Az emberiség teremtésének Új Világában, ami most ébredezik a Földön az Új Spiritualitás befogadása következtében, vadonatúj gondolkozás van megszületőben - ami teljes egészében megváltoztatja az emberek eddigi életének bizonyos fizikai tapasztalatait. Például a házasságot.
A Régi Spiritualitás Korában sok embernek azt mondták, hogy Isten azt akarja, hogy a házasság egy örökre szóló egységet kell alkosson férfi és nő között, ha jó, ha rossz a kapcsolat - aminek a célja a szaporodás, továbbá egy családi egységekbe rendezett polgári társadalom fenntartása - ami Isten akaratát hivatott támogatni az emberiségre vonatkozóan.
Ennek a tanításnak az egyik következménye az, hogy a legtöbb vallási kultúrában egy házasság befejezése, bármilyen okból, beleértve ebbe akár a mentális, akár a fizikai kegyetlenséget - mélyen elutasítandó cselekedet. Sőt az egyik fő vallási irányzat azt tanítja a híveinek, hogy soha nem válhatnak el, és ha mégis megteszik, akkor soha többet nem házasodhatnak újra az egyház égisze alatt, illetve nem részesülhetnek az egyház szentségében, és soha nem házasodhatnak össze olyan valakivel, aki már elvált.
Sok helyen és sok kultúrában a házasságra vonatkozó szabályokat egyházi alapokra helyezik, amik aztán polgárjogi törvényekké válnak, mely törvények korlátozzák és leszűkítik a házastársak viselkedését - és ezek a korlátok egy életen át a helyükön maradnak, rögzülnek. Az egyik ilyen fő korlát az, amit az emberek "hűségnek" hívnak. A házasságban élő embereknek hűségesnek kell lenniük egymáshoz. Ami azt jelenti, hogy életük egész hátralévő részében a házastársukon kívül senki mással nem lehet szexuális kapcsolatuk - de nem személyes odaadás vagy szakrális megállapodás következtében - hanem a polgárjogi törvények értelmében.
Ez persze egyáltalán nem meglepő, hiszen a vallások rengeteg tiltást vezettek be a közösségi kultúrában sok magán természetű szexualitás tevékenységre vonatkozóan. Az általuk propagált Isteni akarat ugyanis nem engedélyezi a házasságon kívüli szexualitást, továbbá a házasság előtti szexualitást, mert ha ez mégis bekövetkezik, akkor az illető egész életében nem házasodhat meg.
És amennyiben valaki mégsem tartja be a fent leírtakat, akkor Isten és a társadalom nagyon komoly és súlyos büntetéssel sújtja. Mindezek következtében nagyon sok fiatal köt házasságot úgy, hogy nem érettek még erre az elkötelezettségre, ahogy az ezzel járó felelősségre sem, másrészről viszont nem képesek tovább eltűrni a szexualitás tiltását.
A férfi nem felsőbbrendűségének ideája, ami Isten férfiként való ábrázolásából ered, órási hatást gyakorol sok házasság forgatókönyvére. Bizonyos kultúrákban a házasságot a birtoklás és a szolgaság egyik megnyilvánulásának tartják, ahol a nő a birtokolt tárgy - a hozomány fejében - és a férfi kiszolgálása a feladata. Még a kevésbé szélsőséges látásmóddal bíró kultúrák esetében is a feleségnek "engedelmeskednie" kell a férjnek, és minden létező módon alá kell vetnie magát a férje akaratának. A férfi a "ház ura és parancsolója."
És sokan azt hiszik, hogy ez Isten "akarata."
Az Új Spiritualitás Korában, ami most van megszületőben, az emberek meg fogják érteni, hogy a házasság egy spirituális, szakrális eszköz, amit a fejlődő létezők arra használnak, hogy kijátsszák a lelkük tervét, és beteljesítsék utazásuknak azt a tervét, amiben benne foglaltatik a kölcsönösség azzal a bizonyos Másikkal, és aminek a célja a lelki gyarapodás, növekedés, és az Én folytonos újrateremtése.
Továbbá azt is meg fogják érteni, hogy az összes emberi kapcsolat megszentelt talaj, és hogy a Másikkal való bensőséges kapcsolat nagy horderejű és jelentőséggel bíró, és hogy ez a szentséges házasság kivételes jelentőséggel és következménnyel járó szerződés.
Az emberek meg fogják érteni, hogy két lélek soha nem véletlenül találkozik egymással, mert minden emberi találkozásnak célja van, és tele van ajándékokkal, és minden szívbéli egybeolvadás és lelki partnerség, legyen bármilyen rövid vagy hosszú életű, egy misztikus megállapodás kijátszásáról szól - és ez nem más, mint Isten felkérése arra, hogy a tudat tapasztaljon, és ezáltal kiterjedjen tudatosságban, megértésben, és a Létezés Isteni Esszenciájának a kifejezésében.
Ennek a tanításnak az egyik üzenete az, hogy az emberek nem úgy fognak tekinteni a házasságra, mint egy olyan alkalomra, ami arra szolgál, hogy a házasság tegye teljessé őket, vagy hogy ezen a módon hozzanak be az életükbe "valamit, ami hiányzik", hanem azért, hogy megünnepeljék azt a tényt ,hogy nem hiányzik semmi, mert mind a ketten Teljesek, Egészek és Tökéletesek Önmagukban, úgy, ahogy vannak, és hogy ennek a kapcsolatnak a varázslatos csodája által terjedjenek ki és növekedjenek a kapcsolat megélése által.
Az emberek soha többet nem fognak a biztonságérzetük megerősítésre házasságra lépni egymással, és nem fognak emiatt benne maradni a házasságban, mert meg fogják érteni, hogy az egyedüli valódi, igaz biztonság érzet nem a birtoklásban és a ragaszkodásban rejlik, és nem is abban, hogy mások birtokolják őket, és ragaszkodnak hozzájuk....és nem is a követelőzésben és az elvárásokban, sőt, még csak nem is abban a reményükben található, hogy amire szerintük szükségük van az életben, azt majd a másik fél megadja nekik...hanem abban a tudásukban, hogy minden, amire csak vágynak az életben...az összes szeretet, az összes szenvedély, minden bölcsesség, minden meglátás, felismerés, minden hatalom, minden tudás, minden megértés, minden táplálás, gondoskodás és törődés, minden együttérzés és az összes erő.....ott van bennük, saját magukban.
És akkor az emberek a házasságra egy igazi Szentséges Egyesülésként fognak tekinteni, két szerető ember egyesüléseként, mely addig fog tartani, amíg mind a ketten ezt az egyesülést választják, és nem ezért maradnak majd együtt, mert ez Isten "akarata", aminek "örökké" kellene tartani, ha jó a kapcsolat, ha rossz. Az emberek megértik majd, hogy a házasság sikerének az a mércéje, hogy mennyi benne az adás és a befogadás, a megértés és az emlékezés, a megosztás és a gyógyulás, és mindaz, amit a növekedés hozott létre.
És végezetül minden ember meg fogja érteni, hogy a házasság a csapatmunkáról szól, két olyan lélek csapatmunkájáról, akik létrehozták ezt a szentséges csapatot, hogy elvégezzék az élet szentséges dolgát, ami nem más, mint a kiterjedés, növekedés, és az Isteniség kifejezése ennek az egyesülésnek a megélésén keresztül. És akik megélik ezt a valódi szent egyesülést, tudni fogják, hogy ez az egyesülés háromágú: kettejükből és Istenből áll.
Neale Donald Walsch
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése