"Még egy gondolat. Egy nagyon érdekes gondolat. A szolgák sírokat építenek. Ezen gondolkozzatok el! A szolgák sírokat építenek. Bárki, aki bárminek is a szolgája, az egyfolytában csak sírokat, börtönöket, struktúrákat épít. És egészen addig, amíg bárminek vagy bárkinek, vagy a múltadnak a szolgája vagy, azzal egyfolytában csak önmagad sírjait és börtöneit építed.
- A szolgák sírokat építenek.
- A teremtők valóságot építenek.
A szolgák megállás nélkül sírokat, börtönöket, struktúrákat építenek, mert ragaszkodnak a régi történeteikhez és a régi kifogásaikhoz, és a régi ésszerű magyarázataikhoz azzal kapcsolatosan, hogy miért
nem szabadok. Így aztán megállás nélkül csak sírokat építenek. Egy igazi teremtő - aki szabad és szuverén - az kitör ebből az egészből, és olyan valóságot teremt magának, amilyet csak akar.
Sokszor azt kérdezitek tőlem: - "Adamus, miért van az, hogy én tényleg, igazán akarok valamit, és azt is választom, és aztán mégsem történik meg? Miért van az, hogy a bőséget választom, és az mégsem jelenik meg a valóságomban?" - Hát azért, mert így vagy úgy, de még mindig szolga vagy. Valaminek a szolgája vagy. Hogy minek? Nos, ez lesz az együtt töltött napjaink tapasztalásainak a gyökér témája. Minek vagy a szolgája? Hm? És jönnek is a sejtéseitek, de aztán az elme beleszól, és elkezd ködösíteni: - Talán mégsem erről van szó. - Ezt az egészet most tisztába fogjuk tenni. Minek vagy a szolgája?
A szolgák sírokat építenek. Semmi mást nem tesznek, csak sírokat építenek, egyiket a másik után. Egy igazi teremtő - aki szabad, szuverén és örömben él - olyan valóságot teremt magának, amilyet csak akar, úgy, hogy közben semmilyen erőfeszítést sem kell tennie. A dolgok egyszerűen csak megtörténnek. Beteljesednek.
Nagyon hosszú utat tettetek meg, amióta csak újra feljöttetek a piramisokon keresztül a Föld felszínére, de még mindig vannak olyan dolgaitok, amiket nem eresztetek el. Vannak még olyan dolgaitok, amik megakadályozzák a szuverenitásotokat. Olyan dolgok, amiknek a szolgái vagytok. Mik ezek? Kik ezek?
És mikor akarjátok már elengedni őket?
Értsétek meg, hogy nem ők kapaszkodnak belétek, hanem te markolod őket szorosan. Te vagy az, aki fenntartod ezt a kapcsolatot. Az égvilágon senki és semmi más nem kapaszkodik beléd. Te vagy az, aki beléjük kapaszkodsz. ~ Adamus ~
Részlet a Szabadság Urai című 2013-as egyiptomi Shaumbra túra anyagból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése