegyél a testeddel vagy az életeddel. Te vagy a saját hajód kapitánya. Vigyázz az olyan csoportokkal vagy emberekkel, akik a fenyegetés vagy a megfélemlítés módszerét használják arra, hogy félelmet keltsenek benned.   

3. ) JOGOM VAN "NEM"-ET MONDANOM - nem önző dolog "nem"-et mondani. - Viszont "igen"-t mondani akkor, amikor "nem"-et akarsz mondani, az nem az erő, hanem a gyengeség jele. Azért egyezel bele abba, hogy megtegyél olyan dolgokat, amiket egyébként nem akarnál megtenni - mert nem akarsz szembenézni a kritikus elméddel, aki minden esetben önzőnek fog nevezni - amikor csak nem teszel mások kedvére. Légy hiteles, de mindig kérdezd meg magadtól, hogy honnan akarsz éppen cselekedni? A félelemből vagy a szeretetből? Tanulj meg elvonatkoztatni a tetted kimenetelével kapcsolatos elvárásaidtól!  

4.) JOGOM VAN BŰNTUDAT ÉS SZÉGYEN NÉLKÜL ÉLNI - A bűntudat és a szégyen a két legpusztítóbb érzelem, amit csak táplálhatsz magadban. A Vonzás Törvényén alapulva egyre olyan helyzeteket fognak bevonzani az életedbe, amitől csak még nagyobb lesz a szégyenérzeted és a bűntudatod. Ezen túlmenően, a belsődben lévő bűntudat és szégyenérzet az, ami létrehozza az olyan betegségeket, mint  amilyenek az emésztési rendellenességek, az autoimmun megbetegedések,a depresszió, a szorongás és a pánikbetegségek, és esetenként ezek vezetnek el az öngyilkosság gondolatához. Annak ellenére, hogy elkerülhetetlen felvállalni a felelősséget az érzelmeinkért, szintén ugyanilyen fontos különbséget tenni a jelen valóság között, és a múltból származó gondolatok között, hiszen rendkívül könnyű kivetíteni a múltat a jövőbe.  

5.) JOGOM VAN ELŐSZÖR MAGAMNAK ÖRÖMET OKOZNI, ÉS CSAK UTÁNA MÁSOKNAK - senkit sem vagyunk képesek hitelesen és őszintén szeretni egészen addig, amíg nem tudjuk, hogyan szerezzünk magunknak örömet. Megtanulni törődni magunkkal - sokak számára komoly feladat, amennyiben abban a hiedelemben nőttél fel, hogy feláldozni magad mások kedvéért - a legnagyszerűbb erény a föld kerekén. A nők különösen hajlamosak bűntudatot érezni akkor, ha előbb magukra viselnek gondot, magukat veszik számításba, és csak utána jönnek a többiek. Pedig egy egészséges Adó tudja, hogyan találja meg az egyensúlyt a saját magával és a másokkal való törődés között. 

6.) JOGOM VAN AHHOZ, HOGY NE LEGYEK TÖKÉLETES - a tökéletlenség emberi dolog. A tökéletességre való törekvés egy hatalmas csapda, amibe oly sokan beleesnek csak azért, hogy  hangot adjanak a Belső Kritikusuknak és Bírájuknak. Elfogadni a saját tökéletlenségünket egy küzdelem, mert az elménkben hamisan azt hisszük, hogy ha tökéletesek leszünk, mások akkor fognak elfogadni és szeretni minket. De ez egyáltalán nem igaz. A tökéletlenség maga a tökéletesség - legyen ez a napi mantrád, és ne engedd, hogy az egód a bolondját járassa veled, és elhitesse, hogy a tökéletesség elérhető - mert ez nem igaz. Öleld át az emberségedet és szabad leszel!

7.) JOGOM VAN KIMONDANI A SAJÁT IGAZSÁGOMAT - minden értelemben, és kérlek mindig mondd ki a saját igazságodat - légy hiteles! Nincs annál felszabadítóbb, mint amikor hangot adsz az igazadnak, amikor megengeded, hogy mások is hallják a gondolataidat. Intézz kihívást a status quo-dra vonatkozóan, és légy Önmagad! Járj közben a kevésbé kiváltságosak érdekében, emelj hangot az igazságtalanság ellen, és szilárdan tarts ki az értékeid, erényeid mellett! Ne félj Önmagad lenni, hiszen mások is csak akkor láthatják meg a saját tükörképüket a szemedben, amikor a saját igazságodat mondod ki! 

8.) JOGOM VAN KILÉPNI A BÁNTALMAZÓ HELYZETEKBŐL - a bántalmazás egyetlen módja sem elfogadható. A bántalmazás sok formát ölthet. Megtörténhet egyértelmű módon, mint amilyen a fizikai és a szexuális visszaélés, ugyanakkor megtörténhet érzelmileg, mentálisan, pszichológiai értelemben is, és egy másik egyén passzív-agresszív viselkedése által is. Visszafogni valakit, nem engedni valaki másnak, hogy az beteljesítse a vágyait - bántalmazásnak, visszaélésnek minősül. Az a törekvés, hogy a másik ember kicsinek, rossznak és jelentéktelennek érezze magát általad - használj erre bármilyen módszert is - a másik bántalmazása.

9.) JOGOM VAN "ROSSZ EMBERNEK" LENNI - ez egy igen nehéz feladat egy másoknak megfelelő ember számára, mert egy érzelmileg társfüggő ember függ a saját "jóságától" abból a reménytelen kétségbeeséséből kifolyólag, hogy talán azáltal tehet majd szert némi értékességre önmaga kapcsán - ha mások jó embernek tartják. Minden értelemben legyél csak a "rossz ember" azzal, hogy igaz vagy a valódi természetedhez! Ez az egyetlen módja annak, hogy tükröt tartsál másoknak.

10.) JOGOM VAN JÓL ÉREZNI MAGAM A BŐRÖMBEN ANÉLKÜL, HOGY BÁRMIT IS TENNEM KELLENE MÁSOKÉRT - ez az a végső megerősítés, amit egy másoknak megfelelő embernek egészen addig kell magában ismételnie, míg minden egyes lélegzetével el nem hiszi azt teljesen. Ez legyen a mantrád addig, amíg már ébren és álmodból ébresztve is ezt mondod. Emberi létező vagy, és nem egy emberi cselekvő gépezet. Váljon ez a valóságoddá, és azt fogod észre venni, hogy egyre kevesebb olyan ember fog felbukkanni az életedben, akinek a segítségedre van szüksége. 

11.) JOGOM VAN CSALÓDÁST OKOZNI MÁSOKNAK - ez ismételten egy rendkívül nehéz feladat egy érzelmi társfüggőségben élő ember számára. Egy másoknak megfelelő ember minden jó cselekedetét abban a reményben teszi, hogy így ne kelljen szembesülnie a belső csalódottságával, és a Belső Kritikusával, aki folyamatosan azt hangoztatja, hogy mindenki máshoz jónak kell lennie, annak érdekében, hogy így elkerülhesse az elhagyatottság és a visszautasítás fájdalmát, és az ettől való félelmét.

12.) JOGOM VAN SEGÍTSÉGET KÉRNI - azok az emberek, akik büszkék arra, hogy másoknak segítsenek, arra is ugyanolyan büszkék, hogy ők csak magukra támaszkodnak és függetlenek. Vagy inkább csak ezzel áltatják magukat! Nehezükre esik segítséget kérni, és elfogadni a segítséget, aminek az az oka, hogy fenn kell tartaniuk egyfajta énképet annak érdekében, hogy lenyugtassák, lecsendesítsék Belső Kritikusukat és Bírájukat. A másoknak megfelelő emberek számára ez az egész az énképük fenntartásáról szól, és mindent annak érdekében tesznek, hogy belülről és kívülről is jóváhagyásban részesüljenek.  

13.) JOGOM VAN BOLONDOZNI ÉS SZABADNAK ÉREZNI MAGAM - azok, akik függővé váltak attól, hogy másoknak megfeleljenek, hajlamosak túl komolyan venni magukat. Azáltal, hogy megállás    nélkül megszállottan kontrollálják, irányítják és manipulálják belső érzelmi állapotaikat, elfeledkeznek a pillanat öröméről. Sőt, egyáltalán nem képesek arra, hogy megéljék a pillanatot, hiszen állandóan lefoglalja őket az a szükségletük, hogy irányításuk alá vonják mind a belső, mind pedig a külső világukat, abból a célból, hogy elkerüljék a Belső Kritikusuk büntetését, illetve azért, hogy ne kelljen megélniük mások rosszallását, ellenzését, egyet nem értését. 

14.) JOGOM VAN ÉRTÉKESNEK ÉREZNI MAGAM - lényegében elengedhetetlen fontossággal bír, hogy értékesnek és fontosnak érezd magad, valamint az, hogy földeld le magad annak tudatában, hogy igenis számítasz, és pontosan úgy vagy jó, ahogy vagy. Kérlek értsd meg, hogy az értékességednek semmi köze ahhoz, hogy mennyi jó cselekedetet hajtasz végre mások számára, hanem abból a belső szándékból születik meg, hogy azt választod, hogy segítesz valakinek. Kezdj bele az önvizsgálat folyamatába, és fedezd fel a szíved és a lelked mélységét!

15.) JOGOM VAN KUDARCOT VALLANI ÉS TANULNI A HIBÁIMBÓL -megpróbálni elkerülni a kudarcot egy olyan csapda, amiben sokan vesztegelnek, akik megpróbálnak elszökni az értéktelenség érzése elől. A kudarc csak akkor következik be, amikor az Élet eléd állít egy növekedési és fejlődési lehetőséget, és te elutasítod az abban a helyzetben rejlő leckéknek a meglátását, mert annyira elvakítanak azok a régi paradigmáid, amíg egészen eddig uralták az életedet. Egészen addig, amíg tanulsz, bölcsülsz életed eseményeiből, nem létezik kudarc. Utunk temérdek sok úgynevezett "kudarcból" áll, amik arra lettek tervezve, hogy felébresszenek minket azokból a régi mítoszokból, amik leárnyékolják látomásainkat.

16.) JOGOM VAN BIRTOKOLNI A SAJÁT TEREMET EBBEN A VILÁGBAN, ÉS NEM KELL AZT ÉREZNEM, HOGY EZÉRT ELNÉZÉST KELL KÉRNEM - kérlek, fejezd azt be, hogy úgy viselkedsz, mintha elnézést kellene kérned azért, hogy itt élsz ezen a Földön. Habár tisztában vagyok azzal, hogy a testbeszéded úgyis elárulja az igaz belső érzéseidet.Azt, hogy valójában hogyan érzel önmagad kapcsán, mindig tükrözni fogja a személyiséged összes aspektusával való egészséges kapcsolatod szintje. Ha folyton le akarod magadról vagdosni, illetve nem akarod sajátodként elfogadni az egyes részeidet, mert haszontalannak ítéled meg őket, akkor egy önmagát szégyenlő emberként fogsz járni-kelni a világban,  és mindenkitől a vágyaddal ellentétes reakciót vagy energiát fogod az életedbe vonzani.

Ezért aztán mindennél fontosabb számodra az, hogy utad során áss mélyre magadban és fedezd fel életed összes elveszett részét, és kezdd el a gyógyulást, és teremtsd újra hiteles Önmagad, hogy mások a valódi, igaz ÉNEDET szeressék, amint megtanulsz szerelmes lenni abba, aki vagy.....anélkül, hogy szükségét éreznéd annak, hogy egy súlyosan nehéz maszkot kelljen hordanod."   ~Corina Andronache~fordította: Telegdi Ildikó~