Kedves Olvasók!

Bizonyára többen értesültetek arról a szomorú hírről, hogy Ildikó többé nem fogja tudni vezetni a blogot ebben az életében. Emlékére továbbra is látható és olvasható marad a LélekForrás blog, ami élete egyik nagyon fontos részét képezte.

A Fény kastélya - Ildi emlékére a blog kezelőjétől

21 Shaumbra Realizáció

 

Fogadjátok szeretettel :)

Adamus a halálról, a Maui szigetén pusztító tűzről és másról

 

Fogadjátok szeretettel :) Nagy megértést ad a Maui szigetén történt pusztító tűzről, és a hasonló természeti katasztrófákról. 

Adamus a halálról, a Maui-n pusztító tűzről és még másról

Részlet a 2023. online tartott KASAMA tanfolyam kérdések & válaszok üléséből.

 

LINDA (felolvassa a kérdést): Adamus, azt mondtad, hogy halálunkkor magunkkal tudjuk vinni a testünket, amikor eltávozunk a Földről, és bármikor visszatérhetünk ide, és addig maradhatunk, ameddig csak szeretnénk. Mindig is rendelkeztünk ezzel a képességgel, vagy ez egy teljesen új dolog, a jelenlegi földi változások következtében, vagy pedig az egyéni magasabb tudatszint miatt? Ahhoz, hogy ezt megtehessük, tényleg magunkkal kell vinnünk a fizikai testünket? Kérlek tisztázd, hogy ez egy természetes dolog, hogy mindig magunkkal vigyük a fizikai testünk esszenciáját, vagy pedig ehhez a tudatos döntésünk szükséges?

ADAMUS: Mindig is meg volt ennek a potenciálja, hogy halálodkor magaddal vidd a fizikai testedet, de hadd tisztázzam ezt: - Ez nem azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében magaddal viszed a test atomjait, molekuláit, meg az összes többi dolgot – ezek nem igazán tudnak átkelni a többi birodalomba. Hanem a test esszenciáját viszed magaddal. Ha beleérzel ebbe, itt van a biológiád, aminek meg van a maga esszenciája, fénye – olyan, mint egy emlék. Ez az, amit magaddal viszel. Azt az ezzel együtt járó belső tudást, hogy milyen volt benne tartózkodni az időben, a térben, a biológiában, és ezt viszed magaddal.

A kérdés a fizikai testedről szól, arról, hogy mi a legjobb? Az, ha a halálodkor magad mögött hagyod a testedet, vagy pedig egyszerűen csak elillan, vagyis nem tart veled, hanem egyszerűen csak eltűnik? Ez nem igazán számít. Én személy szerint jobban kedvelem, ha nem hagysz magad után egy rakás csontot és húst, mert ott marad egyfajta energia rezonancia ezekben tudjátok, amikor az embereket eltemetik. Konkrétan azokban az esetekben, amikor az emberek nem tudják, hogy mi történik a halál után. A földbe temetik őket, ők pedig még sokáig ott időznek a földben. Ott van mondjuk egy csatatér, ahol sokan meghaltak, majd a földbe temetik őket. Ez az energia több ezer éven át ott marad földben, és általában egy nagy természeti katasztrófa kell, hogy történjen, ami ezt megtisztítja. Egy tűzvész, egy földrengés vagy egy áradás, ami felrázza és fellazítja azokat az energiákat és kiviszi onnan. Én személy szerint annak vagyok a híve, hogy a biológiai test elpárologjon, és – Puff! - eltűnjön, ahelyett, hogy a test a földben maradjon. Bár végeredményben ez nem annyira számít. Nem kell tudatosan azt mondanod, hogy magad mögött hagyod a csontjaidat, vagy hagyod, hogy az elillanjon. Nem kell ezt mondanod. Ez egyébként is megtörténik. De bármikor érezheted úgy, hogy ezt befolyásolni tudod, és magaddal akarod vinni.

Ez a bolygó tele van olyan területekkel, ahol nagyon erősek az energiák, mert az emberek a földbe lettek temetve. Cauldre most azt kérdezi, hogy a hamvasztás jobb dolog? A válasz pedig az, hogy igen. Sokkal hamarabb választanám a hamvasztást, mint a földbe temetést, mert a hamvasztásnál szinte minden elég. De amikor az embereket a földbe temetik… tudjátok … tegyük fel, hogy van egy őslakos temetkezési földterület, ahova a haláluk után eltemetik őket, de attól még ugyanúgy földhözkötöttek maradnak. Csak egy fél dimenzióval arrébb élnek. A fizikai testük meghalt, de ezt nem ismerik fel, és ott maradnak azon a területen, ahol továbbra is a közösségükben élnek. Mondhatni tovább folytatódik minden, csak éppen a nem fizikai birodalomban, amiről nem tudnak.

A Dél-nyugati amerikai régióban az anasazi indiánok közösen, mind egyszerre távoztak el. Voltak elméletek arról, hogy ennek egy természeti katasztrófa volt-e az oka, vagy az UFÓ-k, vagy hogy esetleg mind megmérgezték magukat. Valójában egy betegség volt az, ami az egész anasazi népességet nagyon rövid idő alatt eltörölte a Föld színéről, de ők tovább éltek pontosan ugyanazokban a sziklába vájt barlangokban, amit ők maguk építettek. Néhányan még ma is ott vannak közülük. Ha ellátogatsz oda, érezheted őket.

Cauldre most azt kérdezi tőlem, hogy ezzel mi a baj? Végsősoron a halál alkalmával át kellene kelni, tovább kellene menni. Nem kellene továbbra is itt lézengeni a Földön nem fizikai létezőkként, ami néha halálra ijeszti az embereket. Egy teljes elengedésnek, és egy teljes megújulásnak kellene történnie, mielőtt az ember visszatér egy újabb életre. Vagy ugye a te esetedben arról van szó, hogy egyáltalán nem térsz ide vissza. Hanem magaddal viszed a FényTested esszenciáját.

Tudom, hogy sok időt töltök ezzel a kérdéssel, de ez elvezet annak megértéséhez, hogy bizonyos területek miért bírnak olyan erős energiákkal, amit érezni lehet? Hogy miért vannak kísértetjárta házak? Ennek az az oka, hogy a halottak még mindig földhöz kötöttek. Vagy legalábbis egy részük. Nem kell, hogy teljesen azok legyenek, de egy részük még mindig földhözkötött. Miért van az, hogy bizonyos területeket erősen sújtanak a természeti katasztrófák? Tűzvészek meg hasonló dolgok. Azért, mert nagyon sok ott ez a hosszasan időző energia, és egy szinten azok a földhözkötöttek az elengedést kérik, akarják. Belefáradtak a régi játszmájukba, és akkor történik valami. Jön egy tűzvész, egy áradás vagy egy földrengés, ami segít felszabadítani azt az energiát.

Egyre többet és többet fogtok ebből látni a bolygón a következő években, mert ahogy Gaia távozóban van, és az emberek több felelősséget vállalnak a bolygóért, ezek az energetikai helyek, ahol sok földhözkötött van, érzékelik, hogy eljött az ideje az elengedésüknek – Gaia már nem tartja bent és nem ölelgeti ezt az összes energiát. Azt mondják: - Most már itt az ideje, hogy eltűnjünk innen! Valami történik a Földön, és itt az ideje, hogy tényleg megtörténjen a valódi átkelésünk a többi birodalomba.

Egyre több helyen fogjátok ezt látni. Cauldre a Hawaii-on, Maui szigetén most történt tűzvészről kérdez most engem. Több dolog kombinációjáról volt szó. Ott voltak a temetkezési helyek, ott voltak a csataterek, és sok bálnavadász terület is közrejátszott ebben. Nagyon sok bálnavadászat zajlott ott. Rengeteg rendkívül kegyetlen, tudatlan mészárlás történt azon a területen – amiknek az energiái a mai napig ott vannak.

Ez felvet egy kérdést – bocsánat – de ma kicsit eltérek a kérdéstől, és a saját irányomba megyek – tehát ez felveti azt a kérdést például, hogy mi a baj az állatok megölésével, ha mondjuk leölnek egy tehenet a húsáért, vagy egy bálnát az olajáért? A valódi kérdés az: - Hogy teszed ezt meg? Tisztelettel, megbecsüléssel?

Tudjátok több száz évvel ezelőtt az európai Misztérium Iskolákban az állatok szó szerint odajöttek az ajtóhoz önmagukat feláldozva, azt mondva: - Odaadom magam nektek. Felajánlom nektek a húsomat és a csontomat a szolgálatomként. Lejárt az időm. - Amikor levágtuk az állatot, akkor ezzel együtt járt egy tiszteletadás. Mély megbecsülést éreztünk az állat utazása és a saját utazásunk, valamint az ebben benne lévő energiák iránt, aminek meg volt a hatása az állatra, valamint arra is, ahogy magunkba fogadtuk és ahogy a testünkben megemésztettük a húsát. Ez rezonanciában volt a megbecsülés miatt.

De ha csak fogod magad és brutálisan lemészárolsz több száz, több ezer bálnát, vagy bármilyen másik állatot, akkor az egy vérontás, egy vérfürdő. És aggasztó látni, amit azok az emberek műveltek. Ott volt bennük az ölés iránti vágy. És ennek meg lesz a hatása, ami ott marad a földben. Megmarad azokban az emberekben, akik ezt művelték, akik később azon a területen haltak meg, majd a földbe lettek temetve. Rengeteg sok pszichikus energia van ott, amit ki kell onnan engedni. És ebből egyre többet és többet fogtok látni a bolygón. Nézd meg ennek a területnek a múltját, a történelmét, és elkezded meglátni, hogy miért pont itt történik most egy természeti katasztrófa.

Cauldre most azt kérdezi, hogy még itt is, ahol a Bíbor Kör stúdió van - Luisville-ben, Colorado-ban – volt tavaly egy pusztító tűz, ahol sok otthon leégett. Ez nem Isten haragja volt az emberek iránt, hanem a régi energiák várták az elengedést. Ezen a területen sok bányászat folyt, azt megelőzően pedig … Cauldre a megfelelő szót keresi – rengeteg sok barbár dolgot műveltek az itt élő őslakosokkal, az indiánokkal. Ez belemegy a földbe, amit valahogy ki kell onnan szabadítani. Ebben az esetben egy tűzvész pusztított.

Tehát hogy válaszoljak a kérdésre, amikor eltávozol innen, ne aggódj túlzottan amiatt, hogy a hús és a csont elillan, elpárolog. A legjobb talán a hamvasztás, a hamvak elégetése. Köszönöm. Jó hosszú választ adtam.

LINDA: Sajnálom, de ennek kapcsán automatikusan felmerül bennünk sok kérdés. Az egyik az, hogy egy ilyen szituációban, ismerve annak a területnek a történelmét, lehet-e csökkenteni ennek a bekövetkeztét?

ADAMUS: Igen. Drága Linda, szerinted erre mi a válasz?

LINDA: (kis szünet után) Tiszteletteljes elengedés?

ADAMUS: Igen, de… de pontosan ezért vagytok itt, hogy behozzátok a Fényeteket. Amikor a Fény Jelen van, az időnként még jobban felrázza a dolgokat. De általánosságban szólva, amikor Jelen van a Fény, nagyobb kegyelemben történik meg a régi energiák elengedése. Néha viszont a Fény felrázza a dolgokat, ami bizonyos mennyiségű katasztrófát okoz, de általában egy kegyelemtelibb megoldást tesz lehetővé. Azok az emberek, akik nemrégiben életüket vesztették Hawaii-on… ami még nagyon friss esemény…

LINDA: Úgy érted Maui-n.

ADAMUS. Hawaii-on, igen, Maui szigetén, kivétel nélkül mindegyikük – és a halottak száma még sokkal több lesz – kivétel nélkül mindegyikük a múltban járt ott, és előző életükben a részesei voltak egy folyamatnak, ami hozzájárult ehhez az energiához és sokan most életüket veszítették a tűzvész következtében. És ez nem a véletlen műve volt. Nem úgy volt, hogy véletlenül éppen ott volt valaki turistaként, hanem azért voltak ott, mert a részét képezték az elengedésnek és a tisztulásnak. Nagyon szomorú ezt látni vagy erről olvasni, ezt látni a hírekben, de vigyétek ezt egy másik szintre! Legyetek együttérzők és értsétek meg, hogy ez nem csak egy véletlen baleset volt. Hanem nagyon is az átfogó része volt a tisztulásnak akár a földre, akár azokra az emberekre vonatkozva, akik akkor pont ott voltak. Igen, lehet ezt jobban csinálni. Pontosan ezért van most szüksége a bolygónak a Fényetekre.

 

Fordítás: Telegdi Ildikó

ALT Sorozat 11. Shoud - 2023. augusztus 5.

 

BÍBOR KÖR ANYAGOK

ALT SOROZAT

11. Shoud ADAMUS Saint-Germain közreműködésével, Geoffrey Hoppe csatornázásában

Elhangzott a Bíbor Körben

2023.  augusztus 5-én

www.crimsoncircle.com

 

Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain.

Én is erre a pillanatra vártam egész életemben. 

(A Shoud előtt lejátszott dalra utal - 

https://www.youtube.com/watch?v=VSvP2ZszVas&ab_channel=CrimsonCircle  - 

Phil Collins – In the air tonight ) 

– Dalszöveg magyarul:

„Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzed, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel? Ó, Uram! Ó, Uram!

Ha elmondtad volna, hogy fuldokolsz, nem segítettem volna. Korábban láttam már az arcodat barátom, de azt nem tudom, hogy tudod-e, én ki vagyok? Mert ott voltam, és a saját két szememmel láttam, hogy mit tettél. Szóval letörölheted a vigyort az arcodról, mert tudom hol voltál, tudom, hogy minden hazugság volt.

Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzem, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel - Ó, Uram! Ó, Uram!

Emlékszem, emlékszem, ne aggódj, hogy is felejthetném el, ez volt a legelső és egyben legutolsó találkozásunk. De tudom miért vagy azóta is csendben, engem nem tudsz átverni. Fájdalmad nem látszik, de belülről felemészt. Tőlünk ez nem idegen.

Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzem, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel - Ó, Uram! Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam. Ó, Uram! Ó Uram!”

 

Ó, hát tényleg erre vártam sokkal jobban, mint ezt valaha is felfognátok! És nem csak, nem csak – Ó, megérkezett a tortám és a kávém! Máris visszatérünk a pillanatra egy pillanat múlva és folytatom. De – á! – köszönöm kedvesem! (megköszörüli a torkát) Ide kérném!

KERRI: Ó, bocsánat!

ADAMUS: Igen, köszönöm. Egy kis kávé. (Kerri tálcán hoz kávét és egy apró kis muffin tortát, a tetején egy gyertyával)

KERRI: Boldog Születésnapot!

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm, köszönöm!

KERRI és a KÖZÖNSÉG együtt éneklik: - „Boldog szülinapot! Boldog Szülinapot! Boldog Szülinapot drága Adamus! Boldog Szülinapot!”

ADAMUS: Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.

KERRI: Nem kell megenned. Visszaviszem.

ADAMUS: Én vagyok az egyetlen.

KERRI: Te vagy az egyetlen.

ADAMUS: Igen, igen.

KERRI: Te vagy az én egyetlenem.

ADAMUS: Igen.

KERRY: Nagyon köszönöm. Szeretlek.

ADAMUS: El kellene fújnom a gyertyát?

KERRI: Én fújjam el helyetted?

ADAMUS: Nem. (nevetés) Köszönöm. (elfújja a gyertyát) Köszönöm. (Adamus nevet) Hát igen! Milyen nagyszerű így kezdeni a Shoud-ot!

Igen, pár napja volt a születésnapom. Nagy ünneplést tartottunk a Felemelkedett Mesterek Klubjában. A terem roskadásig volt étellel, zenével, tánccal, viccelődéssel és szórakozással. Sokat játszottunk. Nekünk nincsenek olyan videóink, mint nektek, hanem csak elképzelünk valamit, amit azonnal mindenki láthat. Olyan szép, gyengéd együtt töltött pillanatokat játszottak le nekem. Az elmúlt életeim gyönyörűséges emlékeit játszották le nekem, és persze a legnagyszerűbb, amiről tényleg beszéltek, az a kristályban töltött időszakom volt. Valószínűleg ezt a történetet még nem meséltem el nektek. (Adamus nevet) Az hatalmas, epikus volt. Csapdába voltam esve, akárcsak ti most. De tényleg, az hatalmas volt! Tényleg csapdában vagytok. Erre azt mondjátok: - De hát én egy Felemelkedett Mester vagyok! – Marco, egy Felemelkedett Mester vagy. – Mit értesz alatta, hogy csapdába vagyok esve? – Azt, hogy még mindig bele vagy ragadva a csapdába.

MARCO: A fenébe is, nem!

ADAMUS: De, de, benne vagy a csapdában. Igen, igen! Csak azt gondolod, hogy nem vagy csapdában. Tudod még egy realizált Mester is börtönben lehet. Úgy értem, tényleg sok realizált Mester volt börtönben. Csak egy értelemben vagy szabad. Saját magadon belül vagy szabad. Felismered, hogy ez pusztán csak egy illúzió – a börtönnek az összes fala. De egy másik értelemben még mindig csapdába vagy esve. Még mindig be vagy oda ragadva.

MARCO: Tűzfüggöny.

ADAMUS: Tűzfüggöny?

MARCO: Tűzfüggöny.

ADAMUS: Benne vagy, vagy kijöttél belőle?

MARCO: Még benne vagyok.

ADAMUS: Még mindig ott vagy a Tűzfüggönyben?

MARCO: Tudom! De ez rendben van.

ADAMUS: Hát nincs rendben. Igazából az a kérdés, hogy még mindig ott vagy-e a Tűzfüggönyben – egy jókora nagy filozófiai vita. Még mindig ott vagy a Tűzfüggönyben? Valaha is keresztülmentél rajta? Még mindig ott vagy a Tűzfüggönyben, ahol több milliárd, több trilliárd, és még annál is sokkal több darabra hasadsz, és egyszerűen csak keresztülmész a tapasztaláson, vagy pedig most már végeztél a darabokra szakadással, és egybe hozod a fényedet? És számít ez?

MARCO: Hát most, hogy ezt így elmondod… (mind a ketten nevetnek) Hát igen, végsősoron…

ADAMUS: Lehetsz testetöltött Mester úgy, hogy közben ugyanúgy be vagy ragadva a börtönbe. De ma ebből ki fogunk szabadulni. Máris elmondom a végét. Elkezdünk abból kiszabadulni. Néhányatoknak ez sikerülni fog, mások pedig majd követni fogják őket. Ez az a pillanat, amire egész életetekben vártatok. Hm, hm, hm. Igen. (néhányan tapsolnak)

MARCO: Hu-hú!

ADAMUS: És most következzen egy kissé másfajta megbeszélés. Köszönöm.

MARCO: Ó!

ADAMUS: Igen, végeztünk. (nevetések) Egy kissé másfajta megbeszélés következik. Cauldre nagyon ideges rám, amikor ilyeneket mondok. Azt szokta mondani: - De Adamus, hatalmas ígéreteket teszel. Mi van akkor, ha nem történik meg? – Engem az nem érdekel. Én a Felemelkedett Mesterek Klubjában vagyok. (még több nevetés) Nagyon szorosan figyeljük ezt az egészet, beleérzünk az energiákba és az áramlásba, és tudom mikor áll valami tényleg készen, és a mai napon ez a helyzet.

 

Ideje kiszabadulni

Most azt mondom, hogy ez egy rendkívül eposzba illő, óriási pillanat lesz sokatok számára. Itt a kiszabadulás ideje. És ismételten szólva sokan tényleg testetöltött Mesterek vagytok, de ennek ellenére még mindig be vagytok zárva a tömegtudatnak, a térnek, az időnek és a gravitációnak a börtönébe. Erre az ALT-ra vártatok. Ez az ALT, és erről még többet is fogunk beszélni, de az ALT az, amikor ahelyett, hogy harccal kellene keresztülmenned a dolgokon, ahelyett, hogy erőfeszítéseket tennél, ahelyett, hogy küzdened kellene ennek a bolygónak az erőivel – nos az ALT ennek teljesen az ellenkezője. Pusztán a befogadás. És most elkezdjük ezt a folyamatot.

Ide tartottatok eddig is, és igen, fantasztikus bölcsességgel rendelkeztek és csodálatos létezők vagytok. De még mindig ott van az az érzés a levegőben, hogy valami történni fog. Éreztétek ezt mostanában? Valami történni fog, és nem tudjátok, hogy mi lesz az. Ahogy a dalban éneklik: - „ma éjjel a levegőben” – vagy ma délután – és ez így is van.

Jaj, én nagyon izgatott vagyok! Ez tényleg az én pillanatom, mert már elképesztő régóta együtt dolgozunk ezen, és rendkívüli haladásra tettünk szert. Ez így van. Nagyon-nagyon mélyre merültetek, ami fájdalmas.  Időnként ez tényleg fájdalmas, amikor azon tűnődsz, hogy ki vagy te, hogy vajon a helyes dolgot teszed-e, és időnként mindentől el akarsz távolodni. Sokan időnként még létezni sem akartok, mert nem tudjátok ezt kezelni. És próbálkoztok ezzel, próbálkoztok azzal. Ami egy szinten működik is, de nem az Éned és a Lelked mély megelégedettségére.

Most már itt tartunk, alig pár hónappal a Mennyei Kereszt után, és az a fény, az a tudat most sugárzik, tényleg sugárzik, ragyog benned, ami lehetővé teszi számodra, hogy még több fényt engedj be. És most már tényleg itt van az ALT ideje. És az ALT homlokegyenest az ellenkezője annak, ahogy ti és a többi ember eddig élte az életét. A múltban az volt az élő sablon, minta, hogy keményen kell dolgoznod és meghalnod, aztán pedig visszatérsz egy másik életre, ahol megint ugyanezt csinálod. És mi ezt meg fogjuk változtatni. Muszáj megváltoztatnunk. Már működésben van ennek megváltozása. Most csak ismerd fel, hogy mi történik, és fogadd azt be, engedd azt meg.

Akkor most közösen vegyünk erre egy jó mély lélegzetet!

Ez az elmúlt hónap kicsikét kihívást jelentett számomra, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy ez a múlt hónap elég kemény volt. Több vevőreklamációs hívást kaptam. (nevetés) És itt most nem a Bíbor Körről beszélek, nekik is meg vannak a maguk problémái. Itt most saját magamról beszélek a Felemelkedett Mesterek Klubjában. Elég sokan hívtatok engem.

Nagyon kemény volt ez sok évvel ezelőtt is már, amikor rengeteg kétségbeesett hívást kaptam. De a mostani hívásaitok, sokszor éjjelente a frusztrációtokról szól. Arról, hogy frusztráltak vagytok. (nevetések) És frusztrálóak. Frusztráltak vagytok. Azt kérdezitek: - Mikor fog már megtörténni? Mi fog történni? Hogyan tudok kiszállni ebből az egész dologból? Hogyan szabadulok ki ebből a testből? – A fenébe is, hányan vagytok olyanok, akiknek fájdalmaitok vannak mostanában? – Ó, Adamus, mikor lépek már túl ezen a testen? Mikor fog már megtörténni? Olyan sokat dolgoztam ezen, nyomtam, erőltettem, harcoltam, erőt alkalmaztam, lélegeztem – és mikor fog már ez megtörténni? Mikor fog ez már tényleg, igazán működni? Meddig kell még ezen a tényleg kemény, nehéz úton járnom? Mert már elképesztően belefáradtam!

Ezt hallgattam elég sokszor a múlt hónapban – ez most a szülinapi hónapom persze – és sokkal több hívás érkezett tőletek, mint bármikor. És ez jó. De most tényleg, ez jó. Most éppen azon tűnődöm, hogyan kezeljelek mindannyiótokat, de ez jó, hogy ott van bennetek – szinte már ez a harag érzése. Aztán meg rosszul érzed magad a harag érzésed miatt, hiszen egy spirituális személynek kellene lenned. Lószart! Az a harag megmozgat valamit benned. És teljesen rendben van, hogy mérges vagy és azt mondod: - Mikor fogok már kitörni ebből – úgy értem tényleg, igazán kiszabadulni ebből?! – Apránként érkeztek az áttöréseid, sok szép, mondhatni kisebb megvilágosodásod volt, de: - Mikor fogok már végre kiszabadulni ebből az egész időből, térből, testből és elméből? Már tényleg nagyon belefáradtam ebbe, és nem akarok folyton tanfolyamokra és Shoud-okra járni! Most már ennek meg kell történnie!

Tehát összegyűjtöttem a haragotokat (nevetések, és egy nő azt mondja: -Ó!) Igen, Ó! (A nő azt kérdezi: - És mit csinálsz vele?) Hogy mit csinálok vele? Ma egyenesen visszadobom rátok. (még több nevetés) Mégis szerintetek … (Adamus köhögni kezd és megütögeti a mellkasát) Miért, szerintetek mit csinálok vele? Szegény Cauldre ettől most fuldoklik.

Beleéreztem abba a haragba, összegyűjtöttem az egészet, és ez rendben van. El tudod fogadni, hogy a harag rendben van? Még egy „spirituális ember” esetében is. Tudjátok valójában több kárt okoztok magatoknak, amikor megpróbáljátok azt elnyomni, és azt mondjátok: - Ó, minden rendben lesz. Minden jól van. – Nem! Nincs jól! Nem lesz rendben! Nem azért jöttél ide ebbe az életedbe, hogy puhány legyél! Nem azért vagy itt, hogy csak megpróbálj a szeretet, a fény és az öröm lenni! Azért jöttél ebbe az életedbe, hogy monumentális változásokat eszközölj saját magadban, továbbá ezen a bolygón. A harag jó dolog. Én igazából tényleg kedvelem, mert inspirál néhányatokat.

És ez rendben van. Csak vegyél erre egy mély lélegzetet, vagy csinálj bármit – toppants a lábaddal, vagy csinálj amit akarsz – ez rendben van, hogy ott van az a harag, az a frusztráció, hogy: - Ennek most már meg kell változnia! Valaminek meg kell változnia! Nagyon belefáradtam már abba, hogy a dolgok ilyen baromi lassan haladnak. – És a jó hír az, hogy ez már történik. Úgy értem ez az egész összejön egymással egyszerre, egy időben. Itt van a Mennyei Kereszt, beérkezik a fényed. Igazából néha hátradőlök és csak nevetek – bár ti ezt minden bizonnyal nem találjátok viccesnek – hogy a saját fényetek az, ami ennyire felzaklat, felbosszant, haragra gerjeszt és befrusztrál benneteket, amitől egyszerűen csak azt érzitek, hogy valaminek meg kell változnia.

Érezz most ebbe bele egy pillanatra! Itt van nektek most ez az új szintű fény. Az Új Fény beérkezik, és ráragyog az összes régi dologra – arra az érzésre, hogy ennek a valóságnak a csapdájába ragadtál, arra az érzésre, hogy még mindig nem kapcsolódsz jobban magadhoz, az emberhez, ahogy a Lelkedhez sem – tehát ez a Fény beérkezik és felráz egy-két dolgot. És ez nem egy szép csillogó fény, mert te nem is ezt akarod. Azt akarod, hogy felrázza, megmozgassa a dolgokat, és most azonnal áttörjön, áthatoljon ezen az egészen.

Szóval ez a Fény felrázza a dolgokat, és ez egy jó dolog. Ne próbáld azt kioltani! Ne próbáld azt elnyomni! Azt a frusztráció vagy harag érzést, ezt az egész érzést, hogy a legszívesebben üvöltenél. Ha üvölteni szeretnél, akkor üvölts! Szeretnétek ezt most megtenni? (pár Shaumbra azt mondja: - Igen!) Jól van. Pár ember ettől lehet sértve érzi magát, és azt mondja: - Nem, nekünk csendesnek és nyugodtnak kell lennünk. – A picsába is, nem! Akkor most üvöltsünk együtt!

KÖZÖNSÉG: (nagy lelkesedéssel kiabál): Ááááááááááá!

ADAMUS: Azta! Sok… (nevetés) Jól van, akkor csináljuk meg még egyszer! (még több nevetés) Sok szenvedély van ebben, hatalmas vágy van ebben arra, hogy itt most tényleg megváltozzanak a dolgok, és ennek időzítése tökéletes. Ez az egész összefügg a Mennyei Kereszttel, a Fénnyel, a változással, azzal, ami most a bolygón történik. És tudjátok a bolygó most megőrül. Ezt ti is tudjátok. Oké. Van valaki, aki ezzel kapcsolatban vitába akar szállni velem? (nevetések) A bolygó megbolondul. Érdekes ezt az egészet úgy ötmillió mérföldről figyelni, az én nézőpontomból. – Azta!

Amikor látjátok ezt, ez tényleg „hűha”, ti pedig felzaklatjátok emiatt magatokat. Olyan érzés ez, hogy többé már semminek nincs értelme. Az embereknek odakint. Az embereknek. Hányan éreztétek ezt a rossz autóvezetőkkel kapcsolatban, vagy amikor elmentek vásárolni, vagy akár olyankor, amikor a TV-ben látjátok őket? A bolygó szemmel láthatóan megbolondul – ez az én professzionális elemzésem. (még több nevetés) És ez valószínűleg szintén jó dolog. Mert ha ez nem történne, ha mindenki továbbra is szolgálatkész és elégedett lenne, akkor semmi sem változna. Akkor semmi sem történne.

De most nem lehettek szolgálatkészek, előzékenyek, elégedettek. Magasabb a tudatszint a bolygón – tudjátok pár százalékponttal – mint március 22-ét megelőzően. Most azt gondoljátok: - Hát ez nem valami sok. – Pedig ez rengeteg. Ez nagyon sok. Csak pár százalékpontnyival több fény óriási hatással van mindenre.

Az egyik ilyen dolog az, hogy ez a vártnál hamarabb kitolja innen Gaia-t, mint azt ő vagy mi valaha is gondoltuk volna. Mindez rendkívül gyorsan történik. A fizikai bolygó, amin éltek, masszív változásokon megy keresztül. És ezt valószínűleg ti is észreveszitek, attól függően, hogy hol éltek, és milyen híreket olvastok – mert ez most történik. És természetesen ott vannak a riadalmat keltők, vagy azok, akik nem igazán értik azt, ami történik, mert azt mondják: - Autót vezetsz, ez itt a probléma. – és hogy – Nem szelektíven gyűjtöd a szemetet. – De nem, nem erről van szó. Gaia távozik, és hamarosan beszélni fog erről. Azt mondjátok, hogy bosszúsak, dühösek vagytok. Ha azt gondoljátok, hogy én zaklatott vagyok, akkor csak várjátok meg Gaia beszédét a Merlin Fénye konferencián. Ő aztán tényleg nagyon zaklatott, felindult, és erre minden bizonnyal alapos oka van.

Tehát távozóban van. A Fény kinyomja őt, még abban az esetben is, ha mondjuk nem akarna innen eltávozni. Tehát a Fény kitaszítja őt innen, hogy az emberek felelősséget vállaljanak a fizikai valóságért, az anyagért. Nem csak a bolygóért. Ez annál sokkal hatalmasabb. Tudjátok Gaia – még csak nem is ez az igazi neve. Ez egy ilyen kitalált név. Tudjátok mi az igazi neve? Adamah. A-D-A-M-A-H. Adamah. Ez az eredeti héber neve, de most már Gaia-nak hívják. És tudom, hogy most azt gondoljátok: - Adamah, Adamus, ugyan már! Biztosan csak viccelsz! (nevetés) Nem, ezt teljesen komolyan mondom. Az emberek eredeti biológiai sablonjára vagy mintájára vonatkozik a neve, az Adam Kadmon sablonra. Ez az eredeti neve: Adamah. De egyelőre Gaia-ként fogok rá hivatkozni.

Tehát Gaia távozóban van, a bolygó változás alatt áll, és ez azt okozza, hogy az emberek felébredjenek. Ó, és ez már történik. Az óceánok szinte már felforrnak. Vagyis eléggé felmelegszenek. Egyszóval ahelyett, hogy a saját kádadban fürdenél meg meleg vízben, csak menj ki az óceánra, és abba is beleülhetsz. És ez – legalábbis túlnyomórészt – nem azért van, mert az emberek bántalmazták a bolygót és visszaéltek vele. Nem erről van szó. Megtanuljátok, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket természetesen nem lenne szabad megtenni. Eltávolodtok a kőolaj származékoktól, de nem azért, mert azok annyira rosszak lennének, hanem azért, mert már baromira itt van annak az ideje, hogy az emberek felébredjenek és ne azt az ősrégi dolgot használják. Temérdek sok energia van ebben az én kis szülinapi tortámban, elegendő ahhoz, hogy az egész Colorado államot hónapokig ellássa árammal. Ebben az apró kis szülinapi tortámban. De erre még nem hangolódtak rá. Ami valószínűleg jó dolog, hiszen ha nem rendelkezel azzal a tudatossággal, amivel használni tudod az ebben a tortában található összes energiát, vagyis, ha nincs meg ennek az egyensúlya, akkor az határozottan nem egy jó dolog. Akkor valaki nagyon súlyosan meg fog sérülni.

Tehát most ez az egész történik, és a bolygó megőrül. És ebből még csak a jéghegy csúcsát látjátok. Mert az emberek nem tudnak kapcsolódni – nem találják a kapcsolódást – azokon a régi helyeken, amikhez eddig hozzá voltak szokva – azokhoz a dolgokhoz, amik mondhatni megadták nekik a kapcsolódási pontokat, az egyensúlyt, a komfortot. Ezért nem tudják mihez kezdjenek. Nem tudnak kihez fordulni. Így aztán szélsőségesek lesznek. Ezt valószínűleg ti is látjátok. Egy ilyen helyzetben az történik, hogy nagyon polarizáltak, nagyon szélsőségesek lesznek. Még csak nem is gondolkodnak logikusan. Tudjátok, elképesztően szélsőségesen gondolkodnak. És ez még nagyon sokáig így fog folytatódni, egészen addig, amíg nem következik be egy jelentős változás az alapvető emberi pszichológiában, emberi tudatosságban. Tehát az emberiség többi része vagy megérti, vagy nem, de ők is egy óriási váltásban vannak. Tudati értelemben nem tartanak ott, ahol ti, de bizonyos dolgokat azért megértenek. A dolgok most száguldó tempóban változnak a bolygón minden értelemben.

Az a Fény, ami elkezdett beérkezni, megváltoztatja magát a fizikát. Ahogy erről a múlt havi összejövetelünkön beszéltünk, megváltoztatja magát az atomi szerkezetet. Megváltoztatja azt, ahogy a részecskék, az atom különféle részei pörögnek, azt ahogy egymáshoz kapcsolódnak és kommunikálnak. Magszinten a Fény megváltoztatja azt, ahogy minden mindennel kommunikál. Ez egy óriási dolog! Ez hatalmas dolog!

A világ megbolondul.

 

Őrült világ

Milyen példákat tudtok mondani arra, hogy a világ megőrül? Linda, kérlek vidd a mikrofont, miközben eszem egy falatot a születésnapi tortámból. Hogyan bolondul meg a világ? Mit vettetek észre? Valaki az előbb „Donald Trump-ot” említette. (nevetések)

SCOTT: Engem teljesen elképeszt, ahogy csak végig görgetem a híreket, mert minden főcím teljes őrület számomra manapság.

ADAMUS: Igen.

SCOTT: Teljesen mindegy miről van szó, melyik oldalon található, és melyik pártot érinti. Ez mindegyikre igaz, és szinte már függőséget okoz ezt látni. Úgy értem, már maga a görgetés szó szerint függőséget okoz.

ADAMUS: És szerinted mi zajlik? Mi az…

SCOTT: Csak emlékeztetnem kell magam arra, hogy hála Istenek többé már nem vagyok rajta a bolondok hajóján. Határozottan ők vannak rajta.

ADAMUS: (nevetve) Igen.

SCOTT: És mindig – ha csak belegondolok abba, hogy most hol tartunk, tudom, hogy ezeknek meg kell történniük.

ADAMUS: Melyik az a főcím, ami mostanában teljesen megragadta a figyelmedet, és amin tényleg nevetned kellett? (Scott nevet)

SCOTT: Ó, bármelyik vádemelésről szóló főcím, történet.

ADAMUS: Hát igen. Kész őrület.

SCOTT: Tiszta őrület.

ADAMUS: Őrület. Példanélküli őrület.

SCOTT: Igen.

ADAMUS: És ami igazából történik, ha belenézel ennek az egésznek a gyökérenergiáiba – a vádemelésre hivatkozik itt Scott – a Donald Trump elleni vádemelésre.

SCOTT: Ha esetleg nem hallottatok volna róla. (nevet)

ADAMUS: Sok ember van itt, akik máshol élnek, és nem szeretik Donaldot. De mi történik itt a gyökér energiákkal? Egy amerikai elnököt megvádolnak mindenféle dologgal.

SCOTT: Nos hát…

ADAMUS: És azt még hozzá kell tennem, hogy ő az egyik politikai párt legesélyesebb befutója. (nevetés)

SCOTT: Tudom. Tudom.

ADAMUS: Nem, ez a világ nem őrült. (még több nevetés) Folytasd!

SCOTT: Ott van a hatalmi dinamika mindkét oldalon, mert Trump megpróbál hatalmon maradni mindannak ellenére, ami éppen most történik vele, és mindenki őt védi a saját oldalán, tudod, a támogatói.

ADAMUS: Igen.

SCOTT: És ez teljesen elképeszt engem, amikor látom: - Oké, mennyire könnyen rászedhetőek… mikor lesz ennek vége? Mikor hagyják már abba az emberek, hogy ilyen könnyen rászedhetőek, becsaphatóak legyenek? Tudod, nem hiszik el azt a több, mint 70 ellene felhozott vádat.

ADAMUS: Igen.

SCOTT: Ó, nem! Én még mindig benne hiszek, még mindig ő az én emberem! – Érted, ilyeneket mondanak. Na nem én, én nem mondok ilyet.

ADAMUS: Értem. (Scott nevet) Igen, És a politikától függetlenül, mert ez itt most tényleg nem a politikáról szól. Vagyis igen…

SCOTT: És ez nagyon össze van kötve a vallással is, és az összes – tudod, még mindig benne van ebben a Kereszténység.

ADAMUS: Ez nagyon nagy mértékben a hatalomról szól. Ez a nyilvánosság előtt zajló óriási hatalmi játszma, ami itt folyik. Vagyis ez igazából nem is a politikáról szól, hanem tudod arról, hogy ez polarizálja az embereket, továbbá feldühíti és felbosszantja az embereket, más embereket pedig arra késztet, hogy el akarjanak futni, menekülni ettől. És ismételten szólva ez csak egyetlen példa a rengeteg őrült dolog közül, ami most zajlik. Igen, jó.

Mit láttok még a világban, ami megőrül? Mit vesztek még észre?

Mindenki mindig mosolyog, amikor Linda odaadja neki a mikrofont. (nevetések) – Köszönöm Linda! Köszönöm. – Mit vesztek észre, hogyan bolondulnak meg az emberek?

AGGIE: Nem tudok sokat mondani a hírekről meg a hasonló dolgokról, mert nem követem a híreket.

ADAMUS: Nem követed. Oké.

AGGIE: Én a hétköznapi életben látom ezt a gyakorlati dolgokban. Többé már nem látom az értékeket és a tiszteletet.

ADAMUS: Hát igen, az értékek. Ez csak azért van, mert öregszel, vagy… (mind a ketten nevetnek)

AGGIE: Csak béna vagyok. Nem tudom. Ha körülnézek, egyszerűen nem látom az értékeket. Az emberek lelopják egymást, nem lehet rájuk számítani, nem lehet bennük megbízni. Egyszerűen csak – nem is tudom – csak azt látom, hogy már nincs ott az integritás az emberekben.

ADAMUS: Igen, vagyis ez bámulatos. És végeredményben ennek nagyon sok köze van az igazsághoz. Az emberek próbálják megtalálni az igazságot, de nem találják azt. És félig-meddig ez okozza az értékek leromlását, lealacsonyítását. Próbálnak némi értékkel bírni, de többé már nem tudják, hogy mi az, ami igaz, ezért a végén már tényleg nincsenek értékeik. Igen, és bámulatos ezt látni.

AGGIE: Igen, és sok olyan embert látok, akiket a körülményeik uralnak.

ADAMUS: Igen.

AGGIE: És nem találják a szilárd horgony pontokat saját magukban.

ADAMUS: Igen.

AGGIE: És azt meg tényleg nem tudják, hogy van beleszólásuk a dolgokba.

ADAMUS: Igen.

AGGIE: És olyan gyorsan átfordulnak, változtatják a nézeteiket, ahogy a szél fúj.

ADAMUS: Igen.

AGGIE: És ezt elég nehéz látni.

ADAMUS: Igen. Igazad van. Egyszerűen nincsenek leföldelve. De azért nincsenek, mert most minden változik. És amivel eddig leföldelték magukat, az most egyszerűen nincs ott. Annyira szélsebesen változik minden. Az emberek meg elveszettek. Olyanok, mint a sétáló zombik egy bizonyos értelemben. És akkor azok a szélsőséges dolgok vonzzák őket, amit odakint látnak – mindenféle szélsőség, amit bármelyik oldalon látnak – de a lényeg a szélsőség. Szükségük van a drámára. Szükségük van a drámából történő energia táplálkozásra. Élőnek kell érezniük magukat.

AGGIE: Sok internet keresést látok. Az emberek az interneten keresik a válaszokat. Tudod, beírják a Google-be a dolgokat. (mondja nevetve)

ADAMUS: Igen, igen.

AGGIE: Pedig olyan sok téves, félrevezető információ van odakint. Tehát letaglózza őket valami az életükben, és odakint keresik a válaszokat, és minden egyszerűen csak kétségbeejtőnek tűnik. Tudod, amikor kimész oda és…legalább tudod, én ezeket a dolgokat a környezetemben látom, ahogy az emberek próbálják kezelni az életet.

ADAMUS: Igen. És szinte már kétségbeesetten próbálnak megtalálni valami igazságot. De hol találják azt meg? Hát nem az interneten. Nem a többi embernél. És akkor ez tényleg befrusztrálja őket.

AGGIE: Igen. Számomra az volt a nagy fordulópont amikor rájötten, hogy mások nem tudják a válaszokat.

ADAMUS: Igen.

AGGIE: És szó szerint egy óriási pánikroham tört rám, amikor rájöttem, hogy én vagyok a válasz. Érted… (mondja nevetve)

ADAMUS: O-ó! (Adamus nevet)

AGGIE: Igen, o-ó!

ADAMUS: O-ó! Igen!

AGGIE: Hogy nincs mibe kapaszkodni, érted.

ADAMUS: Ennek a nagy átfogó változásnak a része, hogy az emberek elkezdenek ráébredni arra, hogy a válaszok nem odakint vannak. Úgy értem ezt sokan már sok-sok évvel ezelőtt elkezdtétek felismerni. Felismertétek, hogy a válaszok belül vannak. És ez bizony kemény dió.

AGGIE: Igen, ez velem is évekkel ezelőtt történt.

ADAMUS: Az emberiség még csak most kezdi ezt felismerni, és ez ijesztő. Tényleg ijesztő, amikor szeretnéd azt hinni, hogy léteznek olyan létezők, akik tényleg tudják a választ. Olyan fejlett létezők a bolygón, vagy Isten, vagy Jézus, vagy bárki más – aki tudja a válaszokat. És akkor az egész elkezd leomlani, és az ember hirtelen rádöbben: - Nem tudják a válaszokat. Mind bajban vagyunk. – Egészen addig, amíg fel nem ismerik, hogy ez mindig is ott volt bennük.

AGGIE: Igen.

ADAMUS: Jó. Kérnék még pár választ! Mit vesztek észre most? Hogyan őrül meg a világ?

ALICE: Helló!

ADAMUS: Szia. Örülök, hogy látlak.

ALICE: Mielőtt még elmondanám a válaszomat, csak szeretnék hozzátenni Scott válaszához, mert tudod ismersz engem és a politikához való hozzáállásomat.

ADAMUS: Igen.

ALICE: Szerintem az átláthatóság, a nyíltság az a dolog, amit a Trump dolog most a felszínre hozott, és most majd meglátjuk, hogy mi az, ami valószínűleg mindig is ott volt. Csak ezt hozzá szerettem volna tenni. Az én válaszom az, hogy Julie-val együtt Kaliforniába mentünk autóval, majd vissza, hogy meglátogassuk az anyukáját, és szentséges isten, mennyire igaz, amit a közlekedésről, a vezetésről mondtál. Mi ezt úgy hívjuk, hogy a mogorva emberek összezsúfolódása egymással, ahol az emberek mogorvák, barátságtalanok egymással, megpróbálnak beférkőzni a mogorva emberek közé, és irtó gyorsan előzgetik egymást. Ezt tartom az országúti őrületnek, ez az, amit látok. Az emberek őrülten vezetnek.

ADAMUS: Őrülten, őrülten. Igen.

ALICE: Teljesen őrülten.

ADAMUS: Igen. Van valami őrület Kaliforniában? (Alice nevet)

ALICE: Azt akarom mondani, hogy ott rosszabb a helyzet, de igazából Colorado volt az utunk legnehezebb része. Az út tele volt olyan táblákkal, hogy: - Az előtted álló út le van zárva. A bal oldali sáv le van zárva. – És mikor odaérsz, kiderül, hogy még sincs lezárva. (mind a ketten nevetnek) De mégis mindenki megállt. És ez az I-70-es úton volt. Járt arra valaki mostanában? Teljes diliház.

ADAMUS: Igen, és ez is annak a példája, hogy egyszerűen semminek sincs értelme, a pontokat már nem lehet összekötni egymással.

ALICE: Abszolút.

ADAMUS: Ez azért van, mert minden nagyon gyorsan változik. És olyankor az emberek, az emberi természetükből adódóan megpróbálnak ahhoz alkalmazkodni. Megpróbálják azt mondani: - Na jó, tegnap teljes őrület volt. A mai napnak jobbnak kell lennie. – És folyton csak alkalmazkodnak és alkalmazkodnak. De végül sokan össze fognak omlani. Egyszerűen többé már képtelenek alkalmazkodni.

ALICE: Igen, ezt látjuk.

ADAMUS: Igen. Oké.

ALICE: Mesés!

ADAMUS: Nagyszerű! Most egy kicsikét változtatok a kérdésen. Ahelyett, hogy arról lenne szó, hogy a világ megbolondul, most beszéljünk a te megbolondulásodról. Mi az, amit észreveszel magadban, ami megbolondul? Linda? Terry?

KERRI: (átkiabál a másik teremből) Mi van?! (nevetés)

ADAMUS: Terry!

TERRY: Terry-t mondtál, nem Kerri-t.

ADAMUS: Igen. (Adamus nevet)

TERRY: Én csalódottságot érzek abban – nem is tudom, hogy mondjam ezt szépen – ahogy a testem reagál a fényre, és fellazítja azt a szart, amiről nem is tudtam, hogy annyira nagyon merev. És akkor jön a kihívás – vagy a pánikba esés, vagy a befogadás.

ADAMUS: És te melyiket csináltad?

TERRY: A befogadást.

ADAMUS: Jó. Jó. És mi ez az egész dolog a testtel?

TERRY: (kis szünet után) A régi hiedelmek elengedése.

ADAMUS: Sok dolog elengedése. Ha nem bánod, hogy közbeszólok.

TERRY: Nem bánom.

ADAMUS: Sok dologról van szó. Ez a test egy idegen tárgy. Ez tényleg nem te vagy. Tudod, ez csak egy rakás biológia, ami össze lett zsúfolva egymással, ami valamennyire működik, legalábbis a legtöbb esetben, majd utána meghal. Ez a test semmiben sem különbözik attól, mintha egy fába, egy vízhűtőbe vagy bármi másba vinnéd bele saját magad. Ez biológia, vagyis ez tényleg nem te vagy, az emberek mégis már időtlen idők óta hozzászoktak ehhez. A testükkel és a biológiájukkal azonosítják magukat. Az nem te vagy. Ennyi erővel egy robotba is belevihetnéd a tudatodat. Komolyan mondom. Beletöltötted a tudatodat egy robotba, amit biológiának hívnak, amiben atomok, molekulák meg minden egyéb található egymással összezsúfolva, aztán pedig ezzel azonosítod magad. Az autódba is belevihetnéd a tudatodat, és akkor az egy élő autóvá válna.

Most az történik a testi dolgokkal, hogy jelenleg a Fény nyomja ezt az egész dolgot. Terry, ez nem a te tested. Ez biológia, ami össze lett egymással rakva, pörög-forog, a gravitáció tartja össze, és nagy szintű fény vagy tudat van benne, de ez akkor sem a tiéd. És most nyomás helyeződik a testedre, a biológiádra.

Tudod mostanában beszéltem arról, hogy valójában az történik most, hogy a Fény kitaszítja a sötétséget. Egy bizonyos értelemben a test is ebbe a kategóriába tartozik. Sok benne a sötétség, és ez tényleg nem te vagy. Ezt a terhet cipelted magaddal, és életről-életre azt gondoltad, hogy ez te vagy. De nem te vagy. És jobb, mintha egy robotba vagy egy autóba töltöd bele magad. De igazából nincs szükséged arra, hogy bármibe is beletöltődj. Lényegében csak egy Fény létező, egy FényTest vagy. Nem kell semmibe se beletöltened magad.

Itt válik mókává az egész. Eljátszhatsz ezzel, amikor test akarsz lenni, vagy egy autó, vagy egy robot, egy madár, vagy bármi más – ez mindegy. De most a Fény nyomja ezt az egész dolgot, és sokan fájdalmat éreztek és azt mondjátok: - Belefáradtam már ebbe a fizikai testbe! – Jó! Már ideje volt! Ideje azt mondanod: - Ez nem én vagyok! Aztán pedig lépj túl azon az elavult, régi gondolaton, hogy te ebbe bele vagy ragadva, és ismerd fel: - Most már játszhatok ezzel! Úgy tehetek, mintha biológiai lennék, vagy robot, vagy bármi, és engedd ki magad a biológia börtönéből! Azt mondtátok, hogy nem vagytok börtönben. De igen, a biológiátok és a környezetetek börtönében vagytok, és ez rendben is van, már amennyiben ezt felismeritek, ahogy azt is, hogy most már ideje ezen túllépnetek.

Ez az a pillanat, amire egész életekben vártatok, és most már itt tartunk. Ezért is vagyok olyan nagyon izgatott, mert itt tartunk. A legtöbben rám néztek és azt mondjátok: - Mit szedett ma be? A szülinapi tortát. Túl sok szülinapi tortát ettem valamelyik este. (Adamus nevet) Köszönöm Terri. Még kérek egy-két választ. Még kettőt. Mi az az őrület, amin keresztülmész?

SHAUMBRA 1: (nő) Azt vettem észre, hogy már nem annyira izgatnak vagy érdekelnek azok a dolgok, amik korábban érdekeltek. Egyszerűen csak…

ADAMUS: Mi volt az, ami miatt korábban izgatottságot éreztél?

SHAUMBRA 1: Hát, nagyon szerettem a munkámat.

ADAMUS: Ó!

SHAUMBRA 1: És már közel sem tartom olyan érdekesnek.

ADAMUS: Mi a munkád? Mivel foglalkozol?

SHAUMBRA 1: Üzleti oktató, coach vagyok.

ADAMUS: Á, jó.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: És miért nem tartod már érdekesnek?

SHAUMBRA 1: Mert már nem ugyanazzal az érzéssel jár.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: És talán, esetleg – hogy is mondjam ezt szépen? Nem fogom szépen mondani. (nevetések) Talán itt az ideje, hogy megszabadulj attól a régi dologtól. Nagyon sok jó bölcsességet szőttél bele azokba a rossz üzleti gyakorlatokba.

SHAUMBRA 1: Igaz.

ADAMUS: Vagy abba, hogy megpróbáltál azokhoz az emberekhez alkalmazkodni, akikkel együtt dolgozol. És aztán felismered, hogy ez tényleg nem működik.

SHAUMBRA 1: Hát nem.

ADAMUS: Többé már nem kompatibilisek veled. Itt az ideje ebből kiszállni.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: És most már kifejleszthetnél egy fenomenális Üzleti Energia Értékelést. Ahol felméred az üzletüket, az energiájukat – de nem a gazdasági vezetőképzésként a felsőoktatásban, hanem egy metafizikai módon – de valószínűleg akkor a várost is gyorsan elhagyhatnád.

SHAUMBRA 1: Valószínűleg. (mondja nevetve)

ADAMUS: De igazából vannak, akik ezen a ponton odafigyelnétek rád. Felmérnéd az energiát, beleéreznél a cég egyensúlytalanságaiba, és segítenél nekik talpra állni, újra összerakni a céget. Igen.

SHAUMBRA 1: Ez érdekelne.

ADAMUS: Igen. Milyen más szenvedélyeid voltak, amikből kifogyott a szenvedély?

SHAUMBRA 1: Leginkább erről van szó.

ADAMUS: Mik azok a dolgok, amit szeretsz csinálni az életben?

SHAUMBRA: Szeretem a kutyáimat. Szeretek velük sétálni.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Egy gyönyörű park közelében élek, és szeretek ott sétálgatni.

ADAMUS: És milyen a kapcsolatod a kutyáiddal?

SHAUMBRA 1: Jó.

ADAMUS: Igen.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Miért?

SHAUMBRA 1: Mert élvezem a társaságukat.

ADAMUS: A kutyáid te vagy. (nevet) Tényleg te vagy. Nem rajtad kívül álló létezők. A kutyáid a saját energiád kiterjesztései. Egyszerűen csak te vagy. A kutyák bámulatos módon tükrözik azt, aki vagy. És amennyiben egész elégedett vagy magaddal, akkor jó kapcsolatod lesz a kutyáddal. Továbbá ők az adás folyamatos forrásai.

SHAUMBRA 1: Igen, igen.

ADAMUS: És akkor befogadod, anélkül, hogy ettől rosszul éreznéd magad, vagy anélkül, hogy azt éreznéd: - Tudod, nem vehetek el folyton a kutyáimtól! – Micsoda? Hát ezzel csak te adsz saját magadnak.

SHAUMBRA 1: Igen.

ADAMUS: Jó. Milyen fajta kutyák?

SHAUMBRA 1: Az egyik egy Shih Tzu, a másiknak is Shih Tzu-nak kellene lennie, de szerintem inkább egy palotapincsi.

ADAMUS: Mit értesz alatta, hogy annak kellene lennie? Ja, értem, hogy annak kellene lennie. Jó, köszönöm. Még egy választ kérek az életedben zajló őrületről. Minden megbolondul, és ez egy jó dolog.

SHAUMBRA 2: (nő) Ó, kedvesem!

ADAMUS: Ennek így kell lennie. Ha nem így lenne, akkor ez azt jelentené, hogy ez az egész dolog az Apokalipszissel, a Mennyei Kereszttel kudarcot vallana. Tehát az, hogy a világ megbolondul, jó dolog.

SHAUMBRA 2: (nevetve) Akkor én őrült vagyok?

ADAMUS: Hát milyen őrület van az életedben? Érezted azt mostanában, hogy üvölteni szeretnél?

SHAUMBRA 2: Nem csak éreztem, de üvöltöttem is. (mind a ketten nevetnek)

ADAMUS: Mi miatt?

SHAUMBRA 2: A párkapcsolat …

ADAMUS: Neked megvilágosodott Mesternek kellene lenned, aki csak lebeg.

SHAUMBRA 2: Igen, annak kellene lennem.

ADAMUS: Kellene lenned. (nevet) És mégis rosszul érzed magad, mert: - Megvilágosodottnak kellene lennem, Realizáltnak kellene lennem, mégis üvölteni akarok.

SHAUMBRA 2: Igen.

ADAMIS: Mi miatt?

SHAUMBRA 2: A párkapcsolat miatt.

ADAMUS: Ó, hát a kapcsolatok, az egy szívás. Erről nagyon sokáig tudnánk beszélni. Szeretnéd megosztani velünk a személyes, bensőséges részleteket? Nem olyan a párkapcsolat, mint amit gondoltál róla? Bla-bla-bla.

SHAUMBRA 2: - Hát szerintem én tudtam. Tehát most befogadom azt, amiről tudom, hogy meg kell tennem. De ennek egyértelműen van egy kemény, fájdalmas szintje.

ADAMUS: Igen, van. Mi az igazán kemény része?

SHAUMBRA 2: Nem tudom, csak…

ADAMUS: Hűűűűűűűűhaaaaaaaa!

SHAUMBRA 2: Jaj, várj! Várj! Várj!

ADAMUS: Oké. Helyreállítás.

SHAUMBRA 2: Tekerjük ezt vissza!

ADAMUS: Helyreállítás.

SHAUMBRA: Visszatekerés.

ADAMUS: Szerencsés vagy, hogy ilyen közel vagy a toaletthez. (nevetések) És egyébként szünetet kell tartani, és meg kell mutatnom az embereknek…

SHAUMBRA 2: Máris megyek! (mondja nevetve)

ADAMUS: … online, hogy kik az újak. Nem mondunk ilyet, hogy: - Nem tudom – mert akkor tényleg nem fogod tudni, és akkor hülye leszel. Hanem azt mondod: -Még be kell fogadnom…

SHAUMBRA 2: Ez a része az őrültségnek! Ez része az őrültségnek!

ADAMUS: Még fel kell ismernem a választ. -De soha ne mondd azt, hogy: - Nem tudom, mert akkor ezt el is hiszed, és „nem tudom” – és akkor az egész életedet egy „nem tudóként” éled le – „Nem tudom” (mondja egy tompa, zsibbadt hangon) – és ez szánalmas. De mindegy, folytasd! Csak szerettem volna ezt azokkal az emberekkel tudatni, akik nem tudják, hogy: - Mi a gond azzal, ha azt mondom, hogy: - Nem tudom. Én folyton ezt mondom. –  Na akkor folytasd!

SHAUMBRA 2: Mi volt a kérdés? (nevetés)

ADAMUS: Nem tudom! (még több nevetés) A kérdés a párkapcsolat volt. Mi a valódi gond ebben?

SHAUMBRA 2: Az ismeretlentől való félelem.

ADAMUS: A múltban sokszor azzal azonosítottad magad, hogyan viselsz gondot másokra, hogyan táplálod őket, hogyan adsz nekik, és ez most megváltozik. Többé már nem teheted ezt. Sajnálom. Ez nem befogadás. Ez az, hogy egyfolytában odaadod magad, és ezzel egy lábtörlő vagy. És meg kell tanulnod, hogy nem viselhetsz gondot az egész világra, még kevésbé egy kapcsolatra. És korábban ezt a dinamikát állítottad be: - Oké, akkor ebben a kapcsolatban én leszek a gondviselő. Tényleg én fogom megtartani az irányt és az életerőt a kapcsolatunkban. – És most egy részed hirtelen azt mondja: - Én ezt többé nem csinálom! – a társad meg erre úgy reagál, hogy: - Micsoda?! – Neked meg mi bajod? Nagyon sokat morogsz mostanában. Nem törődsz velem, nem viselsz rám gondot, nem teszel meg nekem mindent. – Tudod ez azért van, mert változol, és ez egy jó dolog. Kivéve, ha az ilyen kapcsolatokat szereted.

SHAUMBRA 2: Nem igazán.

ADAMUS: Nem, nem, tényleg nem. A párkapcsolatok tényleg nagyon kemények. És általánosságban szólva a Shaumbra esetében arról van szó, hogy mindig ti vagytok annak a végén a kapcsolatnak, akik bántalmazva vagytok, akit kihasználnak. Azt gondoljátok, hogy nektek kell mindent megtennetek abban a kapcsolatban, és ennek meg kell változnia. Ez nem a befogadás. A befogadás tényleg egyensúlyt jelent.

SHAUMBRA 2: Igen, olyan érzés, mint a szar befogadása.

ADAMUS: A szar befogadása. Igaz. (mind a ketten nevetnek) És akkor mihez fogsz ezzel kezdeni?

SHAUMBRA: Fogom és eltávolítom.

ADAMUS: Én adnék neked máris egy másik tanácsot arra vonatkozóan, hogy mit tegyél ezzel kapcsolatban.

SHAUMBRA 2: Köszönöm. Köszönöm.

ADAMUS: A párkapcsolat az egyik legnagyobb probléma, és itt most kijelentek valamit. Cauldre meg fog rám, Lindára és mindenki másra is haragudni, de a párkapcsolatok, a régi típusú, a régi fajta párkapcsolatok – már nem állnak jól nektek. Tényleg nem. Annyira hozzászoktál ahhoz, hogy te vagy a szolga, a cseléd a kapcsolatban, és a vezető, de mégis hagyod, hogy kihasználjanak. Ez a Fényben nem fog működni. Nem fog. Az fájni fog. Nagyon sok őrületet fog okozni az agyadban. Azon fogsz tűnődni, hogy mi a baj veled, és hogy a dolgok és a kapcsolatok miért fájdalmasak. Ez most kitaszításra kerül, mert nincs valódi harmóniában veled. Ezt egyszerűen csak nem folytathatod tovább.

És igen, tudom milyen kemény egy kapcsolatban azt mondani: - Végeztünk. – És aztán keresztülmenni azon az összes bűntudaton – meg azon, hogy – akkor most mi lesz velem? – és – Soha senkit nem fogok találni – bla, bla, bla. És akkor a másik fél elkezd neked nyafogni meg panaszkodni, és megpróbál visszaszerezni téged. De tudod, az egyszerűen úgysem fog működni, kivéve akkor, ha kompatibilis szinten vannak – ha kompatibilis szinten vannak veled – és az sem működik, hogy majd te kompatibilissé teszed a másikat. Neki kell ehhez felemelkednie, felnőnie. És addig se bébiszitteld a másikat. Tényleg hagyd ezt abba, hogy befogadod a szart. Ebben már rengeteg részed volt, életeken át. Feláldoztad magad a kapcsolatokban, de miért is? Ezzel tényleg nem segíted a másikat, és csak nyomorulttá teszed magad.

Oké. Hát ez szórakoztató, nem? (nevetés) Annyira imádom ezt. Jól van.

Tehát ez őrület, kész őrület – köszönöm, egyelőre végeztünk. (mondja Lindának) Őrült ez a külvilág, és nem lesz kevésbé őrült. Ez továbbra is így fog folytatódni, és szeretném, ha ezt elfogadnátok, ami most történik a bolygón. Sokkal több váltás, változás és minden zajlik most, mint korábban valaha is. Az emberek nem találják többé az egyensúly pontjaikat. Meghatározott dolgokra támaszkodnak, akár egy szülőre vagy egy házastársra, egy állásra, egy gondolkodásmódra, vagy egy csoportra, amihez tartoznak. Eddig ebben találták már az egyensúlyukat, de ez többé már nem így van, mert még azok is megváltoznak.

Tehát a világ megőrül. Az emberek egy része gyógyszert szed az idegei megnyugtatására, és ez tényleg nagyon rossz út. Néhányan meg egyszerűen bemásznak egy sötét helyre saját magukon belül, behúzódnak a saját belső barlangjukba. Mert már nem képesek ezt kezelni, ezért csak visszahúzódnak magukba. Mások a szélsőségek felé mennek el. Amit ki is játszanak. Megtalálják a szélsőséges tevékenységeket, és sokszor nem is csak a politikában, hanem valami drámaiban. A drámát akarják, mert a dráma felviszi az energiaszintet, és arra emlékezteti őket, hogy életben vannak.

Tehát továbbra is ezt fogjátok magatok körül látni, és fogadjátok ezt el, legyen ez oké nektek. Legyetek ezzel rendben. És egész végig tudjátok, hogy mi az oka ezeknek a dolgoknak, és hogy a világ miért őrül meg – azért, mert beengeditek a fényeteket. (Adamus nevet) Vagyis ez a ti hibátok. (megint nevet)

 

Planetáris változás & emberi bátorság

A bolygó egy elképesztő változáson megy most keresztül. Beszéltünk már erről. Nem kell ezt részleteznem. De tényleg éppen most születik meg az új emberi faj. Ez egy bámulatos időszak a bolygón. És igen, káosz van. Rengeteg most a félelem. Nagyon sok a fájdalom – az érzelmi, fizikai fájdalom – de ezeknek mind ahhoz van közük, hogy a fény kitessékeli a sötétséget a bolygón. És ennek már itt volt az ideje. Igazság szerint már régen itt volt az ideje.

Nagyon világosan és egyértelműen elmondtam mindannyiótoknak az ebben játszott szerepeteket, ami az, hogy behozzátok azt a Fényt ide, és engedjétek, hogy kiragyogjon a bolygóra. Ez fogja a létező legnagyobb változást okozni. És igen, pontosan az a Fény, amit most kisugároztok – okozza ezt a sok fodrozódást a felszínen, ezt a sok káoszt, ezt a sok zűrzavart. De ez tényleg egy végső változás a bolygón. És végsősoron ez a valódi tudat bolygójává válik. Már nagyon régóta esedékes volt. Nagyon régóta. Az emberek már nagyon-nagyon régóta csatáznak a testükkel. Csatáznak egymással. Nem túl sok minden változott itt már elképesztő régóta, de most már változik.

A legmagasabb potenciál jelenleg az – miután megtörténik ez az átalakulási folyamat a bolygón – hogy ez a valódi tudat és a valódi szeretet bolygójává válik. És tudom, hogy néhány kijelentésem miatt nevetség, gúny tárgyává tettek sokszor. Amikor a múltban kijelentettem valamit, nem értem, hogy az emberek attól miért lettek idegesek, amikor azt mondtam: - Ez az a bolygó, ahol a szeretet, a szerelem legelőször megtapasztalásra került. – Úgy értem ez tényleg így van. Itt történt meg, hogy amikor eljöttetek ide, és szerelmesek lettetek valaki másba, és végsősoron így tanultátok meg, hogyan szeressétek magatokat. És voltak, akik ezt rendkívül sértőnek tartották: - Nem, léteznek ezek a fejlett civilizációk, tudjátok, ahonnan a szeretet, a szerelem ered. – vagy, hogy – Ez nem így van, mert Isten teljes egészében a szeretet. – Isten nem volt teljes egészében a szeretet. Isten nem volt semmi. Isten tudat volt, ami a tapasztalásra várt. Honnan is ismerhette volna Isten a szeretetet, a szerelmet, vagy akár a saját Vagyok-od – amíg te nem tapasztaltad azt meg? Ez az a régi dolog, hogy Isten soha nem látta a naplementét addig, amíg te meg nem láttad azt a saját szemeden keresztül.

Az emberek sokszor sértve, támadva érezték magukat, amikor azt mondtam: - Ez a szeretet bolygója. Ez itt történt meg legelőször. – Néha ezért jönnek ide a földönkívüliek. Megpróbálják megtalálni a szeretetet, ami ott van bennetek. A lábfejetekben van? Vagy a fületekben? A szívetekben? Hol található a szeretet? Idejönnek és végbél szondázásokat végeznek, de nem találnak semmit. Majd hazatérnek és azt mondják: - Ó, ez aztán rossz volt! Ó, de nem találtuk meg a szeretetet. (Adamus nevet) – Az összes rossz helyen kerestük a szeretetet. (nevetés, Linda grimaszol) Szia Linda! Ott van. Ó, igen, igen.

Ugyanez a helyzet a tudattal is. Ez a valódi tudat, a valódi Fény bolygója lesz, ami hatást fog gyakorolni mindenre a többi birodalomban, az univerzum többi részében. És ez egy elég hatalmas univerzum. Ez az univerzum mégis apró az összes többi nem fizikai dimenzióhoz képest. És amit itt most tesztek – és nem próbálok itt hízelegni nektek, de rátok sem akarok ijeszteni – tehát az, amit itt most tesztek a tudattal, az teljes egészében mindent megváltoztat. Ez most az új emberi faj megszületésének az ideje. És itt most nem csak a biológiáról beszélek, hanem az elméről is, valamint a tudatról, a tudatosságról is.

Vannak, aki tényleg nagyon felbosszantják magukat amikor azt mondom: - Az emberek a létező legnagyszerűbb létezők mind közül. A teremtés egészében az emberek a létező legnagyszerűbbek! – Miért bosszantják fel magukat, amikor ezt mondom? Tényleg nem értem. Nagyon felidegesítik magukat ezen a kijelentésemen. Tudom én ennek az okát. Mert abban akarnak hinni, hogy odakint léteznek fejlett civilizációk. Abban reménykednek, hogy létezik ennél több (nevetések), amit egy szinten meg tudok érteni, de nincs!

Az emberek butaságokat tesznek. Időnként tényleg nagyon sötét dolgokat művelnek. Sokszor az emberek pusztán csak elveszettek. De akkor is az emberek a létező legnagyszerűbb létezők mind közül, mert nézzétek csak meg minek tettétek ki magatokat azzal, hogy idejöttetek. Belehoztátok magatokat az időbe, a térbe, a gravitációba, a sűrűségbe, és elfelejtettétek azt, akik vagytok. Más helyeken nem tesznek ilyet. Ez itt a szélsőség, amiben vagytok. És ha képesek vagytok itt lenni, ha képesek vagytok beletölteni magatokat egy fizikai valóságba, egy fizikai testbe, és mindent elfelejteni amiatt a sűrűség miatt, ami körülvesz benneteket, ezért sok díjat, jutalmat és elismerést érdemeltek.

Hát igen, időnként csináltok hülyeségeket. De az adott körülmények tekintetében -  Dehogyis! Nem! És igen, az emberek időnként rossz irányokba tévednek. De ha most hirtelen a fátyol egésze felemelésre kerülne, ha az összes korlátozottság eltávolításra kerülne, az összes olyan dolog, mint a karma, a bűn, meg minden egyéb, az az összes fizikai, mentális, pszichológiai dolog – tehát ha a fátyol egésze felemelésre kerülne, akkor az emberek nem tennék azt, amit tesznek. De jelen körülmények között, az intenzív nyomás hatására persze, hogy megtesznek bizonyos dolgokat.

De akkor is azt állítom, hogy az emberek a létező legnagyszerűbb létezők. Az adott körülmények között hősiesek! És tudom, hogy van köztük pár igazi idióta, de összességében véve az emberek hősiesek. És ezt most azért említem meg, mert először is, ott van ez a hiedelem, hogy léteznie kell pár fejlett civilizációnak odakint. Pedig tényleg nincsenek. Talán sajnálatos módon, de tényleg nincsenek. A plejádiak sem azok. Jajjj! (nevetések) Egyáltalán nem kedvelem a plejádiakat. Egyszer majd csinálok egy ülést arról, hogy miért gyűlölöm a plejádiakat. Igen, bizony. Sokkal többször beleavatkoztak ennek a bolygónak a dolgaiba, mint bárki más. Hazugok, álnokok, hamisak, kétszínűek meg ehhez hasonlóak! Nem is akarok tovább róluk beszélni. Vagyis igazából akarok, csak Cauldre nem engedi meg nekem. (Adamus nevet) De szeretném, ha a következő dolgot figyelembe vennétek! Az emberiség most pontosan – mi pontosan benne vagyunk a fordulópontban, és nem közeledünk felé, hanem benne vagyunk ennek a bolygónak a fordulópontjában, és ennek két dologhoz van köze – a tudathoz és a technológiához.

A jövőben – és ez itt nem sci-fi, hanem ez abszolút úton van és meg fog történni – a tudat és a technológia képességeivel, továbbá a nanotechnológiával képessé válik a dolgoknak a semmiből történő létrehozása. Továbbá a technológia képes lesz létrehozni életet a többi bolygón. A technológia és a Mesterséges Intelligencia képes lesz elképesztő gyorsasággal megteremteni olyan eszközöket, amik képessé teszik az emberiség számára azt, hogy most már tényleg felfedezzék ennek az univerzumnak a birodalmait. És amikor oda kimentek, nem fogtok sok ehhez hasonló életformát, sok másik intelligenciát találni. Mert ha ezek léteznének, és fejlettebbek lennének az emberiségnél, mostanra már itt lennének-

Az emberiség jelenleg olyan áttörések határán áll, amik lehetővé fogják tenni számotokra, hogy ne kelljen beülni azokba a kis űrhajókba, és egy örökkévalóságon át utazni, hogy eljussatok a Marsra, hanem más módszerekkel fogjátok tudni ezt megtenni. Ha létezne egy fejlett civilizáció, amelyik mondjuk akár 100 évvel fejlettebb a Földnél, akkor már itt lennének. Ti vagytok azok, akik ezt megcsináljátok. Most egy kicsit eltértem a témáról, de imádom ezt csinálni.

 

Befogadás

Jelenleg, amit tesztek, a legnagyobb dolog most a számotokra Shaumbra az, hogy értsétek meg a befogadást. Sokat beszéltem erről az elmúlt pár hónapban. Mélységeiben beszéltünk erről a Keahak-ban. És ahogy tudjátok ez tényleg nagyon jól hangzik. – Ó, igen, be fogom fogadni ezt az összes ajándékot, ami mind el fog jönni hozzám. – De aztán felismered ennek a valóságát. Ez kemény, különösen akkor, ha annyira belétek ivódott az a „mindenért keményen meg kell dolgozni” dolog. Amikor nyomnod, tolnod, erőltetned kell a dolgokat, amikor be kell vetned az összes erődet, hatalmadat és akaraterődet – akkor nehéz hirtelen átkapcsolni a befogadásra. – A többé már nem kell érte megdolgoznom – módozatra, pedig most tényleg ezt csináljuk. Ez a legfontosabb dolog, és ezen egyáltalán nem kell dolgoznotok (Adamus nevet) Azt mondjátok: - Dolgozni fogok a befogadáson. – De ezzel pont a lényeget nem érted meg.

Ez nem egy birkózó verseny, és nem is arról szól, hogy megpróbálj túljárni valaminek az eszén, még a sajátodon sem. Ez egyszerűen befogadás. Ez odakint és körülötted itt mind a te energiád. Be tudod ezt most fogadni? Ez egy teljes változást jelent mindenben, abban, ahogy az emberiség élt, tovább a tömegtudatban. Még a saját realizációdon is megpróbáltál dolgozni: - Tanulmányokat fogok ezzel kapcsolatban folytatni. Megcsinálom az összes gyakorlatot, és gyakorlom a fegyelmet. – És ez mégis milyen messzire juttatott el? Nem túl messzire. Akkor most vegyél egy mély lélegzetet, és ismerd fel, hogy ez a befogadásról szól.

Hogy mit fogadsz be? Mindent. Mindent. Többé már nem teszel erőfeszítéseket. Többé már nem nyomod, már nem harcolsz érte, hanem abszolút befogadod. Igazából ez a természetes módja az energia áramlásának és mozgásának. És ez természetellenesnek fog tűnni számodra, mert eddig ennek pontosan az ellenkezőjét tetted. Az emberek ennek pontosan az ellenkezőjét teszik. Pedig a folyó így folyik, így áramlik. És te befogadod.

Beengeded azt a lényedbe. És akkor hirtelen felismered: - Nem kell nekem döntést hoznom a partneremmel kapcsolatban, és arra vonatkozóan, hogy mit tegyek. Nem kell ezen stresszelnem az elmémben: - Ó, most keresztül kell mennem a szakítás folyamatán, és mit fogunk tenni? – Befogadod az Énedet. Befogadod a saját energiádat, a saját fényedet, és akkor ezek a dolgok maguktól megoldódnak. És ez teljesen ellentétes mindazzal, amit eddig a legtöbben tettetek. Nem kell visszatérnetek a régi emberi módozathoz, ahol megpróbáltatok erre rájönni. Nem kell kitalálnod a következő munkádat. Nem kell kitalálnod a következő párkapcsolatodat. Semmit sem kell kitalálnod, kiagyalnod. Elkezded a befogadást és ez az egész pontosan ott van.

Ez tényleg furcsa, mert nem vagy ehhez hozzászokva. A túléléshez és a kemény munkához vagy hozzászokva, valamint ahhoz, hogy éppen csak elegendőd legyen. Ennek most már meg kell változnia. Ennek meg kell változnia, és szeretném ezt a 2023. augusztus 5-i Shoud-ot ennek fordulópontjára használni.

Néhányan el fogtok kezdeni ezen keresztülmenni, és megnyíltok a valódi befogadásra. Mások közületek pedig még továbbra is küzdeni fogtok ezzel, és engem fogtok hívogatni éjjelente a vevőreklamációs telefonvonalamon. – Nekem ez nem működik. Pedig dolgoztam a befogadáson. Próbálkoztam vele. – Hát pontosan ez a probléma. Hogy próbálkoztál, ahelyett, hogy egyszerűen csak befogadó lennél.

A befogadás egy természetes áramlás, és nem valami ismeretlen Istentől, vagy valami angyali tanácstól fogadsz be. Hanem Magadtól, a Lelkedtől, a Vagyok-odtól fogadsz be. Ez a létező legnagyobb dolog most, amit megtehetsz magadért, és végsősoron a bolygóért. Ebbe a bolygóba még mindig bele van ivódva a szenvedés, a kemény munka, az erőfeszítés és a csatázás – és ennek véget kell vetni. És ezt most nem csak úgy mondom. Ennek véget kell vetni, mert most már túl sok a Fény. Március 22-én kinyitottátok az ajtót a Fény számára, és ez beérkezik. És most már ez az összes többi dolog, a régi utak-módok nem fognak működni.

Nem vagytok valami jók a befogadásban, mert egyfolytában csak adtatok, adtatok és adtatok, csak dolgoztatok, dolgoztatok és dolgoztatok már nagyon régóta. És láttam, hogy a múlt hónapban néhányan befogadtatok egy keveset, csak egy kicsikét, de aztán meg lezártátok magatokat.

Szerintem a múlt hónapban néhányatokat arra kértelek, hogy tényleg engedjétek meg a befogadást, hogy lássuk, hogy megy a dolog. Vince, te voltál az egyik, ha jól emlékszem. Kérném a mikrofont odaadni Vince-nek. Hogy állsz a befogadással?

VINCE: Nagyon nehéz befogadni úgy, hogy az ember még mindig … (Linda odaadja neki a mikrofont) Oké, tehát nagyon nehéz a befogadás úgy, hogy az ember még mindig két kézzel szorítja az evezőlapátot.

ADAMUS: Igen, igen, ez így igaz. Neked műszaki mérnöki háttered van?

VINCE: Igen.

ADAMUS: Okos fickó vagy?

VINCE: Talán.

ADAMUS: Nagyon okos. Igen. Ezért a befogadás kicsit nehéz lehet, mert rögtön elkezded kielemezni, hogy: - Hogyan vagyok befogadó? Mikor vagyok befogadó? Mi erre az optimális időszak? Hajnali 5 óra?

VINCE: Nem. Már elnézést, hogy közbeszólok…

ADAMUS: Csak nyugodtan.

VINCE: … szerintem ennek az az oka, hogy kontroll mániás vagyok.

ADAMUS: Oké, rendben. Én is erre akartam kilyukadni, csak … (mind a ketten nevetnek) … éppen ezt próbáltam felvezetni. Nem akartalak hirtelen ezzel lesokkolni. Igen, és mennyire működik jól ez a kontroll a befogadásra vonatkozóan?

VINCE: Semennyire.

ADAMUS: Nem működik. És milyen érzés lenne feladni a kontrollt?

VINCE: Veszteség érzéssel járna.

ADAMUS: Ó, igen, ez ijesztő.

VINCE: Nagyon ijesztő.

ADAMUS: Igen, de hosszútávon mégis hogyan működik számodra az a kontroll?

VINCE: Ez egy másik dolog. Türelmetlen vagyok.

ADAMUS: Igen! Igen! Ez csak még jobban erősíti azt.

VINCE: Igen! Én vagyok saját magam legrosszabb ellensége.

ADAMUS: A türelmetlenség és a befogadás, hogy…

VINCE: Hát igen.

ADAMUS: Nem, igazából foghatod ezt az egészet, a kontrollt, a türelmetlenséget, a frusztrációt és az intellektuális elmés játszmákat, és ezt most azonnal a befogadásra használhatod. A befogadásra csatornázhatod. Igen, mert felismered, hogy azok a kontroll játszmák, amiket játszottál, apró kis játszmák voltak. A befogadás viszont egy óriási kontroll játék.

VINCE: Igen, igen. Most emberből átváltunk metába.

ADAMUS: Helyes. Ez így igaz. És még az olyan dolgokat is, mint a türelmetlenség, felhasználhatod a befogadásra. Te ezt most akarod, és nem akarsz ezzel várni. Nem akarsz még egy, kettő, vagy öt évet várni erre. Mert ennek tényleg most van itt az ideje.

VINCE: Még egy hetet sem akarok várni.

ADAMUS: Oké, jól van. Ez tetszik nekem! Nem akarsz ezzel még egy hetet sem várni, és nem is kell. Ez most már itt van a levegőben. Konkrétan most arról van szó, hogy engedd meg, hogy ez a befogadás megtörténjen, és ehhez egyszerűen csak teljesen nyisd meg magad, minden visszafogottság nélkül, és közben ne gondolkodj azon, hogy ezt most jól csinálod-e. Egyszerűen csak fogadd be! Ennyi. Tehát ezt az egészet, legyen szó a haragról, a félelemről, a kontrollról vagy bármiről, használd a teljes befogadásra. Jó.

VINCE: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. És azt hiszem Kerri, te következel, miközben éppen az orrodat fújod ki.

KERRI: Peter, tedd be a főcím zenét! (Adamus nevet)

ADAMUS: Hogy állsz a befogadással?

KERRI: A mai napra vártam vele.

ADAMUS: Ez tényleg tiszteletreméltó …

KERRI: És jól nézek ki!

ADAMUS: … és figyelemreméltó. Igazi inspiráció vagy. Szóval hogy állsz vele Kerri?

KERRI: (kis szünet után) Remekül! (Adamus nevet) Mesésen!

ADAMUS: Jól van. Örülök, hogy …

KERRI: Hát nem ez a létező legjobb szülinapi ajándék, hogy látsz engem?

ADAMUS: Igen, én …

KERRI: Ugye?

ADAMUS: Így van. Csak erre vártam …

KERRI: Ez a kívánságod.

ADAMUS: Most már fejezzük ezt be, hogy csak kerülgetjük itt a dolgot, mint a forró kását!

KERRI: Oké. Rendben. Komolyan.

ADAMUS: Hogy állsz a befogadással? Mi a probléma?

KERRI: Hogy mi a problémám?!

ADAMUS: Mi a problémád?

KERRI: Hát jó!

ADAMUS: Meg ne kérdezd tőlem, hogy nekem mi a problémám, mert nem fog tetszeni a válaszom.

KERRI: Mi a problémád?

ADAMUS: Miért nem csináltad meg Kerri?

KERRI: Mit miért nem csináltam meg?

ADAMUS: A befogadást.

KERRI: Az nem én voltam!

ADAMUS: De te voltál.

KERRI: Most visszadobom egyenesen az arcodba az összes legjobb gyöngyszemedet!

ADAMUS: Vagyis kikerülöd a kérdést. Kis játszmákat játszol itt. (Kerri felsóhajt) Hogy állsz a befogadással?

KERRI: (kis szünet után) Tudod, most azonnal ki kellene mennem a toalettre.

ADAMUS: Az jó lenne.

KERRI: Oké.

ADAMUS: Amikor végeztél, húzd le a WC-t! (Kerri elkezd bemenni a toalettre)

KERRI: Nyugodtan kérdezhetsz engem, amikor bent vagyok a toaletten. Csak nyugodtan! (nevetés) Vajon bent is működik a mikrofon? (még több nevetés)

ADAMUS: Látod, hogy néha mennyire… (Adamus nevet) Nem, mert az egy varázsajtó. Amikor becsukod magad mögött, akkor nem működik a mikrofon.

KERRI: (visszajön) Lindának ez nem tetszik. Akkor legyünk komolyak! Oké.

ADAMUS: Oké.

KERRI: Rendben.

ADAMUS: Hogy állsz a befogadással?

KERRI: Nagyszerűen.

ADAMUS: Mit fogadtál be?

KERRI: (kis szünet után) Furcsa álmokat.

ADAMUS: Miről?

KERRI: Hát Nazarról álmodtam, aki Jézus Krisztusnak nézett ki, mindenféle színben játszott, és trópusi volt. És azt mondta nekem, mert ült, és ott voltak vele a csodálói, és káprázatos színekben pompázott.

ADAMUS: Valaki meg akarja hallgatni ezt a sztorit? Vagy pedig … (valaki azt mondja: - Igen!)

KERRI: Igen, igen. És aztán …

ADAMUS: Nem. Nem. Nem. (Adamus nevet)

KERRI: És azt mondta nekem: - Tényleg nagyon egyedi vagy. – És erre azt reagáltam, hogy ez egyértelmű.

ADAMUS: Oké.

KERRI: Nem, nem, ez olyan volt, ö …

ADAMUS: Kerri, most már legyünk valódiak ezzel! (Kerri sóhajt egyet)

KERRI: Én nem akarok az lenni …

ADAMUS: Tegyük félre ezt az összes viccelődést, meg mindent. Te egy harcos vagy. Egy küzdő vagy. És ez egész jót tett neked eddig, legalábbis a legtöbb esetben. Ezért tényleg nagyon nehéz számodra az, hogy ezt átváltsd, és befogadó váljon belőled. És viccelődni fogsz ezzel, és játszmákat fogsz ezzel játszani. De most a saját Éned azt kérdezi tőled: - Kerri, befejezed ezt a régi játszmát? Abbahagyod azt, hogy a harcos vagy?

KERRI: Igen.

ADAMUS: Befejezed?

KERRI: Meg kellene néznünk, hogy 800 kard van-e a szekrényemben?

ADAMUS: Ühüm.

KERRI: Nem.

ADAMUS: Nem.

KERRI: Na jó, akkor végeztem ezzel, hogy harcos vagyok.

ADAMUS: Miről van itt szó? Olyan, mintha allergiás lennél a befogadásra. Miről van itt szó? És ezt most komolyan kérdezem.

KERRI: Le kell törölnöm az izzadságomat! Ó! Hát, úgy értem – oké. Nem tudom! (a közönség reakciója: -Ó! és kisebb nevetések) NEM TUDOM. (üvölti)

ADAMUS: Kényszeresen arra vágyik, hogy ott lehessen a toaletten! (még több nevetés)

KERRI: Nem, tényleg nem.

ADAMUS: Kerri, hallod a szavakat …

KERRI: Elmondom én neked! Próbáltam nem csatázni. Úgy értem tényleg keményen, nagyon keményen próbáltam nem csatázni, és azt mondtam magamnak: - Csak sétálj el! – Ismered azokat a hangokat, és a hang azt mondja: - Oké, akkor én most már ez a hippi csaj leszek, aki New Age-es, és benne leszek az áramlásban. Soha többé senki nem fog bennem semmit aktiválni. Nem akarok már csatázni! – De ezt senki sem hiszi el.

ADAMUS: De nem, Kerri …

KERRI: Oké. (suttog) Istenem, én annyira … Jézus Krisztus …

ADAMUS: Teljesen hozzászoktál ahhoz, hogy úgy kapod meg az életben azt, amit akarsz, hogy megküzdesz, megharcolsz érte. És egy jó harcos vagy. Úgy értem, ha a harcosok csapatát szeretném létrehozni, te mindenképpen benne lennél abban a csapatban. Mert tényleg nagyon, fantasztikusan jó vagy ebben. És meg van ehhez a saját egyedi stílusod, és egyszerűen csak kőkemény vagy. De neked, és a hozzád hasonló embereknek – mert vannak ilyen hozzád hasonlatos Shaumbrák – elképesztően kemény lesz ez az egész.

KERRI: Már eddig is nagyon kemény volt ez! (mind a ketten nevetnek)

ADAMUS: Tudom. Tudom.

KERRI: Mi olyan vicces? Ha-ha.

ADAMUS: Ez arról szól, hogy képes legyél elengedni azt az egészet.

KERRI: Oké.

ADAMUS: És értsd meg, hogy az egyetlen dolog, amivel szembe kell nézned, az te magad vagy, az a saját energiád. Amikor leereszted a pajzsodat, a védekezésedet, akkor nem az fog történni, hogy jönnek majd más emberek, akik majd elvesznek tőled, vagy szart adnak neked. A saját energiáddal és a saját Éneddel fogsz szembe nézni. És ez egy jó dolog. És akkor Kerri, ahelyett, hogy csatáznál, küzdenél a dolgokért, ahelyett, hogy utcai harcokba, vagy irodai harcokba, vagy bármiféle harcokba bonyolódnál bele …

KERRI: Ezt úgy mondod, mintha utcai harcokban vennék részt. De oké.

ADAMUS: De igen, azt csinálod. Azt csinálod. És egyszeriben csak felismered: - Istenem! Ez annyira könnyű! Ez egyszerűen csak áramlik, és az egész személyesen rám lett tervezve. Nem kellett ezen gondolkodnom. És ezt az egészet a saját Énem, a Lelkem, az emberi Mesterem tervezte meg előre, és ez baromira helyénvaló. – De nem juthatsz el ide azzal, hogy harcolsz a dolgokkal és …

KERRI: Oké. És azt mondod nekem, hogy dobjam bele a kardomat a tűzbe, és még így is 800 másik kard van a szekrényemben. – Ó, akkor jobb, ha újra eldobom a kardomat. Nem akarok én küzdeni. Nem akarok harcolni. – Ez kész Őrület! Teljesen mindegy hány merabh-ot hallgatok meg, most meg azzal jössz nekem, hogy: - Magaddal fogsz szembe nézni. – Hát micsoda egy kibaszottul lenyűgöző jövő!!! Köszönöm!!! Nem tudom, hogyan változtassam ezt meg. Mindig ugyanazt csinálom. Nem akarom már így csinálni! Azt meg végképp nem akarom, hogy kihívj ide!!! Soha többé nem akarom, hogy kihívj ide!!!

ADAMUS: De igen, igazából akarod. De ez egy másik történet.

KERRY: Nem, nem akarom!!! Ettől teljesen leizzadok, most is a hátamon folyik az izzadtságom!

ADAMUS: Tudom.

KERRI: Teljesen leizzadok.

ADAMUS: Oké Kerri. Vegyél egy mély lélegzetet! (Kerri sóhajt egy nagyot) Ez tényleg könnyű, de sebezhetőnek, kiszolgáltatottnak fogod érezni magad a befogadásban és a megengedésben. A munkához, a csatázáshoz és a harchoz vagy hozzászokva. Sebezhetőnek fogod magad érezni, de utána tényleg nagyon jól fogod érezni magad.

KERRI: Hát, köszönöm.

ADAMUS: És azt fogod majd mondani: - Hol…

KERRI: Egész életemben azt hallgattam, amit most mondtál nekem!!!

ADAMUS: „Hol voltál egész életemben?”

KERRI: Köszönöm.

ADAMUS: Oké.

KERRI: Mindig is ezt hallottam minden egyes kis megoldás esetére! Oké! Nem probléma! Értem!!!

ADAMUS: Jól van.

KERRI: Értem én!

ADAMUS: Köszönöm kedvesem! Imádja ezt, ahogy engem is. Szeretsz engem, ugye?

KERRI: (a másik teremből) Már nem!!! (nevetések)

ADAMUS: Oké. (Adamus nevet) Pont úgy beszél, mint egy feleség. (a közönség reakciója: -Ó!)

A következő Tad. Tad, Tad, Tad. Tad, a múlt hónapban beszéltünk arról, hogy te is hasonló vagy, mint Kerri. Igen, gyere ide! Gyere ide! (némi taps és nevetés kíséretében Érkezik Tad egy teljes boksz felszerelésben) Tehát… (Linda próbálja odaadni neki a mikrofont, amit nem tud megfogni a boksz kesztyűk miatt)

TAD: Készen állok.

ADAMUS: Tehát a múlt hónapban elbeszélgettünk.

TAD: Nem tudok egyszerre boxolni és beszélni ebbe a …

ADAMUS: Gyere, hadd legyek úriember!

