Tóbiás ~ Emma története

 

TÓBIÁS – Emma története

 

Menjünk vissza 1965-be! Utazzunk most el oda közösen! A legtöbben már itt éltetek akkor a Földön. Ha mégsem, akkor is csatlakozz hozzánk abban az időben, 1965-ben! Kora este van. Egy szépséges kislány térdel az ágya mellett és imádkozik. Azért imádkozott, mert az édesanyja ott állt és figyelte, hogy biztos legyen benne, hogy a lánya lefekvés előtt imádkozik. – Miatyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a te neved”

Ezt a kislányt Emmának fogjuk hívni, aki egy kollektív energia, és nagyon valóságos, az összes Shaumbra kollektív energiája. Néhányatoknak részetek volt ebben a konkrét tapasztalásban, néhányan pedig nagyon jól fogtok tudni kapcsolódni Emmához.

Az ágya mellett imádkozott édesanyja figyelő tekintetétől kísérve, de Emma nem rezonált ezzel az imával. Már több százszor, talán több ezerszer is elmondta, de mindig homályos volt a számára. Igazából soha nem értette. Megtanulta kívülről a szavakat, de igazából soha nem értette a jelentését. De érezte az energiáját. Igazából félelmet érzett, amikor elmondta ezt az imát, az volt az érzése, mintha valaki figyelné és ítélkezne felette. Nem szeretett imádkozni, de az anyja ezt akarta tőle. Nem csak azért nem szeretett imádkozni, mert ehhez le kellett térdelnie, vagy mert inkább valami mást szeretett volna csinálni, hanem mert ez az ima mindig félelmet keltett benne – ahogy az összes többi ima is, amit az anyja elmondatott vele. Emma mégis elmondta ezeket az imákat, hogy kielégítse az édesanyja kívánságát, továbbá azért, mert azt gondolta, hogy ettől az anyja majd jobban érzi magát.

Nehéz volt az élet. Emma szülei körülbelül egy éve elváltak. Az anyagi helyzetük szűkösebb lett, és Emma egy olyan félelmet és aggodalmat érzett az anyjában, amit korábban még soha. Az édesanyja régebben mindig mosolygott, nevetett és énekelt. De mostanában sokat ráncolta a homlokát. Megkeményedett a hangja. Többé már nem énekelt. Emma anyjának kellett gondot viselnie a lányára, és annak két bátyjára. Egyébként már nem volt kötelező imádkozniuk. Emma édesanyja már nagyon belefáradt az imádkozás miatt velük folytatott sok veszekedésbe. Emma azt gondolta, hogy most már az ő felelőssége, hogy tovább vigye ezt az imádkozási szertartást az egész család nevében.

Emma édesanyja reggelente leült az asztalhoz és kávézás közben újságot olvasott. Emmának ez az érzés sem tetszett. Látta, hogy az anyja aggódott a dolgok miatt. A háború miatt. Időközönként egy atom támadásról beszélgetett csendesen a barátaival. A politikáról beszélt, és arról, hogy a híres embereket, és a vezetői szerepben lévő embereket meggyilkolták. Emma egy nehéz érzést és szomorúságot érzett benne, és nem tudott ezzel mit kezdeni. Úgy érezte ezt az érzést, mintha a sajátja lenne, mintha magával cipelné az egész világ terhét. A saját érzésének tartotta.

Ahogy az édesanyja jóéjt puszit adott neki, lekapcsolta a villanyt, majd becsukta az ajtót egy résnyire nyitva hagyva – tudjátok Emma félt a sötéttől, ezért egy kicsikét nyitva kellett maradnia az ajtónak. És még azért is, hogy érezhesse az édesanyja energiáit, mivel aggódott miatta, ahogy a két bátyja miatt is, valamint a tágabb családja és a világ miatt is aggódott. A világ vajon másnap is itt lesz még? – Tehát amikor Emma aznap este lefeküdt aludni, elővette Anna nevű rongybabáját, aki az ő állandó társasága volt – a karjaiba vette, és akkor elmondta a valódi imáit.

Tudjátok a többi ima kötelező jellegű volt, hogy az anyja jobban érezze magát. De a valódi imájában azt mondta: - Drága Istenem, nem tudom ki vagy, de az előbb szerintem nem hozzád imádkoztam. Nem tudom hol vagy, de szerintem nem vagy túl messze. – Drága Istenem, kérlek vigyázz Skip-re, a kutyámra, mert nagyon szeretem őt, és nem vagyok mindig biztos abban, hogyan viselhetném gondját. És drága Istenem, a bátyáimra is vigyáznál? -  mert hülyék. Tinédzserek, és aggódom miattuk. Édes Istenem, az apám elhagyott minket. Talált valaki mást, elköltözik a városból, és miatta is aggódom. Megtennéd, hogy rá is vigyázol?

És ami a legfontosabb, vigyáznál az anyukámra? - mert nincs túl jól mostanában. Aggódik miattam, de igazából én aggódom miatta. Édes Istenem, gondot viselnél a világra? - mert a világ miatt is aggódom. Hallottam történeteket, és szerintem a világ most nem valami boldog.

Sok minden miatt aggódom Istenem, amiről nem tudok másokkal beszélni. Próbálok a babámmal beszélni. De csak hallgat, nem válaszol semmit. Próbálok Skip-pel, a kutyámmal beszélni, de ő folyton csak játszani akar. Ezért veled beszélek. Aggódom a világ miatt. Nem tudom mit tehetnék. Segíts nekem ezt megérteni, mert ma este fura érzés kavarog a gyomromban. Egyáltalán nem érzem jól magam. Azt érzem, hogy beteg leszek. Nem tudom mi történik velem, és ha most hallasz engem, akkor megtennéd, hogy ezt tudatod velem?

Abban a pillanatban elkezdett forogni az ágyában. Csukva volt a szeme és belekapaszkodott Annába, a rongybabájába, mert az volt az érzése, hogy az ágya elkezdett forogni. Nem merte kinyitni a szemét attól tartva, hogy talán egy szörny lapul az ágya alatt, és az forgatja az ágyát. és csak arra vár, hogy felfalhassa. Ezért nem akarta kinyitni a szemét, mégis azt érezte, hogy minden egyre gyorsabban és gyorsabban forog, mígnem azt érezte, hogy mindjárt hányni és üvölteni fog egyszerre, ami nem túl jó ötlet. (a közönség nevet) Vett egy mély lélegzetet és azt kérdezte: - Édes Istenem, valami rosszat mondtam? Megsértettelek? Drága Istenem állítsd meg ezt a forgást, mert nem bírom tovább!

És pont abban a pillanatban, amikor az anyukájának kiáltott volna, a forgás megállt. Tudta, hogy még mindig ott fekszik az ágyában, de másmilyennek érezte magát. Még mindig nem merte kinyitni a szemét, mert érezte, hogy valami megváltozott, és nem akarta látni, hogy mi történt vele. Teljesen máshogy érezte magát. Többé már nem a 10 éves Emmának érezte magát. Nem idősebbnek, hanem nagyobbnak érezte magát. Azt érezte, hogy körülötte minden egy meleg ragyogással bír. Olyan boldogságot érzett, amit korábbról nem tudott felidézni. Egyfajta megkönnyebbülés öntötte el, és az elméjében azt kérdezte: - Hol vagyok?

Erre egy hang válaszolt: - Kedves Emma, itt vagy velem. Most velem vagy.

Emma elég összezavarodva érezte magát. Az elméje száguldozni kezdett, ahogy megpróbálta összerakosgatni egymással a kirakós darabkáit, azon gondolkozva, hogy mit is mondott vagy mit is kérdezett. De mégis a következő szavak buggyantak ki a száján: - Félelmet érzek. Félek és nem tudom, hogy mit tegyek.

A hang pedig azt felelte: - Csak érzed a dolgokat. Érzed az édesanyádat, Érzed a körülötted lévő többi embert, de ez tényleg nem te vagy.

Emma ezen egy kicsikét elgondolkozott – és ismételten szólva, nem a 10 éves Emma, hanem a kiterjedt Emma gondolkozott el ezen egy pillanatra, majd azt kérdezte a hangtól: - Mit kellene most tennem?

És a hang azt válaszolta: - Pontosan azt, amit teszel. Itt lenni a Földön kislányként és élvezni minden egyes napot.

Emma most egy kicsikét felbátorodott, mert ez a hang nagyon megnyugtató volt. Tudta, hogy már korábban is hallotta, de nem emlékezett rá, hogy hol és mikor. Azt kérdezte a hangtól: - Akkor most mit kellene tennem? Mi fog történni velem?

És a hang azt válaszolta: - Fel fogsz nőni. Középiskolába fogsz járni. Le fogsz érettségizni – közepes jegyekkel – de le fogsz érettségizni.

Emma közbevágott és azt kérdezte: - Miért van az, hogy a többi gyerek nem kedvel engem? Úgy tűnik, nem tudok közéjük beilleszkedni. Miért érzem azt, hogy nagyon különbözöm tőlük?

És a hang egy mély lélegzetvétel után azt mondta: - Azért, mert más vagy, mint a többiek. Más utat választottál magadnak. Nem arról van szó, hogy a többiek nem kedvelnek téged, hanem arról, hogy nem értenek téged. Nem arról van szó, hogy bárkit is megbántanál, megsértenél, csak nem tudnak rajtad eligazodni, nem tudnak hova tenni. Még a saját anyád is aggódik miattad.

Emma azt kérdezte: - Mi fog még történni?

És a hang azt felelte: - Fiatalon férjhez fogsz menni. Ott fogod hagyni a főiskolát. Egy év után otthagyod a főiskolát és férjhez mész. Azt mondod majd magadnak, hogy folytatni fogod az iskolát, de ahelyett szülni fogsz pár gyereket, és azzal fogod tölteni az idődet, hogy felneveld őket. És majd úgy a harmincas éveid közepén a férjed meg fog halni egy autóbalesetben.

Emma ezen egy kicsit elgondolkodott, majd azt kérdezte: - Isten azt akarja, hogy ez történjen velem?

A hang pedig azt felelte: - Nem, egyáltalán nem. Ezt te választottad magadnak. Bármikor változtathatsz ezen, amikor csak akarsz, de ez az, amit választottál.

Emma azt kérdezte: - És utána mi fog történni?

A hang pedig azt mondta: - Kiábrándulsz, csalódott leszel. Depressziós leszel. Öngyilkos gondolataid támadnak, nagyon magányosnak érzed majd magad. Sok nagyon nehéz év vár rád az életedben.

Emma ezen is elgondolkodott – hogy milyen furcsa választást hozott. Majd azt kérdezte: - De ugye lesznek ott emberek, akik majd segítenek nekem?

Erre a hang azt válaszolta: - Nem, emberek nem lesznek. Egyedül fogod ezt végig csinálni. Emberek nem lesznek ott, de ott lesznek az angyalok, akik nem emberi alakban élnek, akik majd szeretnek és támogatnak, és ott lesznek neked. De ennek az egésznek a nagy részét egyedül fogod végig csinálni.

Emma vett egy újabb mély lélegzetet és eltöprengett ezen az egészen, majd azt kérdezte: - És utána mi fog történni?

A hang pedig azt válaszolta: - Miután keresztülmentél az életednek ezen a sötét szakaszán, az összes darabka elkezd majd összeállni a számodra. Elkezdesz emlékezni először is arra, hogy miért vagy itt a Földön. Elkezdesz emlékezni arra, hogy miért ezeket a tapasztalásokat választottad magadnak. Meg fogod érteni, hogy te választottad ezeket, nem büntetésként, hanem az együttérzés és a megértés miatt. Meg fogod érteni, hogy te hoztad be ezt az összes tapasztalást az életedbe, mialatt várakoztál, hogy úgy mondjam. A megfelelő időre vártál, és arra, hogy a megfelelő helyen legyél. – Emma ezt az egészet magába fogadta. Nem volt benne biztos, hogy ez jót vagy rosszat jelent. Majd azt kérdezte: És azután?

A hang így válaszolt: - Vissza fogok térni hozzád. És újra beszélünk majd. Ez körülbelül 1998-ban lesz. Valami történni fog az életedben – erre még nem hoztál választást. Lehet ez egy könyv, amit elolvasol. Vagy egy barátoddal való beszélgetés. Vagy történhet egy nagyon ijesztő helyzet az életedben, talán egy autóbaleset, ami miatt kórházba kerülsz. Még nem döntötted el, hogy ez hogy fog megtörténni. De amikor megtörténik, én eljövök és újra beszélgetek veled. Nevetünk és sírunk majd egy kicsit az életeden, aztán pedig belekezdünk a következő szakaszba.

Emma ekkor azt kérdezte: - Miért nem kezdünk bele már most? Miért kell várnunk ezzel 1998-ig?

A hang azt felelte: - Azért, mert a világ még nem áll készen erre. Mert valami történik az energia alapvető működésével a bolygón, azokkal az alapvető módokkal, ahogy az emberek ezt behozzák az életükbe. És ez még nem áll készen. Az is lehet egyébként, hogy ez meg se fog történni. Talán nem kerül rá sor. Történhet egy katasztrófa a Földön, de az is lehet, hogy tovább lép erre a következő szintre.

Emma tartott egy kis szünetet, ahogy végig gondolta a hallottakat, majd azt kérdezte: - Mi fog történni, amikor majd 1998-ban visszajössz és újra beszélgetsz velem?

A hang azt felelte: - Emlékeztetni foglak arra, Aki Vagy, és hogy miért vagy itt. És emlékeztetni foglak az összes jövőbeli potenciálodra. – A hang tovább folytatta: - Emlékeztetni foglak arra, hogy te választottad azt, hogy itt legyél a Földön – annak érdekében, hogy teremtő legyél az Új Energiában. Hogy az elsők között behozd ezt az életedbe, hogy ne csak beszélj erről, hogy ne csak gondolkozz erről, hanem hogy az elsők között alkalmazd ezt. Azért jöttél el a Földre, hogy teremtő legyél az Új Energiában.

Az emberiség iránt érzett szívbéli vágyadból és szeretetedből érkeztél ide, továbbá a saját magad iránti szeretetedből – hogy megtapasztald ezt a bámulatos nyitást. 1998 után keresztül fogsz menni egy sor tapasztaláson, ami majd kiképez és megtanít arra, hogyan legyél az elsők között tanító, hogyan legyél teremtő, hogyan élj a Földön, és végsősoron arra, hogyan legyél az elsők között  példakép, vezető és Szabvány a többi ember számára.

Emma ezen is elgondolkodott. Elkezdett emlékezni arra, hogy eleve miért is van itt. Majd azt kérdezte: - Amikor visszajössz hozzám 1998-ban, és amikor végig megyek az életem következő szakaszán, még mindig egyedül leszek? Még mindig ugyanúgy egyedül fogom érezni magam, mint most?

A hang erre azt felelte: - Nem, tényleg nem, mert most nem csak veled beszéltem, hanem másik 144.000 emberrel is. Nem leszel egyedül. Lesz egy családod. Nem egy biológiai családod, sőt, még csak nem is egy angyali családod. Hanem a Shaumbra családod. Ők is pont ugyanezen mennek keresztül, mint amin te is keresztülmész most. És majd találkozni fogsz velük. Egyesül az energiátok, miközben mindig is egymástól függetlenek és egyediek lesztek. Azért egyesülnek az energiáitok, hogy segítsetek behozni az emberiségnek ezt a következő korszakát, hogy segítsetek beharangozni az Új Energia időszakát és annak potenciáljait. Ti lesztek ennek előfutárai. A dualitáson való túllépés potenciálját, a háborúkon való túllépés potenciálját, a szenvedésen való túllépés potenciálját, annak potenciálját, hogy képes legyél egyetlen pillanat alatt meggyógyítani a testedet, és hogy képes legyél behozni, beintegrálni a valóságodba az Isteniségedet. Tehát drága Emmám, nem leszel egyedül.

Emma vett egy újabb mély lélegzetet, és elgondolkodott ezen az egészen, beleérzett ebbe, és emlékezett mindenre. Minden összeállt benne. Végül azt mondta: - Köszönöm, hogy eljöttél hozzám ma este. Holnap is visszajössz, hogy újra beszélgessünk?

És a hang azt felelte (érzelmesen): Nem. Holnap nem jövök el. Nem tehetem. Meg kell várnom 1998-at, csak utána tudok visszajönni hozzád. Nem fogsz emlékezni arra, hogy ma este beszélgettünk. Amikor visszafekszel az ágyadba, és reggel Ann rongybabáddal ébredsz majd a karjaidban, nem fogsz emlékezni a beszélgetésünkre. Még sok hosszú és nehéz év vár rád, mielőtt újra eljövök hozzád. De vissza fogok jönni, és emlékeztetni foglak a Shaumbra család energiájára.

És ez Emma története. Ez a ti történetetek Shaumbra.

Fordította: Telegdi Ildikó ~ LélekForrás ~