"Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a Fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi Lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.
Így szóltam: - Ó, Istenem, nem tudtam milyen szépek vagyunk!
Bármilyen szinten is vagy, legyen az magas vagy alacsony, bármilyen alakot is viselsz, a legszebb teremtmény vagy: igen, te.
Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság,
-Hogyan lehetséges ez? - kérdeztem.
Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, amik az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, és ami fenntartja őket, az a szeretet. Ezt mondta nekem a Fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya...
...És ahova most tartunk az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbáljanak Istenné válni. Pedig arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.
Szóval az, hogy Isten emberi részei vagyunk,...a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian - függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem - áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk."
~ Mellen-Thomas Benedict ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése