Spirituális utunk során eljön az az idő, amikor arra leszünk
felkérve, hogy engedjünk el mindent, amivel eddig önmagunkat azonosítottuk,
amit magunkról gondoltunk,és amiben jónak hittük magunkat.
Ez az
időszak a teljes Megadásunkat kéri. Gyakran a körülményeink sem hagynak nekünk
más választást, csak az elengedést. Ez olyan érzéssel járhat, mintha mindent
elveszítenénk.
Ugyanakkor viszont ennek a sötét alagútnak a másik végén ott van
Valódi Önmagunk. Azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodtunk, valami olyan nagyobb
dologért áldozzuk fel, amit még el se tudunk képzelni.
Az univerzum fura módon
rázza fel a dolgokat, és vesz rá minket arra, hogy bízzunk meg az Isteni Énünk
kibontakozásában. Tudjuk, hogy a Földön élt Mesterek voltak a legegyszerűbbek
és a legboldogabbak, és minden pillanatot feltételek nélkül el tudtak fogadni –
tudva azt, hogy a Bizalom és az Elfogadás az két kulcs, ami megnyitja az ajtót
a Lélek Határtalan Szeretete és Hatalma előtt.”
~Shannon Port~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése