ALT SOROZAT 8. SHOUD - 2023. május 6,

BÍBOR KÖR ANYAGOK

ALT SOROZAT

8. Shoud ADAMUS Saint-Germain közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben

2023.  május 6-án

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus a Szuverén Birodalomból.

Üdvözöllek titeket az Alt Sorozat 8-ik Shoud-ján! Most egy pillanatot arra szánok, hogy összekapcsolódjak kivétel nélkül mindannyiótokkal. Mindenkivel, aki ezt most nézi, és mindenkivel, aki majd egy későbbi időpontban nézi meg, talán majd évek múlva, de attól még mindannyian ugyanabban a Jelenlét pontban, vagyis ugyanabban a pillanatban vagyunk.

Most ezt a pillanatot arra szánom, hogy magamba lélegezzelek titeket, és azt kérem, hogy ti is ugyanezt tegyétek – lélegezzetek magatokba engem – ahogy összekapcsolódunk egymással. Ma nagyon sok mindenről akarok beszélni, de ebben a gyönyörűségesen szentséges pillanatban most csatlakozzunk össze egymással!

(szünet)

 

Üdvözöllek titeket itthon Birodalom Munkások!

Most egy kicsit a Birodalom Munkásokról szeretnék beszélni, akik a többi birodalomban dolgoztak, hogy megteremtsék a Mennyei Kereszt, az Apokalipszis bekövetkeztéhez szükséges egyensúlyt.

Nagyon sokan mélyen belevetettétek magatokat a tömegtudatba a többi birodalomban, és más dolgokat is tettetek, de a tömegtudat volt az egyik hely, ahova elmentetek, hogy rásugározzátok a fényeteket, mert szükség volt rá.

Tudjátok a tömegtudat tényleg nem csak itt a fizikai Föld bolygón található meg. Sőt, valójában minden gondolat, ami ott van az elmédben, igazából nem az agyadban található. Az agyad, az elméd nem tárolja magában azt a rengeteg sok gondolatot. Az lehetetlen lenne. A gondolatok egy másik valóságban találhatóak, de elérhetőek számodra. Olyan, mint egy felhő, ami körbeveszi a Földet, de nem pontosan a Földön van. És nagyon sokan elmentetek oda, a tömegtudatba, mélyen belemerültetek, és ugyanúgy, mint azok, akik itt a Földön sugározták a fényüket a bolygóra, eközben a Birodalom Munkások pedig a tömegtudatba sugározták a fényüket.

És tipikus Shaumbraként – akik mindent teljes gőzzel, teljes szenvedéllyel akarnak csinálni, nemcsak, hogy belementetek a tömegtudatba, hanem azt magatokra is vettétek, mintha a saját gondolataitok lennének. A saját gondolataitok. Talán ez volt az egyik legnehezebb dolog az egészben, hogy mindezt magatokra vettétek. Annak ellenére, hogy ez nem a sajátotok volt, mégis magatokra vettétek. Azt hittétek, hogy ezek a gondolatok a sajátotok. Velük éltetek, álmodtatok, aludtatok, és a sajátotokként fogyasztottátok, ettétek meg ezeket, mintha csak a sajátotok lennének, annak érdekében, hogy rá tudjátok sugározni a fényeteket a többi birodalomban található tömegtudatra.

Ez hősies és szenvedélyes volt, és meg is lett a hatása. Ezért is tudott bekövetkezni az Apokalipszis – annak kezdete – március 22-én, mindössze hat rövid héttel ezelőtt. És most itt tartunk, hogy a Birodalom Munkások hazatérnek, és ugyanúgy elismerés és nagyrabecsülés jár azoknak, akik itt maradtak a Földön, teljesen tudatosak maradtak, és itt végezték a munkát, hiszen rengeteg mindent meg kellett itt tenni. Mindenkinek elismerés jár, aki együtt dolgozott a Bíbor Körrel és segítette annak munkáját, azoknak az embereknek, akik behozták a tudatot a bolygóra egy hétköznapi leföldelt módon – ami elképesztően sok munkát igényelt a részükről – és ez a munka most véget ért. A Birodalom Munkások hazatérnek. Itt az ideje elismerni mindazt, amit megtettetek.

És az az érdekes, hogy nagyon sokan nem igazán tudjátok vagy nem emlékeztek arra, hogy mit tettetek. Halljátok ezt a megnevezést, hogy „Birodalom Munkás”, és halljátok, hogy mi jellemzi a Birodalom Munkásokat itt a bolygón: - az a tény, hogy viszonylag csendes életet, nagyon belső életet éltetek, hogy sokszor nagyon fáradtak voltatok, és hogy amikor megpróbáltatok értelmet nyerni a dolgokból, akkor a dolgok úgy tűnt, mégsem nyernek értelmet, annak ellenére, hogy éles elmével rendelkeztek. A Birodalom Munkások és a Shaumbra általánosságban szólva nagyon jó és éles elmével bír. Tehát most visszatértetek ide, és azon tűnődtök, hogy mégis mi a fenét csináltatok. Ez rezonál veled. Érzed, de még mindig azon tűnődsz, hogy mit tettél, továbbá valószínűleg azon, hogy mi ennek a hatása? Mi az eredménye ennek az egész munkának, amit megtettetek? Az Apokalipszis elkezdődött, de milyen változás van most a bolygón?

Ez most a csendes időszak, amikor visszatérsz, és szó szerint, valamint átvitt értelemben is leveszed és felakasztod a szárnyaidat. Most már leveheted a szárnyaidat – ami az általad elvégzett Birodalom Munkát szimbolizálja. Leveheted a szárnyaidat, felakaszthatod őket, vehetsz egy jó mély lélegzetet és belelazulhatsz mindabba, amit megtettél.

Jelenlegi életed nagy részében nagyon sok időt töltöttél részben egy emberi testben az emberi gondolataiddal és a mindennapos tevékenységeiddel. De a nagy részed ott volt a többi birodalomban, és most visszatérsz ide. Szögre akasztod a szárnyaidat, és ez most egy csendes időszak. Csendes időszak, mert most temérdek sok belső munka folyik. Rengeteg sok minden újra-kalibrálódik benned egy mély szinten. Ez most egy csendes időszak, mert pontosan az a fény, amit segítettél még elérhetőbbé tenni, most elkezd bejönni. De az nem úgy történik, hogy bejön és jól arcul csap. Nem. Bejön és atomi, szubatomi szinten kezd el dolgozni benned. Elkezd a DNS-eddel dolgozni. Elkezd azzal dolgozni benned, amit a FényTestednek hívsz, nagyon mély szinteken. Ennek így kell lennie. Beléd kell ivódjon. Az nem úgy történik, hogy az Apokalipsziskor március 22-én hirtelen jól fejbe kólint, bár néhányan valószínűleg ezt szerettétek volna. Nem, ez egy mély, csendes munka.

Jelenleg most annak van itt az ideje, hogy nagyra értékeljétek ezt a csendes időszakot. A tested és az elméd rengeteg igazodáson megy most keresztül. Sok kérdésed van arról, hogy mit tettél, és hogy most mit kellene tenned, és szeretnék erről beszélni ma. Most semmit sem kell tenned. A munka elvégzésre került, mindannyiótok esetében, akár Birodalom Munkás vagy, akár Földi Munkás vagy – Cauldre és Linda, valamint a Bíbor Kör stábja kivételével, akikre további munka vár. De számotokra a kemény munka véget ért, elvégzésre került és ez egy fura érzést, egy üresség érzést kelt bennetek: - Mit kellene most tennem? – Semmit, kivéve azt, hogy engedd sugározni a fényedet. Semmit, azon kívül, hogy törődj magaddal és élvezd az életed.

De ahogy már mondtam, ez a fény, ami most beérkezőben van egy teljesen másfajta módon, egy nagyon mély szinten – és Cauldre minden áldott nap azt kérdezi tőlem, valószínűleg minden egyes nap minden egyes órájában, hogy mikor fogjátok látni ennek hatásait? Mikor lesz észlelhető, észrevehető? Nem akarok erre egy konkrét dátumot mondani, mert ismeritek az embereket, akkor ezt a dátumot megjelölik a naptárban – de azért adok róla egy kis előrejelzést. Ez körülbelül egy három hónapig tartó folyamat. Ahogy visszatértek a Birodalom Munkából, ahogy visszatértek a bolygóra, nagyjából három hónap szükséges ahhoz, hogy egy igazán mély szintű beivódás vagy felszívódás elkezdődjön az életedben. Ezalatt az idő alatt időnként álmos leszel. Érezni fogsz itt-ott egy kis testi fájdalmat, mert a tested most egy felgyorsult folyamaton megy keresztül a FényTesteddel.

A leginkább azt a szükségletet fogjátok érezni, hogy tenni akartok valamit, mert eddig annyira nagyon lefoglaltátok magatokat a munkavégzésetekkel, hogy most azt kérdezitek: - Most mi következik? – A kemény munka értelmében nem „következik” semmi, és ez megkönnyebbüléssel kellene, hogy eltöltsön benneteket. Ettől mosolyognotok kellene. Te és mások is megtettétek azt, amiért idejöttetek. Most már csak annak van itt az ideje, hogy belelazulj a Realizációdba!

Ismételten szólva ez itt most nem a nagy döntéshozatalok ideje. Ez most a csendes, elmélkedő időszak. Ha tenni akarsz valamit, akkor érezz bele ebbe az egész birodalmi munkába, amit a túloldalon végeztél.

Nagyon sokan egy mentális választ akartok. Egy képet akartok látni arról, hogy milyen volt a felhőkön lebegni másokkal együtt. Valamint azt is tudni szeretnétek, hogy amikor a birodalom munkát végeztétek, volt-e gereblyétek, kapátok és ásótok? Nem. Az nem ilyen volt. Azért voltál ott, hogy sugározd a fényedet. Ennyi.

Mi erre az angyalszárnyak szimbólumát használjuk, amit itt felakasztva láthattok – amivel szándékosan arra emlékeztetünk titeket, hogy ideje őket felakasztani a fogasra, azaz félretenni. Nincs több munka. Már elvégeztétek a munkát. Most már csak arról van szó, hogy ideje világítani – Cauldre szereti ezt a kifejezést – vagyis sugározni a fényedet – és hagyni, hogy ez az összes dolog elkezdjen bejönni és működni, és hogy tényleg leföldeld ezt egy nagyon mély szinten magadban.

Továbbá annak is itt van most az ideje, hogy az elmédnek az a része, ami már nagyon-nagyon régóta szunnyadt, ami képes összekapcsolódni a többi birodalommal, elkezdjen megnyílni. Ahogy ez megtörténik, elkezdesz jobban emlékezni arra a munkára, amit elvégeztél. De ismételten szólva ez nem azt jelenti, hogy látni fogsz egy képet arról, ahogy a szárnyaiddal a felhőkön lebegsz. Érezni fogod a tömegtudatot, annak keménységét. Érezni fogod, hogy milyen érzés benne lenni a tömegtudat kellős közepében, és rásugározni a fényedet, majd mindezt magadra venni, mintha a sajátod lenne. Milyen magadra venni a szenvedést, a szegénységet, azt, hogy egy fizikai testben vagy, amit a sajátodnak tartasz.

Mindezt elkezded érezni. Igazából látni fogod, hogy milyen volt ezt az egészet magadra venni. És aztán elkezded megérteni, hogy ez az egész tényleg nem is a tiéd volt. Ebbe az életedbe nem sok szarsággal érkeztél meg. Nagy részét még ezt megelőzően kitisztítottad. És a Tóbiással töltött idő alatt sokan elvégeztetek egy szinte végső tisztulást, de közben magatokra vettétek a tömegtudat összes tulajdonságát. Miért? Azért, hogy ha benne vagy a tömegtudat kellős közepében, és tényleg elhiszed, hogy az a sajátod, akkor képes vagy-e a fényed kisugárzásával azt átalakítani. Képes vagy-e azt az összes energiát, gravitációt, kihívást fénnyé alakítani. És ezzel egy időben behozni a sötét energiát. Erről máris beszélünk.

Az újaknak mondom, hogy ne hagyjátok, hogy ez megijesszen vagy elriasszon titeket! A sötét energia nem egyenlő az ördöggel vagy a sátánnal. A sötét energia egyszerűen az ellentéte a hagyományos gravitációnak, a térnek és az időnek. A fizikusok nevezik ezt „sötét” energiának, mert egyszerűen nem értik. De mi igenis értjük, hogy mi ez és mit tesz.

Tehát most az az időszak van, ahol egyszerűen csak ebben a csendben tartózkodsz. Ne próbálj erre rájönni, az majd eljön hozzád. Minél inkább megpróbálod ezt megfejteni, annál jobban eltaszítod magadtól. De majd el fog jönni hozzád. Elkezded majd felismerni, hogy egész idő alatt mit tettél a tömegtudatban, a többi birodalomban. Néhányan szorosan együttműködtetek a Kryon-nal, az elektromágneses hálókkal. Néhányan pedig szorosan együtt dolgoztatok Gaia kapcsolattartó energiáival a többi birodalomban, hogy elősegítsétek ennek az egész váltásnak a bekövetkeztét. Ez nem úgy volt, hogy csak egy dologra fókuszáltatok. Sokan több különféle dolgot is végeztetek. De nagyon fontos volt, hogy ott legyen ez az emberi alapú tudat, az emberi tényező ebben az egész munkában, ami lehetővé tette a Mennyei Kereszt bekövetkeztét. És ezt megtettétek. Most pedig hazatértetek.

Vannak olyan időszakok, amikor lelkesnek, feldobottnak érzed magad, teljes izgatottságot érzel az általad végzett munka miatt. Máskor pedig depressziósnak és szomorúnak érzed magad, és egy ürességet érzel, ami része ennek az egésznek. És egyébként Cauldre időnként azt is meg szokta tőlem kérdezni: - Miért nem mondtuk ezt el nektek korábban? Több oka is volt ennek.

Először is ti kértétek ezt, hogy ne beszéljünk erről annak érdekében, hogy akadálytalanul, közbeavatkozás és elterelés nélkül tudjátok végezni a munkátokat, anélkül, hogy mondjuk egy évvel ezelőtt, amikor reggel felébredsz azt mondd: - Jaj, egy újabb napot töltök a többi birodalomban, úgyhogy magamra kell öltenem a szárnyaimat, ki kell oda mennem, és ott kell ülnöm abban a ronda tömegtudatban, miközben próbálom rásugározni a fényemet. – Szerintem ez eléggé belezavart volna a dolgokba. Te akartál abba teljesen belemerülni olyan nagyon mélyen és egy valódi módon. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni milyen volt teljesen belemerülnöd egy kátrányos gödörbe úgy, hogy nem csak felismered azt, hogy benne vagy a kátrányos gödörben, hanem úgy, hogy te magad válsz a kátrányos gödörré. És ezzel egyidőben próbálod ebben benne tartani a fényt, miközben teljesen elmerülsz benne tetőtől talpig, ahol te magad is kátránynak érzed magad, amikor úgy gondolkodsz és úgy cselekszel, mint a kátrány – hát ilyen volt Birodalom Munkásnak lenni.

Ha pontosan tisztában lettél volna azzal, amit csinálsz, és minden nap emlékeid lettek volna erről, akkor talán nem tudtad volna ezt a munkát végezni, vagy talán egyensúlytalanná váltál volna. Nagyon nagy esélye van annak, hogy akkor egyensúlytalanná váltál volna ettől a munkától. Tehát ezt tettétek. És ráadásul nemcsak, hogy belementetek a tömegtudatba, hanem közben a bolygó energia dinamikáival is foglalkoztatok, segítettétek elvégezni azokat az igazításokat a Mennyei Kereszt bekövetkezte előtt, hogy amikor a Mennyei Kereszt megnyílik, az ne legyen egyensúlytalan. Hogy ne hozzon létre egyensúlytalanságot a fizikai Földön és az emberek elméjében.

Az emberi elme jelenleg általánosságban szólva rendkívül egyensúlytalan. Elég ingatag talajon áll, és az, hogy valami letaglózó dolog történjen a Mennyei Kereszt eredményeképpen, az a világ felét, vagy még annál is nagyobb részét egyensúlytalan állapotba taszította volna.

A Mennyei Kereszt megnyílása kegyelemben zajlott le. Minden simán és könnyedén történt. Az éjszakai égbolton gyönyörű fényeket lehetett látni, de ennél több nemigen történt. Ennek az az oka, hogy az éppen most érkezik és rendezkedik be ezeken a mély szinteken. Azt mondanám, hogy ez nagyjából egy három hónapig tartó folyamat. Ami körülbelül június harmadik hetét jelenti. De ne jelöld be ezt a dátumot a naptárban! Mert ez mindenkinél változó. De általánosságban szólva, akkor kezded majd észrevenni.

Sok dolog, amiről most beszélünk olyan dolgok, amik már réges-régen kezdődtek el, nemcsak mostanában. A Birodalom Munka nem csak egy évvel ezelőtt kezdődött el, hanem az igazi, valóban komoly munka már 50, 60 évvel ezelőtt elkezdődött. Aztán természetesen felerősödött az elmúlt 5-10 évben. Ez rendkívül fontos volt a bolygó számára, és ismételten szólva Cauldre megint azzal fog vádolni, hogy időnként grandiózus vagyok, pedig egyszerűen csak a tényeket közlöm.

Először is mi a Bíbor Tanácsban, akik benne voltunk a korábbi Ark Rendjében nem tudtuk, hogy mi fog történni. Elvégeztük a méréseinket és a számításainkat, de nem tudtunk mindent arról, hogy mi fog történni, mert az emberek ezt bármikor meg tudják változtatni. Ilyen korábban még soha nem történt. Ezért aztán szemügyre vehettük ugyan, hogy a dolgok milyen irányba tartanak, de nem tudtuk biztosan megmondani, hogy „pontosan ezek a dolgok fognak történni.” Most már tudjuk, hogy minden nagyon nagy kegyelemben zajlott le. Azt most már tudjuk, hogy ahogy a Birodalom Munkások hazatérnek, és mindenféle érzéseik vannak. Megkönnyebbülés és szomorúság, türelmetlenség és ingerlékenység, közben ott van a nagy teljesítmény érzése is, hogy: - Csináltam valamit – de aztán megpróbálsz rájönni az elmédben arra, hogy: -De mit csináltam? – aztán pedig kihoz a sodrodból az, hogy nem emlékszel tisztán arra, hogy mit is tettél.

Csak vegyél egy mély lélegzetet és nyugodj meg egy kicsit ezzel kapcsolatban! Nem fogsz erről képeket látni, de elkezdesz emlékezni arra, hogy milyen is volt ott ücsörögni a tömegtudat kellős közepén. Minél inkább távol vagy most már ettől, hogy ott ücsörögsz a tömegtudat közepén a többi birodalomban, annál inkább érezni fogod azt, ahogy azt is, hogy milyen elkezdeni azt elengedni. Többet nem kell már oda visszatérned. A fény rá lett sugározva. A potenciálok megvilágításra kerültek az emberek számára. Vannak mások, akik majd folytatni fogják ezt a munkát, de nem pontosan úgy, ahogy ezt korábban tettétek, inkább arról van szó, hogy energia őrzők lesznek. Te többé már nem vagy az. Nem is akarsz az lenni. Neked most már más dolgod van az életben, amiről röviden beszélni fogunk.

De ez itt most a csendes időszak. Nem túl sok történést fogtok látni a bolygón. Még egy kis ideig minden nap nagyon is olyan lesz, mint korábban. A saját életedben nem lesznek minden nap meglátásaid, felismeréseid. Apró megvilágosodásaid lesznek egymás után. Aztán majd egy ponton, amikor a fény igazán leföldelésre került benned, az elkezd bejönni és megjelenni az életedben, a testedben és az elmédben. Aztán eljutsz arra a pontra, ahol felismered, hogy a dolgok határozottan másmilyenek.

Időnként nevetek Cauldre-n, mert minden bizonnyal ő az egyik legtürelmetlenebb mindannyiótok közül. Azt kérdezi: - Adamus, most mi történik? – És ezen nevetnem kell, mert ha ránézek a dolgok irányára, arra, hogy merre tartanak, amikor majd erre visszanéztek, kicsit zavarban fogjátok érezni magatokat amiatt, hogy kétségbe vontátok azt, hogy egyáltalán bármi is történni fog, mert ezután a csendes időszak után, ahogy ez leföldelésre kerül, igenis lesznek történések.

Akkor most közösen vegyünk erre egy jó mély lélegzetet! Vegyünk közösen egy jó mély lélegzetet!

Üdvözöllek titeket itthon Birodalom Munkások! Az igazodások nem mindig mennek könnyen. Ott van bennetek az az érzés, hogy valamit csinálnotok kellene, és hogy lelkesnek és örömtelinek kellene érezni magatokat. Jelenleg egy átmenetben vagytok azután a sok kemény munka után, ezért arra kérlek, hogy akasszátok fel a fogasra a szárnyaitokat! Akasszátok fel őket! Ma a színpad témája a szárnyakról szól. Akasszátok fel a szárnyaitokat, vegyétek egy mély lélegzetet és tényleg engedjétek meg magatoknak, hogy elkezdjétek élvezni az életeteket!

 

A Shaumbra három jellemzője

Szeretnék a Shaumbra három közös jellemzőjéről beszélni, ami nagyon is közrejátszik abban, ami most történik. Konkrétan három jellemzőről van szó. Az első a szolgálat.

 

~ Első jellemző: - Szolgálat

Az egyik közös dolog a Shaumbában az, hogy hajlamosak vagytok másokat szolgálni. Ha tényleg megnézed a Shaumbra energiáit az egész világon, akkor nagyon közös bennetek az, hogy törődtök másokkal, gondját viselitek másoknak – a családtagjaitoknak, a barátaitoknak, vagy ez a foglalkozásotok, hogy másokat gyógyítotok vagy terápiás munkát végeztek, és másokra viseltek gondot. És még ha konkrétan nem is ez a foglalkozásotok, valahogy akkor is mindig másokra viseltek gondot – és ez egy nagyon jellemző vonása a Shaumbrának.

Birodalom Munkásként másokra viseltetek gondot, és ez volt a ti működési módszeretek jelenlegi életetek nagy részében. És ott van egy fura érzés. Úgy három hónappal ezelőtt beszéltem egy Shaumbrával, akinek meghalt az édesanyja. Nagyon sokáig gondozta az édesanyját, aki meghalt. Ez egy csodálatos elengedés volt, és nem volt annyira nagyon szomorú az édesanyja távozása miatt, mert tudta, hogy annak elérkezett az ideje. A teste és az elméje megöregedett, bár ez a Shaumbra szomorúságot és depressziót érzett az édesanyja halálát követően. Nem az édesanyja távozása miatt, hiszen továbbra is beszélt vele a távozása után, még a DreamWalk-ot követően is, hanem arról volt szó, hogy ott munkált benne az az érzés, hogy: - Akkor most mihez fogok kezdeni, mit kellene most tennem? Olyan sok évet töltöttem a beteg anyám gondozásával, ápolásával. – És aztán megjelent a neheztelés érzése: - Az egész életemet arra pazaroltam, hogy másokra viseltem gondot. Életem elmúlt 10-12 évét arra pazaroltam, hogy gondozzam a beteg anyámat. – Megjelent a neheztelés érzése: - De mi a helyzet velem? Az egész életemet elvesztegettem azzal, hogy mindig másokra viseltem gondot? – És sokan ugyanilyenek vagytok. Gondot viseltek a gyermekeitekre. A közösségetekre. A bolygóra. És még a többi birodalomra is.

Tehát ott van bennetek ez a nagyon mélyen belétek ivódott szolgálat érzése. Ez az egyik olyan dolog is. ami a legnagyobb örömet nyújtja számotokra, annak ellenére, hogy ez időnként frusztrációt okoz. Ez adja nektek a legnagyobb örömet, mert tudjátok van egy mondásom: - Csak egy Mester képes valódi szolgálatot ellátni. Mindenki más csak egy szolga.

Ez azt jelenti, hogy Mesterként tudod, hogy másokat szolgálsz, de úgy, hogy közben nem hagyod, hogy lelopják az energiádat. Nem hagyod, hogy elvegyenek tőled dolgokat. Azért végzed a szolgálatod, mert tudod, hogy van mit felajánlanod. Ott a fényed, amit felajánlasz. Ott a bölcsességed, amit felajánlasz.

Sok Shaumbra sokszor azt gondolja, hogy nektek több van, mint másoknak. És ez nem egy egoista dolog. Egyszerűen csak tudod, hogy nagyobb egyensúllyal rendelkezel, több a fényed, több meglátásod és bölcsességed van. Ezért aztán hajlandó vagy mások számára szolgálatot ellátni. Nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, ahol hagyod, hogy mások kihasználjanak téged, és időnként az is előfordult, hogy beszélnünk kellett veled erről, vagy amikor Tóbiás azt mondta neked, hogy: - Ezt ne csináld! Szolgálatot láthatsz el, de azt ne engedd, hogy elvegyenek tőled! – Ez a régi történet arról, hogy ne halat adj nekik, hanem tanítsd meg őket horgászni!

Tehát ez a szolgálat egy nagyon közös jellemző, ami egy kicsikét most kihívást jelent, mert ez most véget ér, hogy mindig másoknak, másokért dolgozol. Már elvégezted a munkádat! Nem létezik annál nagyobb dolog, elhivatottság, mint amit mindannyian megtettetek. Belementetek abba a vastag, sűrű, sötét tömegtudatba a többi birodalomban, amibe teljesen belemerültetek – nem létezik ennél nagyobb szolgálat. Még amikor én és a többi Felemelkedett Mester is óva intett titeket ettől és azt mondta nektek: - Menj és a tömegtudaton kívülről sugározd rá a fényedet, de nem menj abba bele, mert abba bele tudsz veszni, legalábbis egy jó időre! Annyira nagyon belemerülhetsz, hogy az nagyon fájdalmas lesz neked sokféleképpen, mert hajlamos vagy elhinni, hogy ez a tiéd, hogy ez a te problémád, pedig nem az!

Most arra kérlek titeket, hogy egy pillanatra érezzetek ebbe bele! Ezek nem a te dolgaid, nem a te problémáid! Te ott voltál a Misztérium Iskolákban. Nagyon sokan ott voltatok Jeshua idejében. Tanulmányoztátok a miszticizmust. Nagyon sokan ott voltatok Atlantiszban. Már felülemelkedtetek azokon a dolgokon. Már egy vagy két élettel ezelőtt megtörténhetett volna a megvilágosodásotok, de ti azt mondtátok: - Itt leszek és valódi szolgálatot fogok ellátni ezen a bolygón. A valódi szolgálat alatt pedig azt értem, hogy teljesen bele fogok abba merülni.

Meg tudsz most állni egy pillanatra, hogy beleérezz ebbe, és felismerd azt, hogy ezek a dolgok tényleg nem a sajátjaid voltak? Annak ellenére, hogy magadra vetted azokat, azok a dolgok akkor sem a sajátjaid voltak.

Nem fogsz plusz piros pontot kapni azért, mert azt a sajátodként magadra vetted, de ennek mégis óriási hatása lett. Szerintem a plusz pontokat a saját elégedettség érzésed jelentik, tudva azt, hogy megtetted ezt, és hogy ez – nem akarom azt mondani, hogy ez egy áldozat volt a részedről – hanem inkább azt mondom, hogy ez egy hatalmas szolgálat volt a részedről. És igen, közben hoztál áldozatokat. Végeredményben attól szenvedtél, hogy mindig úgy érezted, hogy dolgoznod kell valamin.

Valaha is elgondolkoztál már ezen? A legtöbb ember nem gondolja azt, hogy mindig dolgoznia kell saját magán. Csak valahogy keresztül mennek a napon, de nem megszállottak – ahogy ezt én nevezem - annak kapcsán, hogy állandóan dolgozzanak a dolgokon. Ti viszont ezt tettétek, mert egyfolytában dolgoztatok valamin a tömegtudatban, folyton magatokra vettetek problémákat, mintha az a sajátotok lenne. És aztán bármennyire is nehéz volt ez időnként, megpróbáltátok a saját fényeteket abba belehelyezni, úgy téve, mintha ez a sajátotok lenne, pedig végeredményben ezzel másokat szolgáltatok.

Ezt a szolgálatot illetően, a Birodalom Munkásként vagy a Földi Munkásként töltött időd most a végére ért, befejeződött. Kérlek, akasszátok fel a szárnyaitokat! Akasszátok fel a szárnyaitokat! Amit megtettetek, nagyon nagy sikerrel járt! Látni fogjátok ennek eredményeit. De most akasszátok fel a szárnyaitokat, és többé ne tűnődjetek azon, hogy valamit rosszul csináltatok-e! Fejezd be az azon való gondolkodást, hogy van-e bármilyen hatása a munkádnak! Ez egy olyan dolog, amin már hosszú korszakok óta dolgozunk, és most végre itt van, elérkezett.

Élvezzétek ezt a csendes időszakot! Ha egyszer a dolgok felerősödnek, onnantól nincs több munka! Akkor egyszerűen csak arról lesz szó, hogy az emberiség vagy az egyének meglátják-e azt a fényt, amit kisugároztatok, a többi birodalomban végzett igazításokkal és a bolygón végzett munkátokkal. Ez most már teljes egészében rajtuk múlik.

Azokon múlik, akik most a technológiával dolgoznak, legyen szó akár a mesterséges intelligenciáról vagy az orvosi közösségről. Meg fogják engedni maguknak, hogy észleljék, érzékeljék azt a fényt, ami el lett számukra ültetve? Azt a Krisztusi Fényt, ami most már elérhető a tömegtudatban? Vajon használni fogják a találmányaikra, az áttöréseikre, az új dolgokra a bolygón, ami sokkal több egyenlőséget és igazságokat hoz majd el? Ez rajtuk múlik. Tényleg nem tudsz ennél többet tenni. Ó, igen, talán írhatsz pár könyvet. Elmesélheted egy Birodalom Munkás vallomását vagy gyónását, azt, hogy mi mindent tettél a többi birodalomban. De jelenleg a valódi munka értelmében, abban az értelemben, hogy állandóan ébernek kell lenned azzal kapcsolatosan, hogy behozd a fényedet, a tudatodat azokba a birodalmakba, és ide a Földre – ennek vége. És ez jó, és nagyra becsülnek a szolgálatodért.

Tehát ez volt az első számú dolog a Shaumbrával kapcsolatban, ez az egyik nagyon is közös tulajdonságotok, hogy állandóan mások szolgálatában álltatok. Most már itt van annak az ideje, hogy ezt elengedjétek! Ha továbbra is ezen próbáltok dolgozni, az nem fog se titeket, se a bolygót, továbbá az emberiséget sem fogja előrébb juttatni. Most természetesen továbbra is engedjétek kiragyogni a fényeteket – de most már élvezzétek az életeteket!

 

~ Második jellemző: Úgy érzed nem látnak & nem hallanak téged

A második jellemző most tényleg nagyon fontos. Nagyon sokan szerettétek volna, ha látnak és hallanak titeket, de ez nem történt meg. Nagyon erősen azt éreztétek, hogy mások nem látnak és nem hallanak titeket. Hogy mondjak erre egy egyszerű gyakorlati példát, elmész egy étterembe, és – hogy is hívjátok őket manapság, ja igen, pincéreknek – én csak Garcon-nak (jelentése: -szolga, fiú) hívtam a pincéreket, a szolgálókat, hívjátok őket bárhogy is – „felszolgálók” mondja most Cauldre – nem tudok én lépést tartani ezzel a sok változással – tehát, hogy ezek a felszolgálók meg sem látnak titeket. Mindenki mást látnak. Mindenki másnak felveszik és kiviszik a rendelését, a számlát, de titeket senki meg se lát.

Már nagyon régóta ez van, hogy nem látnak meg és nem hallanak meg titeket, ami nagyon nehéz tud lenni, amikor ott van benned az a sok belső, veled született bölcsesség, amikor olyan sok mindent meg tudnál osztani másokkal – a történeteidet, ha mást nem is – mert hatalmas bölcsesség lakozik benned, és nagyon szívesen megosztanád ezeket másokkal – de mégis az történt, mintha meg se láttak, meg se hallottak volna téged. Egy kicsit más a helyzet egy Shaumbra összejövetel esetén, amikor összejöttök egymással, hiszen akkor rokon lelkekkel vagy együtt, akikkel nyíltan tudsz beszélgetni. De más emberek között ott van annak a frusztrációnak az érzése: - Hát nem hallanak és nem látnak engem?

Aztán ráadásul még ott volt az az érzés is, pont akkor amikor azt gondoltad, hogy most akkor tényleg kiállsz és felszólalsz, tényleg megpróbálod felkelteni a figyelmüket: - Maradj csendben! Maradj nyugton! – Ez részben abból adódik, hogy elmúlt életekben üldöztek amiatt, hogy felszólaltál és kiálltál az igazad mellett – legyen szó akár vallási vagy spirituális, vagy a tudománnyal, a mágiával, a varázslattal kapcsolatos nézeteidről, mert azokért üldözni kezdtek – ezért megtanultál csendben maradni, visszafogni magad. Másrészt viszont energetikailag tudtad, hogy ha hirtelen elkezded hangoztatni és megosztani másokkal a saját mély belső igazságaidat, akkor az nagyon sok energiát igényelt volna a részedről – akár egy könyv megírásáról, egy weboldal létrehozásáról vagy a nyilvánosság előtti beszédről, vagy bármi egyébről, csatornázásról vagy bármiről is lett volna szó, akkor az nagyon sok energiát vett volna igénybe – és neked a szolgálatra vonatkozó első számú elkötelezettséged az volt, hogy Birodalom Munkásként ott legyél a többi birodalomban.

Tehát te voltál az, aki elkerülted azt, hogy mások meglássanak és meghalljanak téged, ami szomorú. Kemény. Különösen akkor, amikor belül tudod, hogy olyan sok jóság van benned, amikor teljességgel szereted magad és másokat, és olyan sok jóságot tudnál megosztani másokkal. Sokszor még a társaid, partnereid, a szeretteid, a szerelmeid is csak az embert látták benned, de azt nem látták meg, aki valójában vagy – azt az angyali létezőt, akinek szárnyai vannak – és ez szomorú volt. Nehéz volt. Vagy ahogy a gyerekeid sem láttak meg. És sokszor, amikor megpróbáltál beszélni a barátaiddal arról, amit tudsz és amit érzel, ők sem láttak, ők sem hallottak meg téged. Abban a tekintetben nem akartak látni téged. Nem akartak igazán meglátni téged. Kigúnyoltak, elszaladtak előled, megszakították veled a kapcsolatot, mert nem akarták ezt meglátni benned. Ők csak az embert akarták látni, de sokszor még azt sem igazán. Tehát ez az egész dolog, amin a Shaumbra már olyan nagyon régen keresztülment, hogy nem látják meg és nem hallják meg őket – ez egyszerre jó és rossz vagy kemény dolog.

És most elérkezik az idő arra, hogy meglássanak és meghalljanak, amennyiben ezt választod. Sokan nem fogjátok ezt választani. Viszonylag csendes életet fogtok választani. Sokan nagy megnyugvást leltek a természetben. Sokan most elköltöztök a természetbe vagy annak közelébe, mert rájöttetek, hogy azok a városok, ahol eddig életetek, egyfolytában csak a tömegtudat sűrűségére emlékeztetnek titeket, amit olyan hosszú ideig elviseltetek a többi birodalomban. A tömegtudat a szó szoros értelmében a többi birodalomban van, ugyanakkor itt manifesztálódik – épületekként, mérföldeken át elhúzódó épületekként, utcákként, szmogként, zajként, lármaként, és a többi emberként. És most azon kapod magad, hogy el akarsz távolodni attól az egésztől, a tömegtudat állandó nehézségétől, ami ott van azokban a városokban.

És most ez egy jó alkalom erre. Ez most egy jó alkalom erre, amennyiben gondolkozol azon, hogy elköltözz oda, ahol egy kicsit több szabad tered van, ahol tisztább a levegő és kevesebb az ember – azt mondanám, hogy a kevesebb ember a legnagyobb tényező ebben az egészben. Tehát ez most egy remek alkalom a költözésre, ahol egyszerűen csak felszabadítod magad azok alól a régi kapcsolatok alól, hogy benne legyél a tömegtudat sűrűjében, kellős közepében.

Nehéz az, amikor egy bizonyos szinten felismered magadban a tehetségeidet és a képességeidet. Amikor tudod, hogy rengeteg olyan életed volt, ahol tényleg azzal foglalkoztál, hogy kifejleszd a metafizikát a bolygó számára, aztán eljöttél ebbe az életedbe, és mások nem láttak meg, nem hallottak meg téged. De ez csak azért volt, mert a bolygó még nem állt erre készen. És most nem próbálom itt ezzel senki egóját sem simogatni, kivéve a sajátomat. (mondja nevetve) Nem azért mondom ezt, hogy ettől jobban érezd magad. Csak azt mondom, amiről tudom, hogy igaz. A bolygó többi része nem állt készen arra, amit fel tudsz ajánlani. Tényleg nem álltak rá készen. Még akkor sem, ha most már sokkal jobban készen áll erre, mert még mindig nagyon, de nagyon sok olyan ember van, aki nem áll készen erre, ami rendben van. Nem próbálunk itt semmit erőltetni. Nem próbálunk semmit eladni. Semmire sem kell feliratkozni.

De most már sokan vannak, akik készen állnak. Mert fájdalmaik vannak, szenvednek, és valódi válaszokat akarnak. Nem valamiféle vallási szervezettől, és nem valamiféle pszichiátriai vagy pszichológiai választ akarnak, hanem valódi válaszokat akarnak, mégpedig valódi emberektől. Nem a Felemelkedett Mesterektől akarják hallani a válaszokat, sőt, még a Felemelkedett Mesterek Klubjának az Elnökétől sem. Tőletek akarják hallani, a valódi emberektől, akik ezen keresztülmentetek, akik nem közhelyekkel dobálóztok, akik a szívetekből beszéltek.

Most már vannak olyan emberek, akik készen állnak rátok. A kérdés csak az, hogy te vajon készen állsz arra, hogy meglássanak? Nem kell ezt tenned. Már elvégezted a munkádat. Nem kell ezt tenned. De talán, esetleg most már azt érzed, hogy szeretnéd ezeket a dolgokat kiadni magadból, akár egy könyv formájában, akár – és itt most Cauldre-re kell támaszkodnom – egy internet blog, vagy filmek, dalok, írások vagy bármilyen egyéb formában. Vagy esetleg úgy, hogy egyszerűen csak leülsz beszélgetni az emberekkel, akikkel egy étteremben vagy egy kávézóban, vagy a tengerparton, illetve egy gyalogtúra, természetjárás közben találkozol. De most már előjöhetsz.

Most már előjöhetsz, mert most már nem fogod lemeríteni az energiádat, mert a másik munka véget ért. Most már előjöhetsz, mert a bolygó sokkal, de sokkal jobban készen áll a mondandódra. És ezt nem kell a Bíbor Körnek, nekem vagy bárki másnak tulajdonítanod. Beszélj a szívedből, mert bármilyen sokat is beszéltünk a dolgokról az évek során, amit talán annak tulajdonítasz, amit én vagy Tóbiás vagy Kuthumi mondott, az igazából mind tőletek, az összes Shaumbrától ered. Ti vagytok azok, akik ezt az egészet összeraktátok. Mi egyszerűen csak segítettük ezt kiegyensúlyozni, és visszaadni nektek. A szívedből beszélj hozzájuk!

A valódi kérdés most az, hogy azt akarod, hogy lássanak? Sokkal, de sokkal nagyobb bölcsességgel bírsz, mint korábban bármikor, és felismered a hátulütőit vagy a csapdáit annak, ha valaki egyfajta ismert vagy híres ember. Sokan már most csóváljátok a fejeteket és azt mondjátok: - Nem, ez nem nekem való. Nyugalmas, csendes életet akarok élni. El akarok elmélkedni azon a munkán, amit elvégeztem. El akarok elmélkedni azon, hogyan hoztuk létre az Apokalipszis kezdetét. A természetben akarok lenni, és talán tartani akarok egy pár kutyát, cicát vagy teknőst. – De nem, sokatok számára az érdeklődés középpontjában vagy a rivaldafényben lenni nem az, amit akartok.

Ennek az egésznek az a lényege, amit nagyon, de nagyon egyértelművé akarok tenni, hogy igenis mindig is láttunk és hallottunk téged mi, ott a túloldalon, akik a Bíbor Tanácsban vagyunk, a Felemelkedett Mesterekkel együtt. A Felemelkedett Mesterekről viccelődni szoktam, amikor azt mondom, hogy irigyek a csoportomra, a Shaumbrára, amivel csak megnehezítik a dolgomat, de ez részben csak egy történet. Másrészről viszont nagyon is igaz, mert látják a munkát, amit elvégeztetek, ami teljesen lenyűgözi őket. Az a munka is lenyűgözi őket, amit én teszek, de amit ti megtettetek, az teljességgel lenyűgözi őket.

Ők látnak téged. Hallanak téged. Néhány nagyszerű Felemelkedett Mester tényleg tudja, hogy ki vagy. Tudják, hogy ki vagy emberként. Tudják, hogy ki vagy multidimenzionális létezőként. Tisztában vannak azzal a munkával, amit elvégeztél. Sokan, amikor megláttak téged ebben az életedben Birodalom Munkásként, ahogy belemerültél a tömegtudat sűrűségébe, és azt, hogy azt a sajátodként magadra vetted, szinte nem is akarták elhinni.

Nagyon nagyra becsülnek, értékelnek téged. Ők mindig is láttak téged, és egy napon, amikor elérkezik az a nap, hogy felemelkedsz erről a bolygóról, és belemész a saját szuverén birodalmadba – és attól még jóban lehetsz a többi Felemelkedett Mesterrel – akkor majd meg fogsz lepődni, hogy amikor besétálsz a Felemelkedett Mesterek Klubjának átvitt értelemben vett termébe, akkor most már jóval több, mint 11.000 Felemelkedett Mester fog téged állva üdvözölni és leróni feléd a tiszteletét. Ismerik a nevedet. Tudják, hogy mit tettél. És leróják feléd a tiszteletüket a munkád miatt, mert ők tényleg láttak és hallottak téged. Nem vagy láthatatlan, legalábbis a többi birodalomban.

Tehát a Shaumbra második közös jellemzője az, hogy úgy érzed nem látnak és nem hallanak meg, és ez rendkívül nehéz, miközben tudod, hogy mennyi mindent adhatnál. Ez nagyon, rettenetesen nehéz. Időnként ordítani szeretnél. És akkor elgondolkozol ezen, hogy mi lenne, ha meglátnának és meghallanának, a másik részed meg azt mondja, hogy nem, te ezt nem akarod, legalábbis nem most azonnal. De szeretnélek arról biztosítani téged, hogy igen is láttak és hallottak téged. És most, ha ezt akarod, ha meg akarod írni azt a könyvet, ha ki akarod magad helyezni – ők készen állnak erre.

 

~ Harmadik jellemző: A tudás

A harmadik közös jellemző, amiről ma beszélni szeretnék kemény dió. Nehéz dolog. Mert ez az, ami nagyon sok intelligens és tehetséges embert az őrületbe vagy az ivásba, vagy mindkettőbe kergetett. Arról a tudásról van szó, amit tudsz, de azt nem tudod, hogy honnan tudod. Annak tudásáról beszélek, amivel már nagyon régóta rendelkezel, hogy sokkal több minden létezik annál, mint amit az emberi érzékszerveiddel képes vagy felfogni, észlelni, és amit az emberi elméddel képes vagy gondolni. Annak tudása, hogy sokkal több minden létezik ennél, de azt nem tudod, hogyan tudnád elérni. Talán ez a létező legnehezebb mindhárom jellemző közül.

Már egészen kiskorodtól fogva tudtad, hogy létezik ennél több. Tudtad. Ez teljesen egyértelmű volt számodra. „Az élet ennél sokkal többről szól.” És ez nem csak a túlvilágról szólt, ahogy ezt az egyházak tanítják, hogy majd a Mennyországba jutsz. Mert erre azt mondtad: - Ez még csak nem is hangzik jól. Eltávozol innen, és akkor majd megítélnek így vagy úgy, és utána vagy a Mennyországba kerülsz, vagy a pokolra jutsz, ahol egy egész örökkévalóságot fogsz tölteni? – Nem. Te ezt tudtad, de hogyan tudnád bebizonyítani? Milyen kézzelfogható bizonyítékod van erre? És amikor kinyitottad a szádat és elkezdtél erről másoknak beszélni, ők azt mondták: - Nos, akkor gyerünk, bizonyítsd be! Ez nem egy tudományos tény. Ezért nem is lehet igaz.

A tudomány csodálatos, de csak arra való, hogy megmagyarázza a jelenleg elhitt és jelenleg ismert valóságot. A tudomány csak arra való. hogy ízekre szedje, megvizsgálja azt, ami itt megteremtésre került, de nem megy ennél tovább. Létezik valami a tudományon túl. Ez a következő dolog, ami megteremtésre kerül. A tudomány ezt egészen egyszerűen képtelen megérteni, mivel még nem került megteremtésre. Még nem vizsgálták meg, nem vetették elemzés alá.

Neked ott volt a tudásod arról, hogy létezik valami más, és képes az embert őrületbe kergetni, ha nem képes azt meghatározni. Kutattad a könyvekben, kerested az Interneten, hogy mi ez a dolog. Beszéltél erről másokkal. A legtöbbjüknek halvány fogalma sem volt arról, hogy miről beszélsz. Arról a tudásról, hogy sokkal több minden létezik ennél odakint. De az elméd mégis csapdába ejtett. A tömegtudat csapdába ejtett, fogva tartott, azt mondta: - Nem, ez minden, ami létezik, kivéve azt, amikor meghalsz, amikor vagy a Mennyországba kerülsz, vagy pedig a pokolra jutsz. De ez minden, ami itt van. – De te tudtad, hogy létezik az a fizika, ami jóval meghaladja mindazt, amiről itt a bolygón beszélnek.

De aztán – amiben a Shaumbra nagyon jó – azt kérdezted: - Ki vagyok én ahhoz, hogy egyáltalán azt feltételezzem, hogy tényleg létezik az a fizika? Akkor valaki más előállt volna ezzel. Akkor benne lenne egy könyvben. Akkor valaki tartana erről egy előadást. Akkor hát biztosan csak én találom ezt ki. Biztosan téveszméim vannak és csak álmodozom. Minden bizonnyal elégedetlen vagyok a saját életemmel, ezért aztán kitaláltam ezt a dolgot. – Nem. Nem találtad ki.

Te ezt tudtad, csak azt nem tudtad hogyan magyarázd el. Azt nem tudtad, hogyan törj át azon a sorompón, azon a gravitációs erőn, ami a dolgokat a bolygón belül tartja. A gravitációs erő azt csinálja a hozzád hasonlókkal, akik megpróbálnak kimenni a többi birodalomba, hogy azonnal visszarántja őket ide azzal a felirattal az ingeden: - Ezt soha többet meg ne próbáld! Alkalmazkodj! Éld az életed! Legyél ezzel boldog! Meg ne próbálj még egyszer kimenni! Nincs odakint semmi! – És ez nehéz, miközben tudod, hogy de igenis van odakint valami. Miközben tudod, hogy az, ami odakint van, nem csak ennek a kiterjesztése, ami ezen a bolygón létezik, hanem teljesen más minden értelemben. Másfajta fizika és másmilyen dinamikák jellemzik. Miközben tudod, hogy a valódi éned, a Lelked odakint tartózkodik, de nem tudod a telefonszámát, az irányt, nem tudod hogyan tudsz oda eljutni. Talán ez volt a létező legnehezebb dolog mind közül.

És most, ahogy a birodalmak megnyílnak, most már lehetsz olyan bátor és merész, hogy kimenj oda. Amit odakint észlelsz, azt nem az emberi érzékszerveiddel és az emberi elméddel észleled. Az észlelés máshogy történik. Az érzékek által. Nem intellektuálisan, hanem az érzékekkel. Amit lehet, hogy nem tudsz azonnal meghatározni, de előbb utóbb majd meg fogod tudni határozni. De most már lehetsz annyira bátor, hogy tudd, hogy létezik ennél több. Amiatt ne aggódj, hogy azt megpróbáld azonnal meghatározni. Ennek az a lényege, hogy megtapasztald azt. Az a lényege, hogy érezd azt.

Ez a dolog, amiről most beszélünk, hogy túllépsz az emberi tudatosság és az emberi oktatás, továbbá az emberi gondolat korlátoltságán, pontosan ez volt az a dolog, ami miatt sok nagyszerű ember tényleg megőrült, megbolondult az idők során. Pitagorasz – Kuthumi – tudta, hogy sokkal több minden létezik ennél. A matematikán keresztül játszott ezzel, de tudta, hogy ezen a birodalmon túl is létezik matematika. És egy idő után emiatt megőrült, megbolondult, mert vagy nem tudott oda kijutni, vagy ha mégis, akkor nem tudta azt ide visszahozni. Ez a fátyol, ez a fal túlságosan erős volt, és ettől elkezdett megbomlani, megőrülni az elméje, mert tudta, hogy az ott van és létezik. Tudta ezt. De amikor a szokásos számításait végezte, és amikor másoknak beszélt erről, akkor a többiek úgy tettek, mintha teljesen megőrült volna, bolondnak nézték, mintha csak egy álmodozó lenne, mivel, hogy nem létezik semmi odakint. Az élet mindössze matematika vagy tudomány, vagy bármi. És közben végig tudta, hogy ennél sokkal több minden létezik, hogy van valami odakint. Olyan ez, mintha egy épület fogságába esnél, aminek nincsenek se ablakai, se ajtói, de közben van egy mély belső emléked arról, hogy létezik valami ezen az épületen kívül. Az teljesen mindegy, hogy az épületen belül mindenki azt mondja: - Nem, nem létezik semmi odakint. Egyáltalán miért is létezne bármi ezen kívül? Ez minden, ami itt van, ami ebben az épületben van, és odakint nincs semmi. – De te tudtad. Te tudtad, hogy ez az épület nem is létezhetne, hacsak nincs valami odakint. Ez a valóság nem is létezhetne, ha nem létezne valami más is.

Ez másokat az őrületbe kergetett, mint például Lord Byron-t, Van Gogh-ot, Michelangelo-t. Ők a művészetet használták annak kifejezésére, hogy megpróbálják ezt megérteni. De velük is az történt, hogy amikor kimentek oda, azonnal vissza lettek ide rántva. És ez okozta sokuk számára azt, hogy megbolondultak. Benjamin Franklin, az amerikai államférfi, diplomata és zseniális feltaláló tudta, hogy sokkal több minden létezik odakint. De államférfiként fent kellett tartania a méltóságteli megjelenését. Alkalmazkodnia kellett, hogy ne ítélkezzen felette a rendkívül erős vallásos közösség, ezért megmaradt a színlelésnél, de végsősoron ez elkezdett nyomot hagyni az elméjén, a mentális egyensúlyán. Elkezdett nagyon, elképesztően fura dolgokat művelni, kifejezetten élete későbbi szakaszában, amibe itt most nem kívánok belemenni. De nagyon sok nagyszerű ember elméjét megbomlasztotta annak tudása, hogy sokkal több minden létezik ennél odakint, és hogy nem képes ahhoz hozzáférni.

Néha éjszaka az álomállapototok során kimentek oda, mert olyankor – legalábbis nagyrészt – nem vagytok mentálisak – de nem tudjátok azt ide magatokkal visszahozni. Az elme félreértelmezi. Létrehoz mindenféle fura szimbólumot az álmok értelmezése során. Az információ így meghamisításra és összezagyválásra kerül, ami sokszor frusztrációt okoz, mert sok esetben tudod, hogy valami történt, de csak erre a fura összevisszaságra emlékszel, aminek az égvilágon semmi értelme, aztán végül csak annyit írsz le: - Ez az elme ostobasága, halandzsája. – Azt hiszed, hogy ennek az az oka, hogy este pizzát ettél vacsorára. -Először is az álmoknak temérdek sok szintje van, nem csak egy szinten zajlanak. Vannak köztük olyanok, amik szorosabban kapcsolódnak a mindennapos emberi életedhez, de igenis kijársz oda éjjelente az álomállapotaid alatt. A kérdés csak az, hogy képes vagy azt ide visszahozni? És amikor nem vagy erre képes, pedig tudod, hogy létezik valami más – fejlett metafizika – és nem tudod azt magaddal ide visszahozni, ez az, ami képes az őrületbe kergetni az embert. És ez nagyon sok tehetséges, bölcs, zseniális emberrel megtörtént a korszakok során.

Nikola Tesla, igen. Valaki pont most mondta ki a nevét. Abszolút. Tesla a Mestere volt annak, aki tudta, hogy létezik ennél több. Hogy létezik a többi birodalom, és azt kereste, hogyan tudja azokat megtapasztalni. Kijárt oda a találmányaira vonatkozóan. Érezte milyen együtt dolgozni a tiszta fénnyel, majd azt végül behozni az elektromos spektrumba. Tudta, hogy ezt megcsinálni itt, az adott körülmények között, azokkal a berendezésekkel, amik a rendelkezésére álltak, nem volt képes megtenni. És ez az őrületbe kergette. Ettől teljesen megbolondult.

Tehát drága Shaumbra, ez is egy olyan közös jellemző bennetek, amit már nagyon, de nagyon régóta el kellett viselnetek. És ez most véget ér. Most már szabadon beleérezhettek a többi birodalomba. De nagyon konkrétan azt a szót használtam, hogy bele tudtok ebbe „érezni”. Mert ez egy érzékelés. És nem intellektuális. Nem fogtok azonnal egy nagyon magasan fejlett matematikai formulát kapni. Nem az lesz, hogy kimentek, és majd ott sétálgattok azok között a találmányok között, amik csak arra várnak, hogy ide behozatalra kerüljenek. Ez egy érzéki tapasztalás, ami majd később lefordításra kerül gondolattá, utána pedig lefordításra kerül a 3D értelmében. De ez nem egy materiális anyagi dolog, hanem egyszerűen metafizika, és most már szabadon fel tudjátok ezt fedezni, anélkül, hogy azt hinnétek, hogy megőrültetek, anélkül, hogy azt mondanátok magatoknak, hogy: - Senki más nem állt elő még ezzel, ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak? – Hát, ki vagy te? Egy káprázatos fény létező, és most már elérkezett annak az ideje, hogy használd a képzeleted a fátyol megszorításai nélkül. Hogy elkezdj bemenni a többi birodalomba, és hogy visszahozd ide magaddal a dolgokat könnyedén és kegyelemben egy érzéki tapasztalásként, amit majd később képes leszel meghatározni és körbeírni.

Ez a három közös vonás jelenleg elképesztően erős, és óriási szerepet játszik abban, hogy újra belépj ide a bolygóra Birodalom Munkásként vagy Földi Munkásként - annak egész megértésében, hogy most mi minden történhet.  

A szolgálat véget ér. Már elvégezted. Már megkaptad a diplomádat. Megkaptad az elismerést ezért. Az, hogy nem látnak meg, most megváltozhat, amennyiben ezt akarod. De azt soha ne felejtsd el, hogy a túloldalról mindig is láttak téged. És aztán ennek tudása, hogy létezik ennél több, csak nem tudod, hogyan tudnád ezt megérteni – ez most megváltozik. Most engedd meg magadnak, hogy nagyon bátor legyél! Ne fogd vissza magad, ne legyenek mentális megszorításaid, hiszen most már többet tudsz. Engedd meg magadnak, hogy ezt érezd és megtapasztald! Engedd meg magadnak, hogy tudd ezt igazságként az elmélet helyett. Engedd meg magadnak, hogy megértsd, hogy nem vagy őrült azért, mert azt gondoltad, hogy létezik ennél sokkal több odakint.

Jelenleg ez a három nagy közös jellemző van bennetek, és tudom, hogy túl fogunk lépni mindegyik korlátozottságon. De ez itt most a csendes időszak. Most annak van itt az ideje, hogy vegyél egy mély lélegzetet és érezz bele abba, amit megtettél. Érezz bele abba a fénybe, ami elültetésre került, és most kicsírázik, kisarjad és növekedésnek indul a bolygón. Ez a fény rendelkezik azzal a képességgel, hogy elképesztő változásokat tegyen az emberiségért. De az már rajtuk múlik és nem rajtatok.

Ez többé már nem rajtad múlik. Kérlek szépen! A fény ott van. Megtetted, amit meg akartál tenni. A többi már rajtuk múlik.

 

Sötét energiák

Most szeretnék egy kicsit a sötét energiákról is beszélni. Ezt a megnevezést a jelenlegi fizikusok használják a gravitációs erők, a tér és az idő ellentétére vagy másik oldalára. A sötét energiák nem abban az értelemben sötétek, hogy rosszak. A sötét mindössze a fordított irányt jelenti. Tehát minden gravitációs erőnek, ami ugye mindent bent tart ebben a bolygóban, létezik egy sötét energiája, vagyis egy ellentétes, fordított ereje, ami az univerzum tágulását okozza. Máskülönben, ha nem létezne ez a fordított vagy ellentétes irányú gravitáció, akkor minden összeomlana, mert a gravitáció egy rendkívül erős és motivációs jellemvonása a kozmosznak. De mindig ott van az ellentéte. Mindig ott van az antigravitáció, és ezt nevezik sötét energiának.

Azok a sötét energiák most nagyon is elérhetővé válnak, és először ez személyes szinten történik meg. Ne gondolj arra, hogy hirtelen az egész bolygó, vagy az egész kozmosz elkezd tágulni vagy kiterjedni! Arról van szó, hogy benned ezek a sötét energiák, amik ugye a hagyományos gravitáció ellentétes hatásai, elkezdnek játékba jönni.

És ami történik az egy teljesen egyedülálló dolog, amiről majd többet is fogunk beszélni, - konkrétan a Keahak-ban – ami azt jelenti, hogy mostanáig ott voltak azok a gravitációs erők, amik eddig a valóságodat a helyén tartották, vagyis a valóságod illúzióját rögzítették. És ez jó is volt így, hiszen ez tette lehetővé számodra, hogy képes legyél tapasztalni ezen a bolygón, hogy képes legyél megtapasztalni az itt lévő fizikát. Namármost, a sötét energiák mindig is itt voltak, és most elkezdenek előjönni. Eddig be voltak fagyasztva.

Tehát személyként, létezőként, aki most itt vagy ezen a bolygón, rendelkezel azzal az egyensúllyal, azzal a képességgel, hogy bent tartsd a dolgokat, valamint azzal a képességgel is, hogy kiterjedj és elengedd, szabadon engedd a dolgokat. Ez a két, eddig egymással ellentétes erő most elkezd egymással harmóniában együttműködni. Ez a része volt annak a munkának, amit a Birodalom Munkások végeztek, hogyan lehet a dolgokat harmóniában és kegyelemben stabilizálni, hogy többé ne legyenek konfliktusban egymással, hogy többé ne akarják legyőzni, leverni egymást.

Ezek nem dualista tényezők. A sötét energiák és a hagyományos gravitációs erők többé már nem a dualista erők. Ez egy rendkívül fontos, lényeges dolog. Egymással harmóniában működnek. Ez annak az eredménye, amit a Birodalom Munkások tettek annak érdekében, hogy ne két egymással versengő energiánk legyen – amiből az egyik megpróbál kitartani, ragaszkodni, miközben a másik megpróbál elengedni. Most már ezzel az egésszel rendelkeztek. A dolgok megnyílnak és kiterjednek, amit többé már nem korlátoznak a gravitációs erők, ugyanakkor az a valóság, amit magadnak választasz, érintetlen marad. Egyben marad. És nem száll szanaszét, összevissza mindenfelé, ami egyébként bekövetkezne a gravitációs erő hiányában. Most ez a két erő már együttműködik egymással.

Ez annak a kezdete, amiről már nagyon régóta beszélünk, ami az Új Energia a bolygón. Ez ennek a kezdete. Amikor van két, egymással korábban ellentétes erő, amik elkezdenek egymással harmóniában működni egészen addig a pontig, míg végül már nincs különbség kettejük között, aközött, hogy a gravitáció bent tartja, rögzíti a dolgokat és aközött, hogy a sötét energia kiterjeszti a dolgokat. Mert ez a kettő most már együtt van egymással.

Valahogy nehéz ezt az emberi elmének felfogni és megérteni, mert nem egészen értitek, hogy ez hogyan lehetséges, hogy többé nem létezik se a sötét energia, se a hagyományos gravitáció. De ugyanez a helyzet a maszkulin és feminin energiákkal is. Hirtelen nincs szükséged erre a dualitásra. És hirtelen többé már nem létezik se a maszkulin, se a feminin. Hirtelen ez a szó kitörlődik a szótáradból. (nagy zaj, csattanás hallatszik a háttérben)

Csak egy kis…Akkor most vegyünk egy pillanatra egy jó mély lélegzetet! Az operatőr elesett. Jó mély lélegzet! Hozzuk be most ide a fényünket és az energiáinkat!

Jó mély lélegzet! Jó mély lélegzet!

(szünet)

Ez egy remek alkalom arra, hogy beleérezz a fényedbe.

Minden rendben van, csak az energiák kicsit besűrűsödtek itt. Ez előfordulhat veled, mint hallgatóval is. Csak vegyél egy jó mély lélegzetet! Oké.

Tehát, hogy mindenki, aki most néz minket megértse, az történt, hogy a teremben lévő energiák kifejezetten sűrűek a mai napon. Szerintem ezzel itt mindenki egyetért. És ez mondhatni letaglózta, kiütötte az egyik operatőrünket. Nagyon erősen ráfókuszálnak a munkájukra, elképesztően erős a fókuszuk, és mindenbe beleéreznek, és most arra számítanak, hogy felálljak, de csak az történt, hogy nagyon mélyen belement az energiákba. Jól van.

Oké? Jó. Minden rendben. Jó. (A Shoud után Geoff rögtön kiírta a Facebook-on, hogy a női operatőr elájult és beverte a fejét – ez egy ütközéses betöltődés volt, de nincs baj, jól van – a ford. megj.)

Á! Ennek ilyen hatása van. Hol is tartottunk? Ja igen, a sötét energiák kiterjedéséről és végül a dualitás megszűnéséről beszéltünk. Az Új Energia felé haladunk. Nem akarok most ebbe túlságosan belemenni, de ez az, ahol a tudat és az energia összejön egymással. De ezzel most túlságosan előre szaladtam.

Tehát a sötét energiák most elérhetővé válnak, ami azt jelenti, hogy kiterjedéssel bírnak. Ez megnyílik, és közben megmarad a mindent rögzítő, benntartó, egyben tartó gravitáció is, és most pontosan ez történik az életedben.

Jól van akkor. Vegyünk most erre egy mély lélegzetet!

Minden rendben van itt egyébként. Minden jól van.

(szünet)

Rendben. Jó mély lélegzet.

 

Merabh az Énnel-teliségre

Most szeretnék csinálni egy olyan merabh-ot, amit konkrétan mindannyiótok számára terveztem a mai napon. Sokat beszéltünk erről. Az egyértelmű, hogy az energiák kicsit összesűrűsödtek. Akkor most kérnék egy kis zenét. Kérnék egy kis zenét, ahogy elkezdjük a merabh-unkat. Ez egy nagyon különleges merabh kivétel nélkül mindannyiótok számára.

(megszólal a zene)

Nem csak ezt az egy életet, hanem nagyon sok más életet is szolgálattal töltöttetek.

Az emberiség szolgálatával. És ezalatt a szolgálat alatt nem azt értem, hogy térden csúszva másztatok és szenvedtetek. Úgy értem, ez egy tiszta szolgálat volt, amikor csak azért vagy itt, hogy behozd ide a fényedet. Nagyon hosszú idővel ezelőtt beleegyeztetek abba, hogy elhozzátok ide, erre a bolygóra a fényeteket, a tudatotokat, és ezt meg is tettétek.

Most elérkezett annak az ideje, hogy magatokra viseljetek gondot, hogy magatokkal törődjetek. És egy páran ennek ellen fogtok állni. Mert nem vagytok ehhez hozzászokva. Mert soha nem így éltétek az életeteket, de én ehhez ragaszkodni fogok.

Legyél tele-magaddal, az éneddel, törődj magaddal.

Néhányatok számára ez teljességgel ellentétes a meggyőződésetekkel. -Nekem másokra kell gondot viselnem. – Nem, igazából nem kell. Sokkal nagyobb szolgálatot látsz el számukra most azzal, hogy nem viseled a gondjukat, hanem saját magaddal törődsz.

Annak az időnek, hogy mindenki másra gondot viselsz – vége. Már mindent megtettél, amit csak megtehettél. Ezen túlmenően bármi is csak azt jelenti, hogy átkozottul makacs vagy talán megszállott vagy.

Mindenük meg van, amire csak szükségük van. És ezalatt a „mindenki más alatt” a családodat, a barátaidat és az emberiséget értem. Mindenük meg van, amire csak szükségük van abban a fényben, ami behozatalra került erre a bolygóra, és ami a többi birodalomban volt. Minden.

Ezzel szinte már a szolgálattal ellentétes dolgot teszed, amennyiben továbbra is megpróbálsz mindenki másra gondot viselni. Ilyenkor nem vagy együttérző. Nem engeded meg nekik most, hogy megtalálják a saját útjukat.

Itt az ideje annak, hogy magaddal törődj, magadra viselj gondot.

Ez sokatok számára teljesen ellentétes a meggyőződésetekkel, és már érzem is az ellenállásotokat. Ellenálltok ennek. Nem vagytok ehhez hozzászokva.

Ahhoz vagytok hozzászokva, hogy minden nap mindenki másra viseljetek gondot. A kutyátokra, a gyerekeitekre, a házastársatokra, a családotokra, a közösségetekre. Nem azt mondom ezzel, hogy rossz dolog ezt tenni. Nem. Az a szolgálat, amit megtettetek, gyönyörű volt, de közben elfeledkeztetek saját magatokról.

Közben elfeledkeztél saját magadról.

Nincs abban semmi rossz vagy helytelen, amikor magadra viselsz gondot, amikor tényleg szereted magad, és magadat teszed az első helyre.

Életeken át azt sulykolták belétek az egyházak és a szervezetek, hogy mindenki másra kell gondot viselnetek, hogy mindenki mással kell törődnötök. De ez nem így van! És ehhez ragaszkodni fogok, hogy magaddal törődj!

A tested jelenleg most éppen ennek az összes fénynek az integrációján megy keresztül. Az elmédben is óriási változások történnek azzal kapcsolatosan, hogyan észleli a valóságot, hogyan gondolkodik, hogyan válsz egy érzéki létezővé, hiszen nem pusztán csak egy intellektuális létező vagy. Ez az egész éppen most változik, és muszáj magaddal törődnöd.

Néhányatoknak testi fájdalmaitok vannak, és ez részben a fény integrációja miatt van így. Másrészt pedig amiatt van, mert nem törődsz magaddal, nem viselsz gondot magadra.

De mégis mit jelent gondot viselni a testedre?

Hát azt, hogy annyi időt szánsz pihenésre, amennyire csak szükséged van. Végzel egy kis testmozgást, masszázsra jársz, olyan dolgokat csinálsz, amiket szeretsz, legyen szó akár sportolásról, vagy arról, hogy beülsz a kocsidba, és elmész vele egy körre. De sokan nem szántok erre időt.

Folyton csak másokra viselsz gondot. Ami lemerít, kimerít téged. És ami még fontosabb, ezzel nem engeded meg magadnak, hogy tényleg nagyra becsüld annak a munkának a szépségét, amit megtettél, a fény behozatalát.

Ezt az „önző” szó – azt, hogy: - Jaj, te önző vagy – ezt egyszerűen csak töröld ki a szótáradból. Igazából nem is létezik az a dolog, hogy valaki önző.

Én azt a szót használom, hogy „énnel-teli”, amikor tele vagy önmagaddal, és amikor időt szánsz az egyedüllétre, amikor éppen erre van szükséged. Amikor befejezed azt, hogy mindenki más rendelkezésére állj, kiszolgáld őket, és mindenki mással törődj. Ezen már túl vagy. Ha továbbra is ezt teszed, azzal semmi jót nem teszel.

Még több szolgálat tényleg nem fog segíteni. Cauldre most éppen ellenőrzi amit mondok, miközben kiabál és ordítozik velem. Pedig tényleg nem segít.

Ha azért teszed ezt, mert azt hiszed, hogy kötelességed ezt tenni – ha azt gondolod, hogy ez a része az érzelmi adódnak, amit azzal kell megfizetned, hogy másokra viselsz gondot, hogy másokkal törődsz, mert emberként élsz a bolygón – nem! Nem! Ezt már megtetted. Olyan szinteken csináltad ezt, ami felfoghatatlan a legtöbb ember, sőt, még az angyali létezők számára is.

Azt akarom, hogy magaddal törődj, hogy magadra viselj gondot, anélkül, hogy emiatt bűntudatot éreznél, anélkül, hogy azt éreznéd, hogy mindenki mást magad elé kell helyezned, magadat háttérbe szorítva. Magadra viselj gondot!

Foglalkozz magaddal és viselj gondot a saját érzelmi, fizikai és intellektuális szükségleteidre!

Törődj a szeretet iránti szükségleteiddel!

Törődj a saját élvezetedre, örömödre és kedvtelésedre vonatkozó szükségleteiddel! Legyen az bármi, és ehhez ragaszkodom!

Miért? – Kérdezi most tőlem Cauldre. – Milyen jogon ragaszkodom én ehhez? – Hát azon a jogon, hogy Saint-Germain vagyok, mert én tényleg nagyon szeretlek titeket, és törődöm kivétel nélkül mindannyiótokkal. Tudom, hogy mit tettetek. Én mindig is láttalak és hallottalak titeket, és tudom, hogy arra van szükségetek, hogy magatokkal törődjetek.

Persze továbbra is folytathatnátok ezt az egész szolgálatot az emberiség javára, meg minden egyebet. De attól semmi sem fog változni, mert a valódi munkát már elvégeztétek. Most már csak dőljetek hátra és figyeljetek!

Nézzétek, ahogy ennek a munkának, amit elvégeztetek, hatása van a bolygóra. Kimész oda és ha továbbra is önkéntes munkát akarsz végezni azáltal, hogy másoknak segítesz, lényegében ezzel nem fogsz tudni több jót tenni annál, mint amit már megtettél. Nekem ez a véleményem.

Én ezt igazából szinte már megszállottságnak és idegbajnak, neurotikusnak nevezem, ha azt hiszed, hogy továbbra is egyfolytában segítened kell másoknak.

Most már itt az ideje annak, hogy magaddal törődj.

Itt az ideje annak, hogy felismerd azt, amit véghezvittél, amit megtettél.

Azt szeretném, ha látnátok, ahogy a fény táncra perdül az életetekben és az egész bolygón! De nem vagy képes ezt meglátni, ha megszállottan mindig csak másokra viselsz gondot.

Azt szeretném, ha látnád, ahogy ez a fény táncolni kezd a bolygón, és elkezdi beindítani a változásokat.

Hát nem ez az elégedettség legnagyszerűbb formája? Amikor látod az általad elvégzett munkának a gyümölcsét. Ez a lényeg. Nagyobb elégedettséget nyújt, mint egy új nyelv megtanulása, vagy mint valamiféle találmány megalkotása, amikor képes vagy most már megfigyelni azt, ahogy a fény táncol. Miközben hátradőlsz és ellazulsz, és nem érzed azt, hogy folyton ki kell menned és mindenki másnak segítened kell.

Mester vagy. Mester vagy és most már itt az ideje annak, hogy egy Mesterhez illő életet élj, hogy megadd ezt magadnak! Ez nem önzőség. Nem veszel el energiát senkitől. Nem fosztasz meg senkit semmitől. Egyszerűen csak végre már magadnak adsz.

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet erre az énnel-teliség merabh-ra!

Kihívást intézek hozzád. Készen állsz erre?

Készen állsz arra, hogy befogadd a saját fényedet?

Készen állsz arra, hogy elismerd azt a munkát, amit végeztél akár itt a Földön, akár a többi birodalomban?

Készen állsz arra, hogy valódi Mester légy és hagyd, hogy az energia szolgáljon téged, anélkül, hogy azt éreznéd, hogy ezt ki kell érdemelned azzal, hogy folyton másokat szolgálj?

Ez nem azt jelenti, hogy el kell hagynod a gyerekeidet vagy a kedvenc háziállatodat, illetve a családodat. Hanem egyszerűen azt jelenti, hogy magadra viselsz gondot.

És teljesen logikus, hogy tényleg nem tudsz addig másokra gondot viselni, amíg magadra nem viselsz gondot. Ez teljesen logikus. Ha beteg vagy, ha fáradt vagy, mégis hogy akarsz másokon segíteni?

A legnagyobb segítség, amit most azonnal adhatsz nekik az az, hogy hagyod nekik, hogy ők maguk felismerjék, hogy bennük is ott van ugyanaz a fény, hogy ők is ugyanazokkal a képességekkel és potenciálokkal rendelkeznek, mint te. Ez az, ami tényleg segítene nekik.

Milyen remek időszak ez arra, hogy elengedd azt a réges-régen beléd ivódott szolgálatra tett fogadalmadat! Ettől egyáltalán nem leszel rossz ember. Ha képes lennél látni azt, amit megtettél, ez a gondolat soha meg se fordulna a fejedben: - Továbbra is tennem kell ezt a dolgot másokért, azért, hogy jó ember legyek.

Már megtetted.

Most csak dőlj hátra és legyél megfigyelő!

(szünet)

Ismételten szólva ezt a kihívást intézem kivétel nélkül mindannyiótokhoz! Készen állsz arra, hogy énnel-teli legyél?

Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit kidobsz az utcára. Csak azt jelenti, hogy amikor reggel felkelsz, magadra viselsz gondot – a szükségleteidre, a vágyaidra, a testedre és az elmédre.

Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtesz ebédet csomagolni a gyerekednek, vagy, hogy nem viszed el az orvoshoz. Ez nem erről szól, hanem ez egy energetikai prioritás, amikor is visszatérsz Magadhoz.

Te is ugyanezt kérnéd tőlük vagy azoktól, akiket szeretsz és akik fontosak neked: - Törődj magaddal! – De most már tedd ezt meg magadért!

(szünet)

Végsősoron senkit nem tudsz se boldoggá, se szomorúvá tenni. Senkit sem tudsz megmenteni. Végsősoron ez egészen egyszerűen lehetetlen.

Kisugározhatod a fényedet, ami segít nekik meglátni a saját potenciáljaikat, de tényleg nem tudod ezt helyettük megtenni.

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet az Én fényének az érzésére, ami pontosan az a fény, amit másokra sugároztál már nagyon-nagyon régóta, és amit most már érzel saját magadban.

És hagyd, hogy az a fény ott maradjon, ott legyen benned, hagyd, hogy rezonáljon benned.

(szünet)

És ismételten szólva ez nem azt jelenti, hogy önző vagy, vagy hogy te vagy a legfontosabb dolog a világon, pedig ez egyébként így igaz. Hanem arról van szó, hogy a dolgokat újra a helyes nézőpontba helyezed, miután olyan nagyon régóta a fényeddel szolgálatot láttál el. Törődj magaddal!

Ez az, amikor felakasztod a szárnyaidat.

Ez az, amikor hátradőlsz a székben talán fáradtan és kimerülve, de remélhetőleg ott van benned az a mély elégedettség érzés, hogy: - Ezek a végső napjaim, éveim, évtizedeim rólam szólnak. Szeretem a többi embert. Soha nem fogom megpróbálni lelopni az energiájukat. De most már valamit tennem kell magamért. – Ez a létező legnagyobb ajándék, amit csak magadnak adhatsz.

Ezt a saját tapasztalatomból tudom, a legutolsó Saint-Germain-ként élt életemből. Azon dolgoztam – és szerettem a munkámat, de nagyon keményen dolgoztam azon, hogy elhozzam a szabadságnak egy új energiáját a bolygóra. De aztán elérkezett az az idő, amikor azt mondtam: - Mindent megtettem, amit csak meg tudtam tenni. A többi most már az embereken múlik. – És életem legutolsó éveit egyedül töltöttem a kedvenc kutyáimmal, miközben írtam pár könyvet és volt egy kis időutazásom. De ami a legfontosabb, csak magammal voltam.

Ezt megérdemlitek, de nem csak pár rövid évig.

Teljes egészében megérdemlitek, és ehhez ragaszkodom.

Akkor most közösen vegyünk egy jó mély lélegzetet az énnel-teliségre.

(szünet)

És ezzel drága barátaim következzen az állandó emlékeztető arra, hogy minden jól van a teremtés egészében.

Ezzel Adamus Saint-Germain Vagyok. Köszönöm.

 

Fordította: Telegdi Ildikó – LélekForrás – http://lelekforrasblog.blogspot.com/

  

 Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordítását, a következő bankszámlaszámon megteheti:

 OTP BANK Zrt. 11773339-00984762

 Minden eddigi és ezt követő támogatást szívből köszönök. ~Telegdi Ildikó~