És most beszéljünk azoknak a nagyon makacs energiáknak az egyikéről – egy rendkívül konok energiáról van szó – ami az utatokban áll. De előtte elmesélnénk egy történetet - egy rövidet. (A közönség nevet, mert Tóbiás a hosszú történeteiről ismert) Egy rövidet… egy rövid kis történetet.
Tehát volt egyszer egy pap, egy miniszter és egy rabbi (nevetés), akik bementek egy bárba, és… ja, ez nem az a történet. (nevetés) Egy másik forgatókönyvet kaptunk. Elnézést. Ez egy másik csoportnak szól. (még nagyobb nevetés)
Volt két felfedező, akik új világokat akartak felfedezni. Tele voltak ambícióval és kalandvággyal. Ugyanabból a kikötőből hajóztak ki ugyanazon a napon, ezért aztán nem jöhetett számításba a numerológia, hiszen minden megegyezett. A bolygók állása sem számított, mivel az is pontosan ugyanolyan volt.
Az első felfedezőt Chrisnek hívták, míg a másodikat Marknak. Chris és Mark pontosan egyforma típusú hajóval indult útnak, ugyanannyi számú legénységgel a fedélzeten, teljesen egyforma ellátmánnyal, élelmiszerrel. Egyikük sem tudta pontosan, hogy merre is tart, hiszen az egy új világ volt, ahol azt megelőzően még senki sem járt. De azt mindketten tudták, hogy meg akarják találni ezeket az új földeket, és új kalandokra, továbbá győzedelmes felfedezésekre számítottak.
Hajszál pontosan ugyanabban a pillanatban hajóztak ki. Az egyetlen különbség mindössze egy rakomány volt, ami Chris hajóján rajta volt, míg Markén nem. Volt egy doboz Chris hajójának a rakodó terében. Egy meglehetősen egyszerű kinézetű doboz, aminek a tartalma viszont nagyon, de nagyon erőteljes volt, és az felhasználásra került Chris hajóján. Ennek a doboznak a tartalma a kétség volt. A kétség.
Tehát pontosan ugyanazon a napon és ugyanabban az időpontban hajóztak ki, és természetesen… innen már ti is kitalálhatjátok a történet végét, de attól még úgyis elmondjuk. Mark nekivágott a kalandnak legénységével együtt. Nem sokkal azután, hogy elhagyták a kikötőt, viharba kerültek. De ahelyett, hogy azon sopánkodott volna, hogy miért keveredtek viharba, ahelyett, hogy azon tűnődött volna, hogy a Szellem mit is próbál ezzel az értésére adni, ahelyett, hogy pánikba esett volna és elkezdett volna azon spekulálni, hogy egyáltalán mi a csudáért is vágott bele ebbe az utazásba, Mark azt mondta: -„Vihar van. Érzem. A hajó is érzi. A legénység is érzi. Mind megbetegednek. Itt van ez a vihar, ami nem más, mindössze energia. Nem birtokolom a vihart. Én nem a vihar vagyok, de attól még érzem, átélem, meglovagolom a hullámait. És ez a vihar visz el engem a választásom szerinti helyre. Még akkor is, ha esetleg úgy gondolom, hogy egy irányba haladok, tudom, hogy a vihar energiája nekem fog dolgozni, és eljuttat engem legnagyszerűbb potenciáljaimhoz.”
És Mark tovább folytatta útját legénységével együtt, és útközben mindenféle dolgokkal találkoztak – viharokkal, néha szélcsenddel – de a kétség soha nem állt az útjukba. Mindent megtapasztaltak útjuk során, és meglelték az új földeket. Olyan fűszerekre, egzotikus növényekre, sőt emberekre és állatokra bukkantak, amilyenekhez foghatót még soha addig nem láttak, ami egy elképesztően nagy kaland volt számukra, hiszen az út során minden egyes lépést éreztek. Két évig tartó utazgatás, kalandozás és tapasztalás után gazdagabban, boldogabban, beteljesültebben és valódi életérzéssel tértek haza.
Chris is nekivágott az útnak – akinek a hajóján rajta volt a kétség rakománya – és abban a pillanatban, ahogy viharba került, azon kezdett töprengeni, hogy vajon miért is indult neki ennek az útnak. Ez megfosztotta őt a tapasztalástól, az élménytől, mivel számára a hullámok a démonokkal voltak azonosak, amik megpróbálnak elvenni tőle valamit, és megpróbálják őt megölni, miközben a hullámok és a vihar mindössze a tapasztalás részét képezték. Megváltoztatta az útirányát, mert rögtön azt érezte, hogy valamit rosszul tett. Másképpen hogyan is kerülhetett volna legénységével együtt a vihar karmai közé? Ezért aztán megváltoztatta az útirányát.
Ezt követően pedig egész úton végig emiatt aggodalmaskodott. Az általa érzett aggodalmat aztán a legénység tagjai is látták és érezték, és sorra meg is betegedtek, de nem csak egy rövid időre. Nagyon betegek lettek, és sorban egymás után meg is haltak.
Chris hajója egy nagyon, de nagyon nehéz útirányt vett, ahol nem került sor új területek felfedezésére. Sem fűszert, sem aranyat nem talált. Minden egyes alkalommal, amikor kikötött valahol, az ottani szigetek vagy földrészek őslakosai ellenségesen, dühösen támadtak rájuk. Lerohanták őket. A legénység egyre több tagja lett beteg és haldoklott, és mindössze alig egy év elteltével kudarcot szenvedve tért vissza hazájába, szomorúan és mindenféle fény és kifejeződés hiányától megtörve. Voltak, akik kigúnyolták, de többen voltak azok, akik rettentően haragudtak rá, mivel elvesztették a hajón szolgáló szeretteiket.
És drága barátaim, ez a különbség a kétség és a diadalmas felfedezés között. A kétség.
Ti mindannyian az új tudat felfedezői vagytok. Kihajózásotokkor pontosan ugyanannyi energiával és tudattal rendelkeztetek. Amikor még az Ark Rendjében tartózkodtatok az angyali birodalmakban, egyiktőknek sem volt se többje, se kevesebbje, mint a többinek. Mindannyian az életre vonatkozó saját tapasztalásaitokban voltatok. De oly sokatok esetében a kétség elvette az utazás valódi esszenciáját.
Itt és most ma, ti vagytok a tudat új úttörői. Ti vagytok azok, akik kihajóztok, na nem az óceánokra és a tengerekre, hanem a dimenziókba. A dimenziók az Új Energia új óceánjai. Folyamatosan kijárkáltok oda. Éjjelente oda jártok. Napi gondolataitok közben is, amikor álmodoztok. Állandóan kijárkáltok a tudat új határaira, amelyek léteznek, csakúgy, mint ahogy valaha az óceánok is felderítetlen és ismeretlen területeknek számítottak. Ti vagytok azok, akik vitorlát bontotok, hogy felfedezzetek valami újat. Nem tudjátok, hogy mit, ahogy azt sem tudjátok, hogy hol. Azért választjátok ezt, mert képesek vagytok rá. Ez kifejeződés. Valódi.
De ti vagytok azok is, akik oly gyakran hagytátok, hogy a kétség belopózzon az utatokba, és megfosszon titeket a valódi érzéstől, az élet valódi megélésétől. A kétség kimerít benneteket. Lerohan titeket. Érdemtelennek érzitek majd magatokat. Azt akarja majd, hogy bemásszatok egy gödörbe, és soha többé ne gyertek ki onnan, és ne folytassátok az utazást.
Ti vagytok a kihajózó tudat hajójának kapitányai, akik odáig terjeszkedtek és felfedeztek, ahol még az angyalok sem jártak soha. Azt gondoljátok, hogy az angyali lények már felfedezték és felderítették az összes dimenziót? Hát nem. Nem képesek rá. Vannak olyan dimenziók, amelyeket igen, de csak az ember és az emberi tudat képes a tudat valóban új területeire eljutni, és ti pontosan ezt teszitek saját magatokért és az emberiségért. De amikor a kétség felüti a fejét, az megfoszt titeket az egész utazástól.
Kétség
A kétség egy játék, amit ti játszotok. Egyébiránt az összes ember ezt játssza. Ne legyetek kemények magatokkal! De én ma itt vagyok Yo-hammal, veled, hogy feltegyem neked a kérdést: -„Készen állsz arra, hogy befejezd a kétség játékát?” Ó, hát ez egy játék. Túl jó szórakozást nyújt. Nagyon eltérít titeket. Ti meg belezuhantok, pontosan a kellős közepébe. Behozzátok a kétséget az életetekbe, csak azért, hogy úgy tehessetek, mintha nem tudnátok semmit. Behozzátok a kétséget, csak, hogy folytathassátok ezt a hiábavaló kutatást. Egy részetek azon tűnődik, hogy vajon mi történne, ha ez a kutatás egyszer véget érne? Egy részetek annyira imádja ezt az úttörősdit játszani, hogy soha, de soha nem akarja abbahagyni. Ezért aztán behozzátok a kétséget, csak hogy tovább folytathassátok a mókát, és azt színlelhessétek, hogy el vagytok veszve, hogy nincs tudásotok, és hogy kudarctól megtörten térhessetek vissza utazásaitokról. Hogy aztán megint nekivágjatok, egy újabb próbálkozást tehessetek! A kétség függővé tesz. Hozzád tapad. A kétség egy játszma.
Naponta hányszor kételkedsz magadban – a döntéseidben, a cselekedeteidben, a gondolataidban? Hányszor hagyod, hogy a kétség játsszon veled, és irányítsa a hajódat, vagy hogy legalábbis úgy tégy, mintha ő vezetné a hajódat, ahelyett, hogy felvállalnád az új tudatosságba vezető utazásodat? A kétség egy játszma, aminek lejárt az ideje, mert kétséggel a fedélzeten nagyon nehéz ám diadalmas felfedezésre szert tenni! Hihetetlenül nehéz a tudat új birodalmaiba eljutni, és valóban megtapasztalni azokat a lehető legteljesebb mértékben anélkül, hogy felhúznád a nyúlcipőt és futásnak erednél! A kétséggel, és ezzel a kétség nevű játékkal, amit ti játszotok, továbbra is ugyanazokat a köröket fogod róni, továbbra is távol maradsz saját hatalmadtól, és továbbra is játszhatod az áldozatot.
A kétség egy vírus, de nem olyan, mint a szexuális energia vírus. Nem feltétlenül adható át másoknak. Ez a sajátod. Ez egy benned lévő vírus. Olyan, mint egy rák, egy energetikai rák, ami ott van benned, és arra ösztökél, hogy újra és újra játszd a játékot. A kétség a bujkálás egy módja. A kétség a színlelés egy módja.
A kétség… a kétség energiája akkor jön be –akkor jött be – amikor először lecsökkentetted az energiádat a Földre. A kétség nem volt ismert az angyali birodalmakban. Angyalként soha nem vontad kétségbe magad, mindössze tapasztalásokra tettél szert. Időnként ez a tapasztalás intenzívnek bizonyult. Volt, hogy nem úgy végződött, ahogy szeretted volna, de legalább tapasztalás volt.
A kétség egy nagyon érdekes tudat átalakulás eredményeként jött létre, amikor is szellemből emberré lettél. Akkor került be az emberi valóságba vagy az emberi tudatosságba, amikor a legelső angyalok eljöttek a Földre, mikor is úgy tettek, mintha többé nem angyalok, hanem emberek lennének. A kétség akkor lépett életbe, amikor az angyali lények azt választották, hogy elfejtik saját lényüket, amikor a Földre jöttetek. Egy érdekes dinamika zajlott, amikor azt mondtátok: -”El fogom felejteni angyali mivoltomat, hogy úgy tehessek, mintha ember lennék!” Hát ekkor lépett életbe a kétség.
A kétség azóta is a részét képezi az emberi tudatnak, és jelenleg nagyon, rendkívül erős – elképesztően erős – a Földön. Annyira erős, hogy amikor az emberek meghalnak, és átkerülnek a másik oldalra, a Föld közeli birodalmakba, magukkal viszik a kétséget is. Ez a kétség aztán, amit magukkal vittek, egy bizonyos módon bekerül még az angyali birodalmakba is. És tudjátok, emiatt egy rakás kételkedő angyallal van dolgunk, mivel az emberek visszavitték ezt a vírust magukkal.
Ismétlem, ez nem volt átadható, de ha egy angyal megengedi magának, hogy igazán érezzen egy embert és lássa az ember energiáját, később maga is elkezd azzal játszani. „Kíváncsi vagyok, vajon milyen lehet a kétség?” – kérdezték. Majd játszani kezdtek vele. Mostanra aztán az összes birodalomban fellelhető a kétség. De van néhány úttörő a Földön, akik ki fogják dobni a kétséget a fedélzetről. És ez egy újabb határt nyit meg előttük, a tudat egy új határát, ami jelentőséggel fog bírni a mennyekben és a Földön egyaránt, és ehhez nem fér kétség.
A kétség egy játszma Shaumbra, és ti minden áldott nap ezt játsszátok. Úgy tesztek, mintha nem tudnátok, hogy mit válasszatok. Úgy tesztek, mintha rossz lenne az ítélőképességetek. De nem. Mindössze tapasztalni tudtok. Megtapasztalhatjátok a magas utat, az alacsony utat vagy a láthatatlan utat, de mindössze csak a tapasztalás számít. A kétség azt mondja neked, hogy választhatsz rosszul, de nem! Csak a tapasztalás számít. A kétség azt okozza, hogy maradj meg kicsi emberi motyódnál, hogy maradj kicsi, hogy tovább játszd a „kicsi vagyok” játékát. Minden más energiánál jobban szórakoztat titeket a kétség. Imádjátok. Függőek vagytok tőle.
Kérdésem mindannyiótokhoz szól, akik ma itt vagytok személyesen, akik az interneten keresztül csatlakoztok hozzánk, akik a későbbiekben olvassátok vagy hallgatjátok ezt: Készen állsz arra, hogy befejezd az önmagadban való kételkedés játékát, annak érdekében, hogy igazán tudj érezni? Mert a kétség és az érzés – az érzésre való képesség – kéz a kézben járnak. Amikor kételkedsz, akkor visszatartod a valódi érzést. Amikor kételkedsz, akkor félsz érezni, mert az érzés naggyá tesz téged.
Az érzés újra valódivá tesz téged.
Készen állsz arra, hogy véget vess a kétség játékának, és felfedezd, hogy milyen is az új tudat diadalmas felfedezése?
És ez így van.
(Fordította: Telegdi Ildikó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése