FRISS

2012. november 24., szombat

A Kicsi Lélek és a Nap ~ Neale Donald Walsch




Egyszer volt, hol nem volt, valahol az idő tengerén túl, élt egyszer egy Kicsi Lélek, aki azt mondta Istennek: - Tudom, hogy ki vagyok!

Amire Isten azt felelte: - Ez csodálatos! És ki vagy te?

A Kicsi Lélek erre azt kiáltotta: - Én vagyok a Fény!

Isten szélesen elmosolyodott: - Ez így igaz! Te vagy a Fény!

A kicsi lélek kimondhatatlanul boldog volt, hogy rájött arra, amire a Királyság összes lelkének rá kell jönnie.

-Hűha! – mondta a kicsi lélek – Ez aztán tényleg szuper!

Azonban hamarosan rájött, hogy az nem elég, hogy tudja, ki is ő. Egy belső késztetést érzett arra, hogy ne csak tudja, de meg is élje azt. Ezért a kicsi lélek visszament Istenhez (ami nem túl rossz ötlet az összes lélek számára, akik meg akarják élni, hogy kik is ők valójában), és így szólt:

-Szia Isten! Most, hogy már tudom, hogy ki vagyok, rendjén való, hogy meg is éljem azt?

És erre Isten így válaszolt: - Úgy érted, hogy az akarsz lenni, aki már most is vagy?

-Nos – felelte a Kicsi Lélek – az egy dolog, hogy tudom, hogy ki vagyok, de az már egy másik dolog, hogy azt tényleg meg is éljem. Érezni akarom, hogy milyen Fénynek lenni!

-De hiszen már most is a Fény vagy – felelte mosolyogva újra Isten.

-Igen, de tudni akarom, hogy ez milyen érzés! – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-Nos – mondta Isten kuncogva, ezt tudhattam volna! Mindig is kalandvágyó voltál.

Ekkor Isten arckifejezése megváltozott. – Csak egy dolog van….

-Mi lenne az? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Nos, a Fényen kívül nem létezik más – felelte Isten. Olyan vagy, akár a Nap egyik gyertyája, fénysugara. Ó, hisz ez így is van rendjén. Több millió, milliárd másik gyertyával együtt alkotjátok a napot. És nélküled a Nap sem lenne a Nap. Ami ugyanúgy igaz az összes többi gyertyájára is…..hisz nélkülük maga a Nap sem létezhetne. Nem tudna ilyen fényesen ragyogni. De hogyan ismerhetnéd meg magad Fényként, miközben mindenhonnan Fény vesz körül? – ez itt a kérdés.

-Hát- élénkült fel a Kicsi Lélek – Te vagy Isten! Találd ki!

Isten megint elmosolyodott: – Már kitaláltam! – felelte. – Mivel nem láthatod meg magad Fényként amikor a Fényben vagy, ezért körülveszünk majd sötétséggel.   

-     Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-         Az, ami nem te vagy. – válaszolta Isten.

-     Félni fogok majd a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-     Csak akkor fogsz félni tőle, ha azt választod. – hangzott Isten felelete. – Igazából semmi sincs, amitől félned kellene….hacsak nem döntesz úgy, hogy mégis van. Tudod, ezt az egészet csak mi találjuk ki. Színlelünk.

-Ó! – felelte a Kicsi Lélek, és máris jobban érezte magát.

Aztán Isten elmagyarázta, hogy ahhoz, hogy egyáltalán bármit is meg tudjunk tapasztalni, annak pontos ellentéte fog megjelenni. –Ez egy nagyszerű ajándék – mondta Isten – hiszen nélküle nem tudhatnád, hogy milyen is az, amit meg akarsz élni. Nem ismerhetnéd meg a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem ismerhetnéd a Balt a Jobb nélkül, az Itt-et az Ott nélkül, a Mostot a Majd nélkül.

-És így – folytatta Isten – amikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet és ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd, ne szidd a sötétséget. Ehelyett inkább legyél a Fény a sötétség számára, és ne haragudj rá. És akkor meg fogod tudni, hogy Ki Vagy Valójában, és mások is meg fogják azt tudni. Engedd kiáradni magadból a Fényedet, hogy mindenki megláthassa milyen különleges is vagy.

-         Úgy érted az rendjén való, ha mások is látják, hogy milyen különleges vagyok? – kérdezte a Kicsi Lélek.

-Természetesen – kuncogott Isten – nagyon is rendjén való. De ne feledd, hogy a különleges nem jelenti azt, hogy jobb is vagy másoknál. Mindenki különleges a maga egyedi módján. Mégis sokan elfeledkeztek erről. Akkor fogják megérteni, hogy rendjén való számukra különlegesnek lenni, amikor azt látják majd, hogy számodra rendjén való, hogy különleges vagy.

-Nahát!  - mondta a Kicsi Lélek, aki örömében táncra perdült, és nevetve ugrándozni kezdett. - Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

-Igen, és ezt máris elkezdheted – mondta Isten, aki együtt nevetett, táncolt és ugrándozott a Kicsi Lélekkel. – A különlegesség melyik része akarsz lenni?

-         A különlegesség melyik része? – ismételte meg a kérdést a Kicsi Lélek – Nem értem.

-         Nos – kezdett bele Isten a magyarázatba – Fénynek lenni egyet jelent a különlegességgel, és a különlegességnek sok-sok megnyilvánulása létezik. Különleges dolog kedvesnek lenni. Különleges szelídnek, gyengédnek lenni. Különleges kreatívnak lenni. Különleges türelmesnek lenni. Szerinted még milyen más módon lehet valaki különleges?

Kicsi Lélek egy pillanatig csendben volt. –Szerintem sokféleképpen lehetünk különlegesek! – kiáltotta. – Különleges segítőkésznek lenni. Különleges a megosztás. Különleges barátságosnak lenni. És különleges másokra odafigyelni!

-Igen! – értett egyet Isten – és bármi lehetsz ezek közül, a különlegesség bármelyikét választhatod bármikor, amelyiket csak akarod. Hiszen ez jelenti azt, hogy a Fény vagy.

-Tudom már mi akarok lenni! Tudom már mi akarok lenni! – közölte a Kicsi Lélek   hatalmas izgatottsággal. – A különlegességnek az a fajtája akarok lenni, amit megbocsátónak neveznek. Nem különleges dolog megbocsátónak lenni?

-         De igen, az – biztosította erről Isten a Kicsi Lelket. – Az nagyon különleges.

-         Rendben van. – mondta a Kicsi Lélek. – Ez akarok lenni! Megbocsátó akarok lenni! Ilyennek akarom megtapasztalni magam.

-         Jó. – felelte Isten. – De van még egy dolog, amit tudnod kell.

Kicsi Lélek kezdte elveszíteni a türelmét. Úgy tűnt, mindig akad valami újabb nehézség.

-         Micsoda? – sóhajtott a Kicsi Lélek.

-         Nincs senki, akinek meg kellene bocsátanod.

-         Senki? – Kicsi Lélek képtelen volt elhinni a hallottakat.

-         Senki. – ismételte Isten. – Minden, amit alkottam tökéletes. A Teremtés egészében nem létezik egyetlen egy olyan lélek sem, aki nem lenne tökéletes. Nézz csak körül!

És Kicsi Lélek csak ekkor vette észre, hogy egy hatalmas tömeg gyűlt köré. A Királyság minden szegletéből, közeli és távoli zugából idesereglettek a lelkek, mivel elterjedt a szóbeszéd, hogy Kicsi Lélek egy szokatlan párbeszédet folytat Istennel, és ezt mindenki hallani akarta. És ahogy maga köré tekintve látta ezt a megszámlálhatatlanul sok lelket, akik mind köré gyűltek, Kicsi Léleknek egyet kellett értenie a mondottakkal. Senki sem tűnt kevésbé csodálatosnak, nagyszerűbbnek, kevésbé tökéletesnek, mint saját maga. Olyan csodálatosak voltak az összegyűlt lelkek, és annyira tündöklően ragyogott a Fényük, hogy Kicsi Lélek szinte alig tudta rajtuk tartani a tekintetét.

-         És kinek fogsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

-         A nemjóját neki! – zsémbeskedett a Kicsi Lélek – Én megbocsátónak akartam megtapasztalni magam. Tudni akartam, hogy a különlegességnek ez a fajtája milyen érzéssel jár.

És Kicsi Lélek ekkor megismerte a szomorúság érzését. De ebben a pillanatban egy Barátságos Lélek lépett elő a tömegből.  

-         Ne aggódj, Kicsi Lélek – szólt a Barátságos Lélek – Majd én segítek neked.

-         Megtennéd? – ragyogott fel újra a Kicsi Lélek. – De mégis, hogyan?

-         Majd én adok valamit, amiért megbocsáthatsz.

-         Tényleg?

-         Hát persze! – csicseregte a Barátságos Lélek. – Majd elmegyek a következő életedbe, és tehetek valami olyat, amit megbocsáthatsz.

-         De miért? Miért akarnád ezt tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek. – Hiszen abszolút tökéletes létező vagy! Olyan sebesen rezegsz, hogy az akkora tündöklő fényességet hoz létre, hogy alig bírok rád nézni. Miért is akarnád annyira lelassítani a rezgésedet, hogy a Fényed elsötétüljön és besűrűsödjön? Miért tennél ilyet te, aki annyira káprázatosan fényes és könnyű vagy, hogy táncolni tudsz a csillagokon, és a gondolat sebességével be tudod utazni az egész Királyságot – miért jönnél el az életembe, és miért akarnál nehéz lenni, hogy meg tudd tenni azt a rossz dolgot velem?

-         Egyszerű a válasz – felelte a Barátságos Lélek. – Azért, mert szeretlek.

A Kicsi Lélek láthatóan meglepődött a válasz hallatán.

-         Ne legyél már ilyen meglepett! – mondta a Barátságos Lélek – Hiszen te is megtetted már velem ugyanezt. Nem emlékszel? Ó, mi ketten bizony már rengetegszer táncoltunk együtt. Korszakokon át együtt táncoltunk. Sok-sok időben és sok-sok helyen játszottunk már együtt. Csak nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. A Fent és a Lent, a Bal és a Jobb. Voltunk már az Itt és az Ott, a Most és a Majd. Voltunk már férfiak és nők, jók és rosszak. Mindketten voltunk már áldozatok és gaztettek elkövetői.
Vagyis már sokszor, sok esetben voltunk együtt korábban, és minden alkalommal azt a pontos és tökéletes lehetőséget kínáltuk fel egymásnak, hogy Kifejezzük és Megtapasztaljuk azt, Akik Valójában Vagyunk. És ezáltal – folytatta a magyarázatát a Barátságos Lélek – ott leszek a következő életedben, és ezúttal én leszek a „rossz”. Valami nagyon borzalmasat fogok tenni, és akkor majd megtapasztalhatod magad Akként, Aki Megbocsát.

-         De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek kissé idegesen – ami annyira szörnyű lesz?

-         Ó – felelte a Barátságos Lélek egy kacsintás kíséretében – majd csak kitalálunk valamit!

És ekkor a Barátságos Lélek elkomolyodott, és csendesen azt mondta: -Egy dologban tudod igazad van.

-         Miben? – akarta tudni a Kicsi Lélek.

-         Le fogom lassítani a rezgésemet, így nagyon nehézzé válok, hogy meg tudjam tenni ezt a nagyon nem szép dolgot. Ehhez úgy kell tennem, minta nem lennék Önmagam. És ezért cserébe mindössze egy dolgot kérnék tőled.

-         Ó, kérj bármit, bármit!  - kiáltotta a Kicsi Lélek, és táncra perdülve énekelni kezdett:  - Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek!

És akkor meglátta, hogy a Barátságos Lélek nagyon csendben van.

-         Mit kérsz érte? – kérdezte – Mit tehetek érted? Olyan fantasztikus angyal vagy, hogy hajlandó vagy ezt megtenni értem!

-         Hát persze, hogy ez a Barátságos Lélek egy angyal – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Soha ne feledd: - Nem küldtem nektek mást, csak angyalokat.

És a Kicsi Lélek most már még inkább teljesíteni akarta a Barátságos Lélek kérését. – Mit tehetek érted? – tette fel újra a kérdést.
           
-         Abban a pillanatban, amikor megteszem veled azt a szörnyűséget – felelte a Barátságos Lélek – amikor megteszem veled a lehető legborzalmasabb dolgot, amit csak el tudsz képzelni – abban a szent pillanatban….

-         Igen? – szakította félbe a Kicsi Lélek – Igen…?

-         Akkor majd emlékezz arra, hogy Ki Vagyok Valójában.

-         Ó, emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek. – Megígérem! Mindig úgy fogok rád emlékezni, ahogy itt és most látlak.

-         Jó – felelte a Barátságos Lélek  - mert tudod, én annyira bele fogok veszni ebbe a színlelésbe, hogy el fogom felejteni, hogy Ki Vagyok. És ha te sem fogsz emlékezni arra, Aki Valójában Vagyok, akkor lehet, hogy nagyon sokáig nem fog visszatérni az emlékezetem. És ha elfelejtem azt, Aki Vagyok, akkor talán te is elfelejted azt, aki Te Vagy, és akkor mindketten elveszettek leszünk. És akkor szükségünk lesz egy másik lélekre, aki majd az utunkba kerül és mindkettőnket emlékeztet arra, hogy Kik Vagyunk Valójában.

-         Nem, arra nem lesz szükségünk – ígérte meg újra a Kicsi Lélek. – Én emlékezni fogok rád! És meg fogom neked köszönni ezt az ajándékot, amit elhozol. – mert ez ad esélyt arra, hogy megtapasztalhassam, megélhessem magam annak, Aki Valójában Vagyok.

És így a megállapodás létrejött. És a Kicsi Lélek útnak indult egy új életébe, izgatottan várva, hogy a Fény legyen, ami nagyon különleges, és mert így megtapasztalhatja, átélheti magát a különlegesség Megbocsátás részeként.

A Kicsi Lélek már alig várta, hogy képes legyen önmagát a Megbocsátásként megélni, és hogy ezt megköszönhesse annak a másik léleknek, aki ezt lehetővé tette számára. Ezért ebben az új életében, amikor csak egy új lélek megjelent a színen, akár örömet, akár bánatot hozva az életébe – és főleg akkor, amikor az bánatot hozott - a Kicsi Lélek mindig arra gondolt, amit Isten mondott neki.

            Sose felejtsd el  - mondta Isten mosolyogva – hogy nem küldtem nektek mást, csak angyalokat. 
~ írta: Neal Donald Walsch ~ fordította: Telegdi Ildikó 

1 megjegyzés: