Az író megjegyzése: A történet el lett túlozva a szórakoztatás kedvéért, mert különben elég lapos és sivár lenne.
"Ha most nem érzed úgy magad, mint aki meg fog őrülni, akkor valószínűleg tényleg megőrültél." - Ezt a "segítő" tanácsot kaptam mostanában Adamustól. Éppen a szokásos heti szerda hajnali 1.11 órakor tartandó elégedetlenkedő, panaszkodó ülésem volt vele. Néha minden miatt morgok, panaszkodok, máskor pedig ő az, aki kiosztja a feladatokat, amiket meg kell csinálnom. Ezen a bizonyos éjszakán rengeteg sok kérdéssel és panaszáradattal érkeztem az ülésünkre.
Gúnyosan megköszöntem neki, hogy segített tisztán megértenem az őrületre vonatkozó megjegyzését. Ő is ugyanebben a cinikus stílusban válaszolt:
- Bármikor Szöcske! – Szöcskének szokott hívni, amikor ebben a cinikus stílusban beszélgetünk egymással. A megnevezés egy 60-as évekbeli amerikai TV sorozatból ered, a Kung Fu-ból, ami Po Mesterről és az ő megzavarodott tanítványáról, Caine-ről szólt.
Kuthumitól kaptam a Szöcske
nevet – (amit nem köszönök meg neki). Adamus ezt a nevet nagyon viccesnek
tartja, mivel a vezetéknevem Hoppe…( ami hasonlít a hopper szóra, és angolul a szöcske - grasshopper – a ford. megj.) Kuthumi állt elő az Adamus
becenévvel is, ami egy arra vonatkozó megjegyzéséből jött létre, miszerint Saint-Germain
egy seggfej. (Ez egy angol szójáték, magyarra lefordíthatatlan, de a két szó
hangzása nagyon hasonlít egymásra – Adamus – és - a dumb ass - seggfej) Ezek a Felemelkedett
Mesterek tényleg annyira viccesek. (miközben ezt írom, forgatom a szemem)
Csak így tovább Kuthumi, csak így tovább!
De térjünk vissza a megőrülésre!
Nagyon sok átalakuláson mentem már keresztül az évek során, de most minden
egyszerűen csak intenzív kvantum őrületben van. Teljes az elmeháborodottság. Kész elmebaj! Mint amikor a bolond szteroidot szed. – „Úgy tűnik egész jól kezeled – jegyezte
meg Adamus, miközben felsoroltam neki a „mi a fasz van…?" – listámat. A
megjegyzése eszembe juttatta, hogy miért is adta neki Kuthumi az Adamus nevet.
Igen, én egy csatában-megedzett metafizikus vagyok még régről, de erre
egyáltalán nem számítottam.
-Adamus nem arról volt szó, hogy
minden könnyebb lesz a Mennyei Kereszt után? – kérdeztem ellenségesen,
pimaszul.
„Én kérek elnézést, de soha nem
ígértem neked rózsakertet.” – szó szerint ezt énekelte nekem válaszként. És közben
hallottam is, hogy a híres country énekesnő, Lynn Anderson - Soha nem
ígértem neked rózsakertet – dala szól a háttérben. Az a vicces ebben, hogy
a híres Lynn Anderson valóban fellépett a Taos-ban, Új Mexikóban 2007-ben
megrendezett Kvantumugrás eseményünkön. Hallotta, hogy a Shaumbra a városban
van, és az egész zenekarával együtt ingyen játszott nekünk az egyik este. Most
már azt gondolom erről, hogy ezt az egészet Kuthumi szervezte meg a jövőbe való
bepillantás céljából.
Adamus Jelenléte sokkal inkább
Saint-Germainné alakult át, ahogy belekezdtünk a megbeszélés komolyabb részébe.
– A következő dolog történik a Mennyei Kereszt után. A legutolsó Keahak ülésen
beszéltem néhány metafizikai dologról, amire valószínűleg nem emlékszel.
Azonnal manifesztált a semmiből egy nagy állványt, egy rajztáblát, amire írni kezdett, hogy ábrázolni tudja azt, ami ezután következik:
A Koronavírus járvány 2020-ban és
2021-ben arra kényszerítette az embereket, hogy magukba, befelé forduljanak,
szó szerint és átvitt értelemben is. Ez egy briliáns emberi terv volt. Ez nagyon
erősen felturbózta a bolygón a tudatszintet
legalább 10 évvel, ami egyáltalán nem volt túl korai a technológia felgyorsulása
következtében. -Ábrákat rajzolt a táblára, hogy el tudja magyarázni: - A Covid
2022 nyarára lehanyatlott. Elvégezte a munkáját, és addigra lecsökkent az
ereje. Tavaly nyáron történt az is, hogy a Bíbor Tanács felismerte, hogy a
Mennyei Kereszt itt áll a küszöbön. Nem ismertük ennek pontos dátumát, de azt
tudtuk, hogy valamikor 2023 elején fog bekövetkezni. – Ekkor lerajzolt egy kis
tüskés Covid sejtet egy kórházi ágyban, ami úgy festett, mint ami haldoklik. A
rajzon az orvosok és a nővérek nevettek és tapsoltak.
-Pár hónapon belül képesek
voltunk előrejelezni az Apokalipszis kezdetének pontos időpontját – 2023.
március 22-ét. Elegendő tudatosság lesz jelen addigra a bolygón, hogy egy
lyukat lehessen ütni a régi fátyolba. – Ekkor lerajzolt egy űrhajót, ami
keresztültör a felhőkön. Majd egy újabb oldalra még több felhőt rajzolt, egy
nagy lyukkal a közepén, amin keresztül a fény elér ide a Földre. –„A Mennyei
Kereszt lehetővé tett egy új ragyogást vagy fényességet, fényt, ami így be tud
lépni a 3D-s emberi birodalomba.
Utána lerajzolt több száz kis embert a Földön. A legtöbb embert szürke ruhában és a fejüket lehajtva, a tekintetüket a földre szegezve rajzolta le, viszont egy párat színes öltözékben – vagy meztelenül – akik a tekintetüket az égre emelik, ahol látják, ahogy a fény beérkezik a felhők között található lyukon keresztül. – A legtöbb ember semmit nem fog észrevenni abból, ami március végén történt, de mégis elegendő olyan ember van, aki ezt fel fogja fogni. És csak ez számít. Szükséged van egy csésze kávéra Cauldre? Úgy nézel ki, mint aki eléggé unatkozik és fáradt.
Elismerem, hogy eléggé elbambultam az előadása közben. Hiszen
a nagy részét már korábban is hallottam. Azt akartam tudni, hogy miért érzem
azt, hogy az érzelmeim belobbannak, és minden alkalommal, amikor megpróbálok
gondolkozni, olyankor mintha megint egy újabb adag benzin lobbantaná lángra őket.
Adamus átnyújtott nekem egy csésze valamit,
aminek kávé illata volt, és folyékony fánkokkal volt ízesítve. Biztos vagyok
benne, hogy az a rengeteg cukor nem tett jót az egyre váltakozó érzelmeimnek, de
fantasztikus íze volt. Jó kis komfort kaja, az összes többi szeméttel együtt,
amit mostanában összeettem. Amióta elkezdődött az Apokalpipszis, 2-3 kilóval
nyomok többet. Utálnék belepillantani a kibaszott jövőmbe, hogy meglássam hogy ezek
után hogy fogok kinézni egy év múlva. Arról nem is beszélve, hogy a „bassza meg”
szót is legalább százszor többet mondtam ki, mint általában.
Adamus folytatta: - Szerinted mi fog történni, ha ez az
összes ragyogó fény beárad ide? – Már majdnem kimondtam, hogy „nem tudom”, de
gyorsan rajtakaptam magam, és azt feleltem: - Még tudatosan realizálnom kell
ezt a választ Mester. – Hú, ezt megúsztam! Ezzel a válasszal kicseleztem.
-Csukd be a szemed és érezd Szöcske! Ne gondolkozz a
válaszon, hanem érezd! – Azt tettem, amit kért és hirtelen egy bámulatos képet
láttam. Perdületben lévő atomokat láttam, amiket óriási tér választott el
egymástól. Aztán meg arra lettem figyelmes, hogy buborékok lebegnek körbe-körbe,
amiket szintén hatalmas terek választottak el egymástól. Azt tudtam, hogy a
buborékok a gondolatok voltak. A buborékok és az atomok ott pörögtek és
lebegtek a sötétség tengerében. Aztán azt észleltem, hogy egy fénysugár érkezik
valahonnan ebbe a koromsötétségbe. A fénysugár kettéhasadt. Az egyik fénysugár
elkezdte betölteni a sötét tereket, a másik fénysugár pedig egyenesen
keresztülhaladt ezen az egész jeleneten, mintha csak az örökkévalóságba tartott
volna. A testem és az elmém beforrósodott, amitől kinyitottam a szemem.
Saint-Germain szeme csukva maradt, mintha ezt ez az egészet velem együtt
tapasztalta volna meg.
- Cauldre, most pontosan ez történik, és ez az, ami azt okozza, hogy az érzelmeid lángra lobbanjanak, lángra kapjanak, kirobbanjanak. Igazából most minden lángra kap, kirobban, de az érzelmi tested az első, ami ezt érzi.
A metafizika a következőképpen működik: - A valóságotok összesűrűsödött fényből, vagyis pörgő atomokból áll. Ugyanebben a levesben találhatóak a gondolataid, a hiedelmeid, az emlékeid és a vágyaid is, amiket a buborékok képviseltek. Minden egyes atom, részecske, hullámforma és gondolat az elválasztottságnak egy felfüggesztett, hibernált illúziójában van, ugyanakkor mégis egyfolytában kommunikál minden egyes többi részecskével és gondolattal. Hogyan? Ezek mind energiaformák, az energia pedig nem más, mint kommunikáció.
Amit sötétségnek vagy üres térnek láttál, pusztán
csak semleges energia, de ettől függetlenül ugyanúgy kommunikál. EGY MAGASABB
SZINTŰ FÉNYRE VÁRT, HOGY AZ AKTIVÁLJA. És pontosan ez történt a Mennyei
Keresztnél. A fény vagy a magasabb tudatosság most már keresztüljön a fátylon
ÉS ELKEZDI BETÖLTENI A RÉSZECSKÉK ÉS A GONDOLATOK KÖZÖTT TALÁLHATÓ TERET. – Adamus olyan
nagy hangsúllyal mondta ezt, hogy úgy éreztem, mintha mindent nagybetűvel
mondott volna.
Kinyitotta a szemét és folytatta: - Az egyik fénysugár
egyenesen keresztülhalad ezen a valóságon, anélkül, hogy megváltoztatná a saját
természetes áramlását. A másik fénysugár „lelassul”, hogy szolgálja a lélekből -
lett – ember tapasztalási szükségleteit. Ennek a két különböző „sebességű”
fénynek az együttes eredménye hozza létre a gravitációt, a teret, az időt és az
elektromágnesességet. Ez a valóságotok alapja.
Na, hát pontosan erről beszélek. Az egész világom a feje
tetejére állt, kifordult magából. Adamus ezzel újra meghatározta az egész
fizikát. Most akkor mindent ki kellene hajítanom, amit eddig tudtam a
tudományról és a fizikáról? És egyszerűen csak minden kérdés nélkül fel kellene
ugranom az őrült vonatra, ami egyenesen a Bolondok Városába tart?
Igen – felelte Saint-Germain. – Mindig elfelejtem, hogy ezek
a Felemelkedett Mesterek minden gondolatomat hallják, érzik. – Igen, de lásd
ezt a következőképpen: - Szállj fel erre a vonatra, de ne aggódj a végállomás
miatt, csak szép csendben tűnj el, lépj le minden cél és irány nélkül. – Már hallottam
is a Paul Simon dalát a háttérben, aminek a címe: - Szép csendben tűnj el,
lépj le! Dúdoltam a dalt a fejemben: - Tudod minél közelebb vagy a
végállomásodhoz, annál inkább eltűnsz, szép csendben lelépsz. A francba is,
remélem eljön az a nap, amikor beszélek az emberekhez, akik hallják a zenét a
háttérben. Már csak ezért is megéri itt maradni.
- Ugorj fel arra a vonatra, és csak legyél megengedő! A vonat valószínűleg le fog térni a vágányról. Te pedig csak engedd ezt meg, és hagyd, hogy repüljön, ahelyett, hogy a régi vasúti sínen haladna tovább. Ne aggódj amiatt, hogy a vonat a Bolondok Falvában fog téged kirakni, mert miközben ettől félsz, hogy ez lesz a vége, nem ez a szíved vágya. Nem létezik a Dilinyósok Földje, csak akkor, ha azt szeretnéd, hogy létezzen, és te is tudod, hogy nem akarod ezt.
De visszatérve a metafizikára: - A két fénysugár „sebességének”
a különbsége teremti meg a valóságot. A két fénysugár között található tér
pusztán csak energia, és az energia csak arra vár…
-Rám vár?? – szakadt ki belőlem.
- Igen Szöcske. – mondta a Mester egy mosollyal.
- Szóval ez az egész érzelmi, mentális, fizikai zűrzavar csak
az isteniségem fénye, aki végre betölti azt az üres teret, és ez okozza ezt a
példa nélküli változást a valóságban?
- Igen, Szöcske.
- És ahogy a fény betölti az üres teret, többé már nem lesz
szükség arra, hogy a részecskék meg a gondolatok kommunikáljanak egymással,
mintha csak különálló szigetek lennének egy óceánban?
- Igen, Szöcske.
- Saint-Germain lehet, hogy egy kicsit most előreszaladok itt
a vonaton, de nem ez az Egységbe, a Saját Egységem Vagyok-ba való visszatérés?
- De igen Szöcske. – és abban a pillanatban azt láttam, hogy
egy könnycsepp csordul ki Saint-Germain szeméből, ami végigfolyik az arcán, és
belehullik az alatta található nagy üres térbe. Nem csoda, hogy mostanában
annyit esik az eső.
Aznap éjjel később azt álmodtam, hogy Adamus, Kuthumi és Tóbiás
szerenádot adott nekem, ami valahogy így hangzott:
Mi kérünk elnézést,
De soha nem ígértünk neked Rózsakertet.
A Mennyei Kereszt fényével
járnia kell egy kis sötétségnek is éjjel.
Amikor növekedsz, morgolódnod kell, tehát élj és hagyd lenni,
vagy engedd el.
Ó-ó-ó!
Mi kérünk elnézést,
de soha nem ígértünk neked rózsakertet.
Megígérhettünk dolgokat, hogy ez ne tűnjön olyan durvának,
De nem fogsz látni lóhere száron nyíló rózsákat.
Tehát jobb ha ezt átgondolod.
Átnyújthatnánk neked ezüst tálcán a titkot itt és most,
de ez mit sem számítana.
Hagyd abba a sírást és légy vidám!
Az Apokalipszisnek nem lenne szabad ilyen melankolikusnak lennie.
Gyere és ünnepeld velünk a Végidőket, ha megteheted.
Mi kérünk elnézést,
de soha nem ígértünk neked rózsakertet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése