Gunn története – Geoffrey Hoppe írása
Amikor tudomást szereztem arról, hogy Gunn Remo átkelt a túloldalra – nagyon fájdalmasan érintett különösen most, Sart távozását követően. Ablakpucolás közben leesett a létráról, ami furcsán szimbolikusnak tűnik.
Adamus ezt az időszakot a Realizáció Nyarának hívja, de most, két nagyon drága Shaumbra halála úgy tűnik beárnyékolja a Realizáció potenciáljait.
Gunn volt a norvég Shaumbra fordító, amióta csak az eszemet tudom. Linda és én személyesen is többször találkoztunk vele, beleértve ebben egy nagyon emlékezetes egyiptomi utat. Nagyon bölcs volt és nagyon csípős humorérzékkel rendelkezett. Mindig nagyon egyértelműek, határozottak voltak a gondolatai és a cselekedetei, annyira, hogy emiatt akár még makacsnak, önfejűnek is lehetett volna hívni. De én ezt igaznak és szilárdnak nevezem.
Összerándult a gyomrom, amikor meghallottam a távozásának a hírét. Már évek óta beteg volt ugyan, de valahogy mégis képes volt működtetni a testét. Arra gondoltam, hogy megpróbálok kapcsolatba lépni vele, de abban a pillanatban képtelen lettem volna elviselni még egy Shaumbra átkelését. Ezért aztán megvártam, amíg jobban földelt lettem. Hiszen a legutolsó dolog, amire egy frissen átkelt létezőnek szüksége van, az a Földön maradt emberek bánata és szomorúsága.
Tegnap éjjel éppen lefekvéshez készülődtem, amikor megéreztem Gunn jelenlétét. Nem arról volt szó, hogy konkrétan engem akart volna elérni, hanem egyszerűen csak éreztem a ragyogását. Leültem, és mélyebb kapcsolatba léptem Gunn-nal.
Istennőként jelent meg előttem, nagyon hasonlított „Miss Columbiához”, aki egy fáklyát tart a kezében, és a háttérben felhők láthatóak - ami minden egyes Columbia Pictures film elején látható. Gyönyörű köntöst viselt, és mindenhol pillangók repkedtek körülötte. Nem szavakkal kommunikáltunk, mégis értettem mindent, amit az értésemre akart hozni.
A pillangók az aspektusai voltak, mindazok, akikkel valaha is dolga volt vagy akikkel csatázott, amik most, a halálakor, csodaszép pillangókká váltak. Ott állt egy mezőn egy ragyogó napon, nagy nyugalomban és egyensúlyban.
Ez a FényTestem – közvetítette felém – Most már teljes egészében a FényTestemben vagyok. Már korszakok óta erről álmodtam. – Amit átadott nekem, abból tudtam, hogy soha nem érezte jól magát a fizikai testében. Egyszerűen csak ki akart jutni a testéből, mert a fizikai állapotokat rendkívül kihívást jelentőnek és korlátozottnak érezte.
-Már rég meg kellett volna tennem – kommunikálta felém – Semmi értelme nem volt ennek. Tudtam, hogy soha nem leszek boldog a fizikai állapotommal semmilyen körülmények között. Azért öltöztem így, mert most készülök elmenni a Felemelkedett Mesterek Klubjába, ahová Adamus kísér el, és csodálatosan szeretnék kinézni a nagyszerű megjelenésem alkalmával. – És amit én ebből érzékeltem az az volt, hogy valóban csodásan festett.
Még egy pár gondolatot átadott nekem. – A Realizáció nem az, amit gondolsz róla. Engedd el az ezzel kapcsolatos összes elvárásodat, mert az ember ezt egyszerűen csak nem érti. A zaj és a gondolatok egyszerűen leállnak. A konfliktus és a nyugtalanság, a zűrzavar megszűnik. Ez a létező legtermészetesebb érzés, amit valaha is megtapasztaltam. Ez egy létállapot, és nem egy olyan állapot, amit el akarsz érni.
Még egy darabig figyeltem Gunnt az ő teljes ragyogásában, majd tovatűnt. A Felemelkedett Mesterek Klubjában tartandó fogadására tartott, feltételezem – teljes természetes ragyogásában.
Fordította: Telegdi Ildikó
