A szenvedés tulajdonképpen a gyűjtőfogalma az összes negatív gondolatunknak, érzésünknek, tapasztalásunknak, melyek a múltunk során gyülemlettek fel bennünk. Ez a mi sötét, vagy árnyékos oldalunk. Ennek oka pedig az, hogy soha nem tanítottak meg minket arra, hogy teremtő lények vagyunk, nem pusztán emberek, hanem Lelkek is, Isten fizikai megtestesülési. Ahogy azt sem tanították meg, hogy a gondolatainkkal és az érzéseinkkel teremtjük meg nap mint nap a valóságunkat. A tömegtudat gondolatait örököltük meg a szüleinktől, a társadalomtól és sokféle egyéb helyről, ami javarészt a szenvedés irányába hajtja az életünket. Mert ezek a gondolatok, minták, amik mindenhonnan körülvesznek bennünket, ellentétesek az Univerzális Törvényekkel, és nem engedik meg az igazi Áramlást az életünkben. Korlátolt gondolatokra és felfogásokra ítélnek minket egészen addig, míg el nem kezdünk emlékezni a Valódi Természetünkre, Isteni Létezésünkre, Teremtői Mivoltunkra. Míg el nem kezdünk tudatossá válni az életünket befolyásoló és alakító tényezőkre - amik a saját gondolataink és érzéseink.
Ez a bennünk lévő sötét oldal - a szűk felfogásunk és az egyre csak ismétlődő korlátolt gondolataink- vagyis a múltunk árnyékos részei - azok, amik elveszik az életünkből az örömet és a kiterjedést, és nem engedik meg az igazi örömteli változásokat.
De erre is szükség volt utunk során, hiszen árnyék nélkül hogyan is tudnánk megvágyni, megismerni, megtapasztalni és nagyra értékelni a Fényt, Akik Valójában Vagyunk. Hogyan is tehetnénk szert együttérzésre és alázatra?Végeredményben szenvedésünket az okozza, hogy nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten fizikai megtestesüléseiként gondolatainkkal és érzelmeinkkel hatalmunkban és jogunkban áll olyan valóságot teremteni magunknak, amire csak vágyunk.
És ez a sötét oldalunk az, amivel egyfolytában küzdünk, amit le akarunk tagadni, el akarunk fojtani magunkban, ami elől menekülnénk - miközben ezzel egyre csak erősítjük azt. Hiszen minden, aminek ellenállunk, az erősödik.Csakis úgy tudunk túllépni rajta - és ezáltal a szenvedésünkön is - ha beengedjük a tudatunkba, az elménkbe a magasabb Igazságokat, az energia alapvető működésének a törvényeit, és elfogadjuk a múltunkat, a múltbéli hiedelmeinket annak, amik - hiedelmeknek, és nem abszolút valóságnak - és többé nem rögzítjük, nem erősítjük őket a hitünkkel - ami által nem kényszerülünk többé a múltunk örökös ismétlésére. Hisz minden igaz, amit igaznak hiszünk -- ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit hiszünk igaznak, mert minden általunk "igaznak" tartott dolog testet ölt a személyes valóságunkban, legyen az bármilyen pozitív vagy negatív hiedelem vagy felfogás.
És ahhoz, hogy véget vessünk a szenvedésnek, meg kell gyógyítani a múltunkat, el kell fogadnunk a saját - nem feltétlenül tudatos - teremtésünkként. És tudatosan egymás után minden olyan hiedelmet ki kell engednünk az Életünkből, amik a szenvedésünket , a hiányt erősítik. Igen, ehhez nyitott tudat és elme szükségeltetik, és az, hogy higgyünk az álmaink megvalósulásában - mert azok lehetségesek. Máskülönben meg se születnének a vágyaink.
Ez egy folyamat, amit ébredésnek is neveznek - és ami által bizony nagyon meg fog változni az életünk.
Hiszen - "A jövő a meggyógyított múlt". ~ LélekForrás ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése