Az ítélkezés energiája nagyon korlátozó, mégis nagyon jelen van az emberi életünkben.
Pedig akár magunk, akár mások felett mondunk ítéletet, az mindkét esetben a szeretet, az együttérzés és az elfogadás hiányát jelenti a saját életünkben, és ez a rezgésünkben ellenállásként jelentkezik, játszmákba visz minket, ami pedig távol tartja tőlünk azokat a dolgokat, megoldásokat, amikre vágyunk.
A hamis és korlátozott tömegtudat által megteremtett személyiségünk azt szeretné, ha mindenki nekünk tetsző módon cselekedne és élné az életét, ha minden úgy történne, ahogy azt ő kitalálta, és ha nem ez történik, ha mások nem az elvárásai szerint cselekednek, és a dolgok nem az ő kénye-kedve szerint történnek, akkor ítélkezni és kritizálni kezdi a többi embert,dolgot, eseményt, akár szóban, akár gondolatban. Bizonyos dolgokat jónak, másokat meg rossznak vagy helytelennek ítél meg,de ezzel csak saját magát zárja börtönbe. Kicsinysége korlátai közé.
Nincs hatalmunk mások gondolatai, érzései és cselekedetei felett, bármit is tesznek, bárhogy is élnek. És az ítélkezéseinkkel különben sem érünk el semmit, nem tudunk vele semmin sem változtatni, csak rögzítjük az élethelyzeteinket, és ismétlésekre ítéljük magunkat, vagyis csak korlátozzuk az energiákat. Ördögi kör. A magunk feletti ítélkezésnek pedig a múltbéli dolgok, eseményekre vonatkozóan szintén nincs értelme, ha megértjük, hogy mindössze a korlátolt tömegtudatot játszottuk ki, akárcsak mások, és hogy pont ezek a történések és események, emberek voltak azok, amik a valódi vágyaink, továbbá önmagunk szeretete, és felfedezése felé motiváltak minket. Belülre vittek és önvizsgálatra késztettek, aminek a következtében lehetőség teremtődött arra, hogy feladjuk a régi játszmáinkat, mintáinkat, megszokásainkat.
Ezért az öröm és a belső béke egyszerű titka az ítélkezésmentesség, amikor elfogadunk mindent olyannak, amilyen. Megengedjük az embereknek, dolgoknak, hogy a maguk módján létezzenek, és többé nem akarjuk őket megváltoztatni, változásra bírni. És végre csak a magunk örömével törődünk, ez kerül az első helyre az életünkben. Ekkora megértjük, hogy mások rólunk alkotott véleménye, ítélete nem befolyásolja többé az életünket, és a saját középpontunkba, vagy hatalmunkba kerülünk. Hisz az ő véleményük, ítéletük őket minősíti, ahogy a miénk pedig egyedül csak minket. Ezzel megszüntetjük a rezgésünkben lévő ellenállást, és minden számunkra örömet okozó dolog végre akadálytalanul elkezdhet beáramolni az életünkbe. ~LélekForrás~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése