Sok-sok éven át bezárt szívvel éltem. Nem tudtam, hogyan szeressem magam, és hogyan lehetnék együttérző magammal. A negyvenedik életévemben ez kezdett megváltozni. Ahogy egyre inkább belenőttem lényem teljes szeretetébe, életem csodálatos és rejtelmes módon kezdett megváltozni. A szívem meglágyult, és mindent egészen más színben kezdtem látni. Az elkötelezettségem – hogy kövessem ezt a belső hívást - egyre csak erősödött, és a folyamat során az Isteni Intelligencia kezdte vezetni az életemet. Úgy hiszem, hogy ez az Örökké Jelenlévő Forrás maga a Kegyelem, és mindannyiunk számára elérhető. Az elmúlt tizenkét évben folyamatosan azon vagyok, hogy felismerjem és elfogadjam ezt az ajándékot, amit a magam iránti szeretetem és együttérzésem tesz lehetővé.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal, hogy megelégedjek, beérjem a kevesebbel. Ma már ezt úgy hívom, hogy: NEM KÖTÖK KOMPROMISSZUMOT.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megismertem a saját jóságomat, és az élet ajándékát elkezdtem komolyan venni és hálával fogadni. Ezt ma már úgy nevezem: ALÁZAT.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megláttam, hogy nem különleges, hanem egyedi vagyok. Ez a SZUVERENITÁS.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal a hiedelmemmel, hogy az élet nehéz. Megértettem, hogy nem kell üldözőbe vennem az életet. Ha csendben vagyok, és nem mozdulok – akkor az Élet eljön hozzám. Ez a KEGYELEM.
Amikor elkezdtem szeretni magam, akkor elkezdtem érezni az összes érzésemet. Többé már nem elemeztem őket, hanem tényleg átéreztem. És amikor ezt teszem, akkor valami bámulatos dolog történik. Próbáld ki te is! Meg fogod látni! – Ez a valódi ÉRZÉS hatalma.
Amikor elkezdtem szeretni magam, a régóta figyelmen kívül hagyott, elhanyagolt részeim, a Lelkem árvái többé már nem versengtek a figyelmemért. Ez volt a belső béke kezdete. Ekkor kezdődött az, amit ma már úgy hívok: TISZTÁNLÁTÁS.
Amikor elkezdtem szeretni magam, feladtam a tökéletességről alkotott ideáimat, mert rájöttem, hogy a tökéletesség MEGÖLI AZ ÖRÖMET.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem, hogy a haragom a felelősség felvállalására, míg az arroganciám az alázatra tanít. Ezért mindkettőre nagyon odafigyelek. Ez a tulajdonságom az ÉBERSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni magam, eltűnt belőlem a saját igazságom kimondásától való félelmem, mert rádöbbentem, hogy ez mennyire jó dolog. Ez az ŐSZINTESÉG.
Amikor elkezdtem szeretni magam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és az érzelmi fájdalmak csak a figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem, és elkezdtem fontosnak tartani a saját szükségleteimet, és ezt nem éreztem önzőnek. Megtanultam, hogy soha ne hagyjam figyelmen kívül, és soha ne tűrjem el a fájdalmat. Ma már tudom, hogy ez a HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal, hogy megítéljem az életemet, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, valójában egy lehetőség arra, hogy továbbfejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodtan ellazulhatok. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: ÖRÖM.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek, – ételek, emberek, állások, dolgok, helyzetek, a megszokásaim és a hiedelmeim alól - azaz minden olyan dolog alól, ami eltávolított önmagamtól, kicsinységemben tartott, és ahol korábban biztonságban éreztem magam. Először ezt a hozzáállást hűtlenségnek tartottam. Ma már tudom, hogy ez ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni magam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem, mert rádöbbentem, hogy ettől a rossz is elveszíti a jelentősségét. Ma ezt úgy hívom: ÍTÉLKEZÉSMENTESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megfogadtam, hogy az élet fájdalmait megélem az adott pillanatban, ahelyett, hogy elfojtanám, és hagynám, hogy lehúzzák a szívemet, és ezt a terhet magammal kelljen cipelnem. Ez az ÉRZÉS ÁTÉLÉSNEK, ÉS ELENGEDÉSÉNEK KÉPESSÉGE.
Amikor elkezdtem szeretni magam, megbocsátottam magamnak azokért a helyzetekért, amikor azt hittem, hogy nem vagyok elég jó. Ez a MEGBOCSÁTÁS.
Amikor elkezdtem szeretni magam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most csak a pillanatnak élek, ahol a MINDEN történik, ahol az ÉLET ELEVENSÉGE ÁRAMLIK.
Amikor elkezdtem szeretni magam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy megzavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.
Részlet Kim McMillen – When I loved myself enough – Mikor elkezdtem szeretni magam – című könyvének előszavából. - magyar fordítás, szerkesztés ~ Telegdi Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése