FRISS

2012. november 30., péntek

Öröm = Élet = Szabadság


Figyeld meg magadban, hogy miért engeded meg bárkinek is, hogy belőled táplálkozzon és elszívja az Életörömödet. Ezt senkinek sem lenne szabad megengedned. Jogod van a saját vágyaidhoz, örömödhöz, a saját választásaidhoz, ahhoz, hogy azt tedd, ami neked örömet okoz. És ha ezt valaki nem támogatja, sőt, megítéli vagy kritizálja, támadja, vagy ettől sértve érzi magát, az csak egy olyan ember lehet, aki nem engedi meg magának a saját örömét. Ne hallgass az ilyen emberekre, mert ha adsz a véleményükre, vagy ha meg akarod "védeni" a tetteidet, vágyaidat, akkor tényleg kiszívják belőled az Életet. Mert még nem tudják, hogy nem attól lesznek boldogok, ha a másikat megbélyegzik a kritikájukkal. Senkinek nem kell egyetérteni a vágyaiddal - csak Neked kell velük összhangba kerülnöd ahhoz, hogy megvalósuljanak. ~ LélekForrás

2012. november 29., csütörtök

Az álmok Életre keltése - LélekForrás




Emlékezz, az álmaidat soha senki nem veheti el tőled. Azok mind megvalósulásra váró lehetőségek, amik már most is léteznek a valóság egy másik síkján. Mindössze meg kell engedned a megvalósulásokat. Tápláld hát őket a hiteddel minden nap! Dédelgesd, babusgasd őket, mintha egy csecsemőt ringatnál karjaidban! Simogasd őket a szereteteddel, ahogy a lágy szellő simítja bőrödet. Melegítsd őket a szíved melegével, ahogy a nap melengeti a testedet. Fürdesd meg őket a képzeleted tengerében, és érezd a varázslatot! A szenvedélyed lángjával adj nekik szárnyakat, hadd repüljenek, akár a pillangók! Őrizd őket, mint a legdrágább kincseidet! Öntözd őket a nagyrabecsüléseddel, a hiteddel és az örömöddel, és meglátod, Életre kelnek!

És soha ne engedd, hogy akár a saját, akár pedig mások gondolatai, bírálatai, negatív megjegyzései elhitessék veled, hogy nem vagy képes megvalósítani az álmaidat. Ahogy azt se, hogy a kétség és az aggodalom megfertőzzék és elfojtsák a képzeletedet és a bizalmadat! Hiszen egyedül te vagy képes Életre szeretni az álmaidat - ehhez senki másra nincs szükséged. Hisz te magad vagy a varázsló és a varázslat! ~ LélekForrás ~

2012. november 27., kedd

A saját hatalmad ~ Abraham


Így működnek az energiák. Amikor azzal foglalkozunk, amit nem akarunk, amikor beleássuk magunkat a problémákba, és azon járnak a gondolataink - akkor pont azokat a dolgokat vonzzuk, amiket nem akarunk. A megoldások mindig magasabb tudati vagy rezgési szinten találhatóak, mint maguk a problémák.
Ezért amikor a megoldásra helyezzük a hangsúlyt, és nem a problémára, akkor a megoldásokat vonzzuk.
Csak a mi kezünkben van a döntés, hogy hova helyezzük a figyelmünk fókuszát.  Ezért amikor a megoldásokat, a válaszokat választjuk, és megbízunk azok megérkezésében, nem érezzük kiszolgáltatva magunkat más embereknek, helyzeteknek, eseményeknek. Vagyis a kezükbe vettük életünk irányítását, azaz a saját hatalmunkra vagy belső erőnkre támaszkodunk, és nem rajtunk kívül álló dolgokra, emberekre, vagy bármi másra.És ez jó érzésekkel jár. A régi gondolkodással ellentétben tehát nem nekünk kell kitalálni a jó megoldásokat - mindössze hagynunk kell, illetve meg kell engednünk, hogy az energia különféle változatos módokon elénk tárja a megoldásokat. És a szeretteink jóllétéhez csakis azzal járulhatunk hozzá, hogy a saját erőnkben, hatalmunkban állunk. Máskülönben csak energia lopásra, vagyis az egymásból való táplálkozásra korlátozódnak a kapcsolataink, amik csak játszmák, ahol  a tartozik - követel, az áldozat és az elkövető szerepek váltakoznak, és ez soha nem lehet egy szívbéli, egyensúlyban lévő, igaz emberi kapcsolat alapja. ~LélekForrás~

2012. november 25., vasárnap

Szenvedés ~ Eckhart Tolle



A szenvedés tulajdonképpen a gyűjtőfogalma az összes negatív gondolatunknak, érzésünknek, tapasztalásunknak, melyek a múltunk során gyülemlettek fel bennünk. Ez a mi sötét, vagy árnyékos oldalunk. Ennek oka pedig az, hogy soha nem tanítottak meg minket arra, hogy teremtő lények vagyunk, nem pusztán emberek, hanem Lelkek is, Isten fizikai megtestesülési. Ahogy azt sem tanították meg, hogy  a gondolatainkkal és az érzéseinkkel teremtjük meg nap mint nap a valóságunkat. A tömegtudat gondolatait örököltük meg a szüleinktől, a társadalomtól és sokféle egyéb helyről, ami javarészt a szenvedés irányába hajtja az életünket. Mert ezek a gondolatok, minták, amik mindenhonnan körülvesznek bennünket, ellentétesek az Univerzális Törvényekkel, és nem engedik meg az igazi Áramlást az életünkben. Korlátolt gondolatokra és felfogásokra ítélnek minket egészen addig, míg el nem kezdünk emlékezni a Valódi Természetünkre, Isteni Létezésünkre, Teremtői Mivoltunkra. Míg el nem kezdünk tudatossá válni az életünket befolyásoló és alakító tényezőkre - amik a saját gondolataink és érzéseink.
Ez a bennünk lévő sötét oldal - a szűk felfogásunk és az egyre csak ismétlődő korlátolt gondolataink- vagyis a múltunk árnyékos részei - azok, amik elveszik az életünkből az örömet és a kiterjedést, és nem engedik meg az igazi örömteli változásokat. 
 De erre is szükség volt utunk során, hiszen árnyék nélkül hogyan is tudnánk megvágyni, megismerni, megtapasztalni és nagyra értékelni a Fényt, Akik Valójában Vagyunk.  Hogyan is tehetnénk szert együttérzésre és alázatra?Végeredményben szenvedésünket az okozza, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten fizikai megtestesüléseiként gondolatainkkal és érzelmeinkkel hatalmunkban és jogunkban áll olyan valóságot teremteni magunknak, amire csak vágyunk. 
És ez a sötét oldalunk az, amivel egyfolytában küzdünk, amit le akarunk tagadni, el akarunk fojtani magunkban, ami elől menekülnénk - miközben ezzel egyre csak erősítjük azt. Hiszen minden, aminek ellenállunk, az erősödik.Csakis úgy tudunk túllépni rajta - és ezáltal a szenvedésünkön is - ha beengedjük a tudatunkba, az elménkbe a magasabb Igazságokat, az energia alapvető  működésének a törvényeit, és elfogadjuk a múltunkat, a múltbéli hiedelmeinket annak, amik -  hiedelmeknek,  és nem abszolút valóságnak -  és többé nem rögzítjük, nem erősítjük őket a hitünkkel - ami által nem kényszerülünk többé a múltunk örökös ismétlésére. Hisz minden igaz, amit igaznak hiszünk -- ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit hiszünk igaznak, mert minden általunk "igaznak" tartott dolog testet ölt a személyes valóságunkban, legyen az bármilyen pozitív vagy negatív hiedelem vagy felfogás. 
És ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek, meg kell gyógyítani a múltunkat, el kell fogadnunk a saját - nem feltétlenül tudatos - teremtésünkként. És tudatosan egymás után minden olyan hiedelmet ki kell engednünk az Életünkből, amik a szenvedésünket , a hiányt erősítik. Igen, ehhez nyitott tudat és elme szükségeltetik, és az, hogy higgyünk az álmaink megvalósulásában - mert azok lehetségesek. Máskülönben meg se születnének a vágyaink. 
Ez egy folyamat, amit ébredésnek is neveznek - és ami által bizony nagyon meg fog változni az életünk.
 Hiszen - "A jövő a meggyógyított múlt". ~ LélekForrás ~

2012. november 24., szombat

A Kicsi Lélek és a Nap ~ Neale Donald Walsch




Egyszer volt, hol nem volt, valahol az idő tengerén túl, élt egyszer egy Kicsi Lélek, aki azt mondta Istennek: - Tudom, hogy ki vagyok!

Amire Isten azt felelte: - Ez csodálatos! És ki vagy te?

A Kicsi Lélek erre azt kiáltotta: - Én vagyok a Fény!

Isten szélesen elmosolyodott: - Ez így igaz! Te vagy a Fény!

A kicsi lélek kimondhatatlanul boldog volt, hogy rájött arra, amire a Királyság összes lelkének rá kell jönnie.

-Hűha! – mondta a kicsi lélek – Ez aztán tényleg szuper!

Azonban hamarosan rájött, hogy az nem elég, hogy tudja, ki is ő. Egy belső késztetést érzett arra, hogy ne csak tudja, de meg is élje azt. Ezért a kicsi lélek visszament Istenhez (ami nem túl rossz ötlet az összes lélek számára, akik meg akarják élni, hogy kik is ők valójában), és így szólt:

-Szia Isten! Most, hogy már tudom, hogy ki vagyok, rendjén való, hogy meg is éljem azt?

És erre Isten így válaszolt: - Úgy érted, hogy az akarsz lenni, aki már most is vagy?

-Nos – felelte a Kicsi Lélek – az egy dolog, hogy tudom, hogy ki vagyok, de az már egy másik dolog, hogy azt tényleg meg is éljem. Érezni akarom, hogy milyen Fénynek lenni!

-De hiszen már most is a Fény vagy – felelte mosolyogva újra Isten.

-Igen, de tudni akarom, hogy ez milyen érzés! – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-Nos – mondta Isten kuncogva, ezt tudhattam volna! Mindig is kalandvágyó voltál.

Ekkor Isten arckifejezése megváltozott. – Csak egy dolog van….

-Mi lenne az? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Nos, a Fényen kívül nem létezik más – felelte Isten. Olyan vagy, akár a Nap egyik gyertyája, fénysugara. Ó, hisz ez így is van rendjén. Több millió, milliárd másik gyertyával együtt alkotjátok a napot. És nélküled a Nap sem lenne a Nap. Ami ugyanúgy igaz az összes többi gyertyájára is…..hisz nélkülük maga a Nap sem létezhetne. Nem tudna ilyen fényesen ragyogni. De hogyan ismerhetnéd meg magad Fényként, miközben mindenhonnan Fény vesz körül? – ez itt a kérdés.

-Hát- élénkült fel a Kicsi Lélek – Te vagy Isten! Találd ki!

Isten megint elmosolyodott: – Már kitaláltam! – felelte. – Mivel nem láthatod meg magad Fényként amikor a Fényben vagy, ezért körülveszünk majd sötétséggel.   

-     Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-         Az, ami nem te vagy. – válaszolta Isten.

-     Félni fogok majd a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-     Csak akkor fogsz félni tőle, ha azt választod. – hangzott Isten felelete. – Igazából semmi sincs, amitől félned kellene….hacsak nem döntesz úgy, hogy mégis van. Tudod, ezt az egészet csak mi találjuk ki. Színlelünk.

-Ó! – felelte a Kicsi Lélek, és máris jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, hogy ahhoz, hogy egyáltalán bármit is meg tudjunk tapasztalni, annak pontos ellentéte fog megjelenni. –Ez egy nagyszerű ajándék – mondta Isten – hiszen nélküle nem tudhatnád, hogy milyen is az, amit meg akarsz élni. Nem ismerhetnéd meg a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem ismerhetnéd a Balt a Jobb nélkül, az Itt-et az Ott nélkül, a Mostot a Majd nélkül.

-És így – folytatta Isten – amikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet és ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd, ne szidd a sötétséget. Ehelyett inkább legyél a Fény a sötétség számára, és ne haragudj rá. És akkor meg fogod tudni, hogy Ki Vagy Valójában, és mások is meg fogják azt tudni. Engedd kiáradni magadból a Fényedet, hogy mindenki megláthassa milyen különleges is vagy.

-         Úgy érted az rendjén való, ha mások is látják, hogy milyen különleges vagyok? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Természetesen – kuncogott Isten – nagyon is rendjén való. De ne feledd, hogy a különleges nem jelenti azt, hogy jobb is vagy másoknál. Mindenki különleges a maga egyedi módján. Mégis sokan elfeledkeztek erről. Akkor fogják megérteni, hogy rendjén való számukra különlegesnek lenni, amikor azt látják majd, hogy számodra rendjén való, hogy különleges vagy.

-Nahát!  - mondta a Kicsi Lélek, aki örömében táncra perdült, és nevetve ugrándozni kezdett. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

-Igen, és ezt máris elkezdheted – mondta Isten, aki együtt nevetett, táncolt és ugrándozott a Kicsi Lélekkel. – A különlegesség melyik része akarsz lenni?

-         A különlegesség melyik része? – ismételte meg a kérdést a Kicsi Lélek – Nem értem.

-         Nos – kezdett bele Isten a magyarázatba – Fénynek lenni egyet jelent a különlegességgel, és a különlegességnek sok-sok megnyilvánulása létezik. Különleges dolog kedvesnek lenni. Különleges szelídnek, gyengédnek lenni. Különleges kreatívnak lenni. Különleges türelmesnek lenni. Szerinted még milyen más módon lehet valaki különleges?

Kicsi Lélek egy pillanatig csendben volt. –Szerintem sokféleképpen lehetünk különlegesek! – kiáltotta. – Különleges segítőkésznek lenni. Különleges a megosztás. Különleges barátságosnak lenni. És különleges másokra odafigyelni!

-Igen! – értett egyet Isten – és bármi lehetsz ezek közül, a különlegesség bármelyikét választhatod bármikor, amelyiket csak akarod. Hiszen ez jelenti azt, hogy a Fény vagy.

-Tudom már mi akarok lenni! Tudom már mi akarok lenni! – közölte a Kicsi Lélek   hatalmas izgatottsággal. – A különlegességnek az a fajtája akarok lenni, amit megbocsátónak neveznek. Nem különleges dolog megbocsátónak lenni?

-         De igen, az – biztosította erről Isten a Kicsi Lelket. – Az nagyon különleges.

-         Rendben van. – mondta a Kicsi Lélek. – Ez akarok lenni! Megbocsátó akarok lenni! Ilyennek akarom megtapasztalni magam.

-         Jó. – felelte Isten. – De van még egy dolog, amit tudnod kell.

Kicsi Lélek kezdte elveszíteni a türelmét. Úgy tűnt, mindig akad valami újabb nehézség.

-         Micsoda? – sóhajtott a Kicsi Lélek.

-         Nincs senki, akinek meg kellene bocsátanod.

-         Senki? – Kicsi Lélek képtelen volt elhinni a hallottakat.

-         Senki. – ismételte Isten. – Minden, amit alkottam tökéletes. A Teremtés egészében nem létezik egyetlen egy olyan lélek sem, aki nem lenne tökéletes. Nézz csak körül!

És Kicsi Lélek csak ekkor vette észre, hogy egy hatalmas tömeg gyűlt köré. A Királyság minden szegletéből, közeli és távoli zugából idesereglettek a lelkek, mivel elterjedt a szóbeszéd, hogy Kicsi Lélek egy szokatlan párbeszédet folytat Istennel, és ezt mindenki hallani akarta. És ahogy maga köré tekintve látta ezt a megszámlálhatatlanul sok lelket, akik mind köré gyűltek, Kicsi Léleknek egyet kellett értenie a mondottakkal. Senki sem tűnt kevésbé csodálatosnak, nagyszerűbbnek, kevésbé tökéletesnek, mint saját maga. Olyan csodálatosak voltak az összegyűlt lelkek, és annyira tündöklően ragyogott a Fényük, hogy Kicsi Lélek szinte alig tudta rajtuk tartani a tekintetét.

-         És kinek fogsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

-         A nemjóját neki! – zsémbeskedett a Kicsi Lélek – Én megbocsátónak akartam megtapasztalni magam. Tudni akartam, hogy a különlegességnek ez a fajtája milyen érzéssel jár.

És Kicsi Lélek ekkor megismerte a szomorúság érzését. De ebben a pillanatban egy Barátságos Lélek lépett elő a tömegből.  

-         Ne aggódj, Kicsi Lélek – szólt a Barátságos Lélek – Majd én segítek neked.

-         Megtennéd? – ragyogott fel újra a Kicsi Lélek. – De mégis, hogyan?

-         Majd én adok valamit, amiért megbocsáthatsz.

-         Tényleg?

-         Hát persze! – csicseregte a Barátságos Lélek. – Majd elmegyek a következő életedbe, és tehetek valami olyat, amit megbocsáthatsz.

-         De miért? Miért akarnád ezt tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek. – Hiszen abszolút tökéletes létező vagy! Olyan sebesen rezegsz, hogy az akkora tündöklő fényességet hoz létre, hogy alig bírok rád nézni. Miért is akarnád annyira lelassítani a rezgésedet, hogy a Fényed elsötétüljön és besűrűsödjön? Miért tennél ilyet te, aki annyira káprázatosan fényes és könnyű vagy, hogy táncolni tudsz a csillagokon, és a gondolat sebességével be tudod utazni az egész Királyságot – miért jönnél el az életembe, és miért akarnál nehéz lenni, hogy meg tudd tenni azt a rossz dolgot velem?

-         Egyszerű a válasz – felelte a Barátságos Lélek. – Azért, mert szeretlek.

A Kicsi Lélek láthatóan meglepődött a válasz hallatán.

-         Ne legyél már ilyen meglepett! – mondta a Barátságos Lélek – Hiszen te is megtetted már velem ugyanezt. Nem emlékszel? Ó, mi ketten bizony már rengetegszer táncoltunk együtt. Korszakokon át együtt táncoltunk. Sok-sok időben és sok-sok helyen játszottunk már együtt. Csak nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. A Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, a Most és a Majd. Voltunk már férfiak és nők, jók és rosszak. Mindketten voltunk már áldozatok és gaztettek elkövetői.
Vagyis már sokszor, sok esetben voltunk együtt korábban, és minden alkalommal azt a pontos és tökéletes lehetőséget kínáltuk fel egymásnak, hogy Kifejezzük és Megtapasztaljuk azt, Akik Valójában Vagyunk. És ezáltal – folytatta a magyarázatát a Barátságos Lélek – ott leszek a következő életedben, és ezúttal én leszek a „rossz”. Valami nagyon borzalmasat fogok tenni, és akkor majd megtapasztalhatod magad Akként, Aki Megbocsát.

-         De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek kissé idegesen – ami annyira szörnyű lesz?

-         Ó – felelte a Barátságos Lélek egy kacsintás kíséretében – majd csak kitalálunk valamit!

És ekkor a Barátságos Lélek elkomolyodott, és csendesen azt mondta: -Egy dologban tudod igazad van.

-         Miben? – akarta tudni a Kicsi Lélek.

-         Le fogom lassítani a rezgésemet, így nagyon nehézzé válok, hogy meg tudjam tenni ezt a nagyon nem szép dolgot. Ehhez úgy kell tennem, minta nem lennék Önmagam. És ezért cserébe mindössze egy dolgot kérnék tőled.

-         Ó, kérj bármit, bármit!  - kiáltotta a Kicsi Lélek, és táncra perdülve énekelni kezdett:  - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!

És akkor meglátta, hogy a Barátságos Lélek nagyon csendben van.

-         Mit kérsz érte? – kérdezte – Mit tehetek érted? Olyan fantasztikus angyal vagy, hogy hajlandó vagy ezt megtenni értem!

-         Hát persze, hogy ez a Barátságos Lélek egy angyal – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Soha ne feledd: - Nem küldtem nektek mást, csak angyalokat.

És a Kicsi Lélek most már még inkább teljesíteni akarta a Barátságos Lélek kérését. – Mit tehetek érted? – tette fel újra a kérdést.
           
-         Abban a pillanatban, amikor megteszem veled azt a szörnyűséget – felelte a Barátságos Lélek – amikor megteszem veled a lehető legborzalmasabb dolgot, amit csak el tudsz képzelni – abban a szent pillanatban….

-         Igen? – szakította félbe a Kicsi Lélek – Igen…?

-         Akkor majd emlékezz arra, hogy Ki Vagyok Valójában.

-         Ó, emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek. – Megígérem! Mindig úgy fogok rád emlékezni, ahogy itt és most látlak.

-         Jó – felelte a Barátságos Lélek  - mert tudod, én annyira bele fogok veszni ebbe a színlelésbe, hogy el fogom felejteni, hogy Ki Vagyok. És ha te sem fogsz emlékezni arra, Aki Valójában Vagyok, akkor lehet, hogy nagyon sokáig nem fog visszatérni az emlékezetem. És ha elfelejtem azt, Aki Vagyok, akkor talán te is elfelejted azt, aki Te Vagy, és akkor mindketten elveszettek leszünk. És akkor szükségünk lesz egy másik lélekre, aki majd az utunkba kerül és mindkettőnket emlékeztet arra, hogy Kik Vagyunk Valójában.

-         Nem, arra nem lesz szükségünk – ígérte meg újra a Kicsi Lélek. – Én emlékezni fogok rád! És meg fogom neked köszönni ezt az ajándékot, amit elhozol. – mert ez ad esélyt arra, hogy megtapasztalhassam, megélhessem magam annak, Aki Valójában Vagyok.

És így a megállapodás létrejött. És a Kicsi Lélek útnak indult egy új életébe, izgatottan várva, hogy a Fény legyen, ami nagyon különleges, és mert így megtapasztalhatja, átélheti magát a különlegesség Megbocsátás részeként.

A Kicsi Lélek már alig várta, hogy képes legyen önmagát a Megbocsátásként megélni, és hogy ezt megköszönhesse annak a másik léleknek, aki ezt lehetővé tette számára. Ezért ebben az új életében, amikor csak egy új lélek megjelent a színen, akár örömet, akár bánatot hozva az életébe – és főleg akkor, amikor az bánatot hozott - a Kicsi Lélek mindig arra gondolt, amit Isten mondott neki.

            Sose felejtsd el  - mondta Isten mosolyogva – hogy nem küldtem nektek mást, csak angyalokat. 
~ írta: Neal Donald Walsch ~ fordította: Telegdi Ildikó 

2012. november 20., kedd

A Lelki Béke Tünetei ~ Saskia Davis



 ...        A spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlandóság, a múltbéli félelmeken alapuló gondolkodás és cselekvés helyett.

-         Kétségbevonhatatlan képesség minden egyes pillanat élvezetére.

-         Az érdeklődés elvesztése a mások feletti ítélkezésre.

-         Az érdeklődés elvesztése a magad feletti ítélkezésre.

-         Az érdeklődés elvesztése mások cselekedeteinek az értelmezésére.

-         A konfliktus iránti érdeklődés elvesztése.

-         Az aggodalomra való képesség elvesztése. (ez egy rendkívül komoly tünet!)

-         Gyakori, magával ragadó nagyrabecsülés érzések.

-         A másokkal és a természettel való összekapcsolódottság elégedettségének érzése

-    Gyakori mosoly támadások

-         Egyre növekvő hajlandóság arra, hogy hagyjuk a dolgokat megtörténni, ahelyett, hogy megtörténtté akarnánk őket tenni.

-         Megnövekedett fogékonyság a mások által kibocsátott szeretetre, valamint kontrollálhatatlan sürgető érzés a szeretet magunkból történő kibocsátására.

A BELSŐ BÉKE SZINDRÓMA tovább terjed, amennyiben az ember:

-         Összhangban van az Énjével
-         Nem ragaszkodik a végkifejletekhez és hajlandó meglepődni   
-         Elkötelezi magát az Életnek – szeretetből, és nem félelemből - hitből, és nem  félelemből
-         Őszinte a saját érzéseivel
-         Elfogadja annak felelősségét, hogy azokat saját maga teremtette.
-         Hajlandó elengedni a sérelmeket, a vádaskodást, a hibáztatást és a haragot.
-         Kiváncsi, ahelyett, hogy ítéleteket alkotna.
-         Jelen Van a Jelen kedvéért.

FIGYELMEZTETÉS:

Figyelj oda a belső béke tüneteire! Hisz már sokak szívét megfertőzte, és elképzelhető, hogy az emberek mindenhol megfertőződtek, és ez tömeges, járványszerű méreteket ölt. Ez komoly fenyegetést jelenthet az egész világon fennálló eddigi viszonylag stabil konfliktus helyzetre.
Amennyiben rendelkezel a fent felsorolt tünetek némelyikével vagy mindegyikével – akkor a te Belső Békéd már olyan előrehaladott állapotban van, hogy gyógyíthatatlan. Amennyiben kiteszed magad olyan emberek társaságának, akik a fenti tünetek bármelyikével rendelkeznek – azt csak a saját kockázatodra tedd!

-         © Saskia Davis – Minden jog fenntartva.

(Fordította: Telegdi Ildikó)

2012. november 1., csütörtök

A megbocsátás - Ramtha



 "A bennünk élő Isten, minden Élet eredete nem alkotott törvényeket - hiszen így megtagadta volna tőlünk, és ezzel együtt Önmagától is a szabad önkifejezéshez való jogot, s ezáltal az Élet szabad fejlődését és Áramlását. A törvényeket az ember  teremtette, nem pedig Isten. Ő szabad akaratot adott az embereknek, akik  ebben a szabadságukban olyan törvényeket alkottak, amik a legtöbbször a büntetést, a durva elnyomást, mások megalázását és rabszolgasorba süllyesztését szolgálják, nem pedig a szabadságot. Az ember azért nem lehet meg törvények nélkül, mert borzasztóan fél saját magától, és úgy érzi, csupán szabályokkal tarthatja kordában magát, mivel nem tud saját végtelen, Isteni mivoltáról. Az emberi Lélek és az ember egész mivolta Isteni eredetű.
A kozmosz rendje nem tud a rosszról. A jó pedig csupán a rossz értelmében feltételezhető. Jó és rossz nem létezik, csupán a Lét. Az embert nem a benne élő Isten, hanem embertársa ítéli meg. Évezredeken keresztül a büntetéstől való félelem – amiért nem tartják be a vallás vagy az állam rendszabályait – kormányozta a népeket. Ha egyáltalán lehet rosszról beszélni, akkor az az, ha valaki elveszi embertársa szabadságát és a szabad önkifejezéshez való jogát. Aki ezt teszi másokkal, az olyan, mintha önmagának ártana, sőt még rosszabb, mert minden másokra kirótt korlátozása és ítélete a saját tudatát szorítja korlátok közé, a saját gondolkozását bélyegzi meg.
A bennünk élő Isten, minden élet eredete egyszerűen a tiszta, csupasz létezés, örömteli Jelenlét, amelynek öröme önmagunk megismeréséből fakad. A Teremtésben, és Isteni Létezésünkben nincs rossz, minden csak tapasztalat, amely a bölcsesség gyarapodását szolgálja. Nem kell megfizetnünk egyetlen gondolatunkért vagy tettünkért sem, sem ebben, sem pedig egy másik életben, már amennyiben meg tudunk bocsátani magunknak. Azért vagyunk itt, hogy a tapasztalás által bölcsességre tegyünk szert, és ezt a bölcsességet az életben kamatoztassuk.
Legyetek törvényen kívüliek, ami nem féktelenséget jelent, hanem azt, hogy amikor megszabadulunk gondolkodásunk korlátaitól, a törvényektől, a rendszabályoktól és a tervektől, örömet és nyugalmat találunk majd a Létben, és ennek az örömnek a birtokában szeretni tudjuk úgy magunkat, mint az Élet egészét. Örvendezni tudunk mindennek a szabad kiteljesedésén. Ekkor válunk valóban Istenekké, mi leszünk az Élet tápláló sói, öntöző esői. Úgy legyen!" ~ Ramtha ~ JZ. Knight csatornázásában ~