TAD: Köszönöm. Köszönöm.

ADAMUS: Szóval a múlt hónapban beszéltem veled.

TAD: Igen.

ADAMUS: És azt mondtam neked: - Tudod, te egy harcos vagy. (suttogva mondja) Olyan, mint Kerri. Egy harcos vagy, és úgy érted el a dolgokat az életedben, hogy magadra öltötted a bokszoló felszerelésedet. Igen. És tudod, ez szolgált is téged. Mindenkiben, aki ezt most hallgatja, szintén ott volt az erre vonatkozó vágy, hogy megharcoljatok a dolgokért. És a harc lehet ennyire egyértelmű, mint amit itt láttok. De más módokon is lehet ám harcolni a dolgokért, amik nem ennyire nyilvánvalóak. És ez többé már nem működik. Tényleg nem. Túl sok fény van bennetek. Még ha vissza is akarnál ehhez térni, az tényleg nem fog menni. És a köztes időben pedig csak elcseszettnek fogod érezni magad.. Tehát itt van az elengedés ideje! És most meg kell, hogy kérdezzelek, hogy készen állsz arra, hogy befejezd a csatázást és a harcolást?

TAD: Igen, készen állok.

ADAMUS: Vagy ezt most csak a közönség kedvéért mondod?

TAD: Már végeztem vele. Ez egy folyamat a szívemben, a tudatosságomban és a tudatomban. Többé már nem vezetem azt az autót, ami tele van szarral a kezemen. (Adamus nevet) Érted, úgy nehéz bármit is tenni.

ADAMUS: Igen.

TAD: Még az orromat sem tudom megfogni. Úgy értem, tudod, hogy nem. Igen, elengedtem. Én Vagyok – és elengedtem – és Én Vagyok.

ADAMUS: Akkor tényleg, igazán – úgy értem az összes Shaumbra és mindenki előtt, és kifejezetten Gary előtt – hol van Gary? Gary? Elbújt a fürdőszobában. (nevetések) Igen, Kerrivel együtt. Tényleg készen állsz? És most itt állunk a színpadon - és nagyon komolyan veszem ezt.

TAD: Én is nagyon komolyan veszem.

ADAMUS: Ha rád nézek, az jut eszembe: - Mégis, hogy fogja ezt valaha is megtenni? Hogy fog átváltani a befogadás módozatba, mikor annyira nagyon hozzászokott már a csatázó módozathoz? És itt van ugye ez az üzleti vállalkozásod is, és ezen keresztülszántva akarod elérni a céljaidat. Izomerővel és a másokba belefejeléssel akarod elérni a célodat. Ezzel mihez akarsz kezdeni? Tudod, ezek a dolgok nem olyan egyszerűek.

TAD: Tudni akarja a választ?

ADAMUS: Ezek a dolgok nem jönnek könnyen. Csinálni egy üzleti vállalkozást, és látni akarod a termékedet a polcon, amiért keményen meg kell dolgoznod. Harcolnod kell érte, igaz?

TAD: Ühüm.

ADAMUS: Tehát az életedben szinte minden más dologban ott van a befogadás, kivéve ezt az egy dolgot. Mert ezen továbbra is dolgoznod kell.

TAD: Nem.

ADAMUS: Nagyon sokat fektettél ebbe bele.

TAD: Igen.

ADAMUS: Igen.

TAD: Nagyon sokat fektettem ebbe bele.

ADAMUS: Akkor ezt most már egyszerűen csak el fogod engedni?

TAD: Egy bizonyos értelemben igen. Nem!

ADAMUS: Igen. Nem.

TAD: Igen, elengedtem.

ADAMUS: Látjátok mi folyik itt? (nevetések) Háromszor tedd fel a kérdést! Az első kérdésre az volt a válasz: - Igen. – Másodjára a válasz az volt: - Hát, nem vagyok benne biztos. Harmadjára az volt a válasz: - Igen. Nem.

TAD: Az én válaszom.

ADAMUS: Oké, akkor most arra kérlek, hogy először is vegyél egy mély lélegzetet! (még nagyobb nevetés) Imádom, hogy nálam van a mikrofon. Oké. Készen állsz arra, hogy levedd a kesztyűdet? És szögre akaszd azt?

TAD: Igen, én …

ADAMUS: Állj meg! Jól van. Jól van. Azt hittem, el akartad kezdeni ezt önigazolni, megindokolni.

TAD: Nem.

ADAMUS: Akkor most próbáljuk meg újra! Készen állsz arra, hogy levedd a boksz kesztyűdet, levedd az boksz öltözékedet, véget vess a csatáknak és egyszerűen csak befogadó legyél?

TAD: Igen.

ADAMUS: Jó. Köszönöm. Gary, idehoznád? Igen. Nem fog téged hozzáverni. (Adamus nevet, ahogy Gary odahoz egy kabát fogast a színpadra, és közben odaad egy kártyát Adamusnak) Ez most szimbolikusan annak az ideje, hogy felakaszd rá a kesztyűdet. És ezt neked kell megtenned.

TAD: Megteszem.

ADAMUS: Igen.

TAD: Jól van, akkor … rendben. (Tad leveszi a boksz kesztyűjét) Oké. A kesztyűket levettem.

ADAMUS: Jó. (a közönség éljenez és tapsol) Oké, és most akaszd fel a fogasra. És a köpenyt is. (Tad leveszi a köpenyt is, és valaki közben azt kiabálja: -Vetkőzz meztelenre!) És a boksz nadrágot is! (nevetés)

TAD: A nadrágot is?

ADAMUS: (nevetve) Jól van. És arra lettem felkérve, hogy ezt olvassam fel: - Hölgyeim és Uraim, Shaumbra társaim! Én, Tad Tandler, aki a hatalom mintaképe voltam, most felakasztom a boksz kesztyűmet, és a pozitív gondolkodást, továbbá a hatalmat lecserélem a megengedésre és a befogadásra. (a közönség tapsol) - Ezt magammal viszem a Felemelkedett Mesterek Klubjába ma éjjel. Oké. Köszönöm kedvesem.

TAD: Köszönöm.

ADAMUS: Köszönöm. És Linda, itt a mikrofon.

Most ezt egy kicsit illusztrálni akartam. Ez a létező leglényegesebb változás. Ez az ALT, az alapvető ALT, hogy a harcból, a boxolásból, abból, hogy hatalommal próbáld megtörténtté tenni a dolgokat egyszerűen csak elkezdj befogadni. És ez a sebezhetőség, a kiszolgáltatottság érzésével jár, és az elméd felteszi a kérdéseket: - Mit csinálok? Teljesen megnyitom és elérhetővé teszem magam, minden védelmi rendszer nélkül? – Igen.

Itt az ideje ezt a Shaumbrával elkezdeni ezen a bolygón, hogy megtörténjen ez a paradigma váltás, ami a szenvedést is megszünteti. Amikor csatázol, akkor szenvedsz is, és ez mindenre vonatkozik. Nem csak a többi emberrel való dolgaidra, vagy arra, hogy hogyan jutsz hozzá a dolgokhoz, mert ezt az egész boxolást és harcot a testeddel is csinálod. És a gondolataiddal is. Ezt csinálod: - A saját elmédben boxolsz. Azt mondod: - Pozitívan kell gondolkodnom. – De ott vannak a negatív gondolatok is, amikkel aztán a pozitív gondolatok összeütköznek, összecsattannak. Akaszd szegre a boksz kesztyűdet és engedd el! Menjünk bele a valódi befogadás pontjába! Ez a természetes út.

Akkor vegyünk egy jó mély lélegzetet!

 

Itt van a levegőben

Most egy különleges kéréssel fordulok a stábhoz. Szeretném, ha újra lejátszanátok a nyitó zenei videót. Tudom, hogy Cauldre most vitatkozik velem: - Ez nem megengedett. – Ugyan már! Az áldásomat adom rá. És ha bárki is megkérdezi tőled, csak mondd meg neki, hogy Saint-Germain azt mondta, hogy nyugodtan le lehet még egyszer játszani. – Csak egy pillanat és máris kezdjük.

Szeretném, ha beleéreznétek ebbe! Van valami a levegőben, és ez teljes egészében így igaz. És itt van annak az ideje, hogy néhányan, még ha csak egy kevesen is, de tényleg áttörjetek ezen. Aztán a többiek is meg tudják majd tenni. Áttörni a régi paradigmákon, azon a régi beidegződésen, hogy mindenért erőfeszítést kell tennetek, és hogy mindent meg kell fejtenetek, ki kell agyalnotok, el kell tervezzetek, hogy mindenért keményen meg kell dolgoznotok, továbbá, hogy szenvednetek kell. Itt az ideje annak, hogy ez véget érjen.

A teljes tudatváltás pillanatára vártatok egész életetekben. Hallgassuk meg újra ezt a dalt. és kérném lekapcsolni a világítást.

(a videó újra lejátszásra kerül: - Phil Collins – In the Air Tonight)

„Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzed, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel? Ó, Uram! Ó, Uram!

Ha elmondtad volna, hogy fuldokolsz, nem segítettem volna. Korábban láttam már az arcodat barátom, de azt nem tudom, hogy tudod-e, én ki vagyok? Mert ott voltam, és a saját két szememmel láttam, hogy mit tettél. Szóval letörölheted a vigyort az arcodról, mert tudom hol voltál, tudom, hogy minden hazugság volt.

Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzem, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel - Ó, Uram! Ó, Uram!

Emlékszem, emlékszem, ne aggódj, hogy is felejthetném el, ez volt a legelső és egyben legutolsó találkozásunk. De tudom miért vagy azóta is csendben, engem nem tudsz átverni. Fájdalmad nem látszik, de belülről felemészt. Tőlünk ez nem idegen.

Érzem, hogy ma éjjel érkezik a levegőben, Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam, Ó, Uram!

Érzem, ahogy közeledik a levegőben ma éjjel - Ó, Uram! Ó, Uram!

Egész életemben erre a pillanatra vártam. Ó, Uram! Ó Uram!”

 

Tehát tényleg erre a pillanatra vártál az összes életedben. Ez az a pillanat, ahol meghaladjuk és túllépünk a régi kemény szenvedésen, azon, hogy harcolnunk kell a dolgokért. Erre többé már nincs szükség.

Itt az ideje a befogadásnak, ahol a saját Énedet fogadod be. Az Én Vagyok-ot, a saját Fényedet fogadod be saját magadba. Nem kell ezen gondolkoznod. Nem is akarsz ezen gondolkozni – úgy értem, nem akarsz belemenni az elmédbe – csak veszel egy mély lélegzetet és felismered, hogy ez az a pillanat. Itt van a levegőben.

Erre vártál, és most itt van. Ehhez csak annyit kell tenned, hogy megengeded és befogadod.

És onnantól teljesen másmilyen lesz az életed. Egy teljesen másfajta tudatosság ölt testet ezen a bolygón. Ezért dolgoztatok olyan keményen, de most már fejezd be ezt a munkát, és egyszerűen csak engedd ezt meg!

És akkor most szólni fog egy kis zene, és belemegyünk a befogadásba.

Vegyünk közösen egy mély lélegzetet!

 

Befogadás ~ merabh

(megszólal a zene)

Egyébként ez a zenei videó sem egy édes kis csendes dolog volt. Intenzív volt. Szenvedélyes volt. Beszéltem korábban már arról, hogy fogd a haragodat, azt, hogy át akarsz ezen ütni, hogy azt akarod, hogy ez itt most már azonnal történjen meg, a türelmetlenségedet, a frusztrációdat, és használd a befogadásod érdekében.

Igazából ez egy jó dolog, hogy eljutottál arra a pontra, hogy egyszerűen eleged lett ebből az egészből. Hogy egyszerűen többé már nem tolerálod azt, hogy: - Valaminek meg kell változnia! – Akkor most használjuk fel ezt az alkalmat arra, hogy megtörténjen ez a váltás! (megcsörren egy mobiltelefon)

És akárkié ez a mobiltelefon, az távozzon! Nem csak a teremből, hanem az egész épületből! Kérlek! Most azonnal! Bonnie! Viszlát! Nem zavarhatod meg a merabh-omat a mobiltelefonoddal! Távozz innen!

Ez komoly dolog. Erre vártatok. Nem fogom hagyni, hogy ezt valakinek a mobiltelefonja megzavarja. Épp elég elterelés van így is. Épp elég dolog van így is, ami megpróbálja elterelni a figyelmedet a saját Énedről. És én ezt nem tűröm!

Elérkeztünk ide, erre az epikus pontra. Néhányan meg fogjátok csinálni – (Adamus felsóhajt) – ezt az áttörést, a megengedést és a befogadást.

Néhányan pedig továbbra is küzdeni fogtok ezzel. De tudjátok, hogy ez érkezik. Legyetek tisztában azzal, hogy ezt közösen, csoportként csináljuk meg olyan létezők csoportjaként, akik már nagyon-nagyon régóta ismeritek egymást.

Át fogjuk fordítani a régi energiát és fényt a bolygón az elfogadásba.

A befogadáson nem dolgozol. Nem elemzed azt. Hanem egyszerűen csak megengeded.

(szünet)

Ennyi. És ha azon kapod magad, hogy küzdesz és stresszelsz ezen, vagy azon tűnődsz, hogy vajon ez működik-e, olyankor csak vegyél egy mély lélegzetet és legyél befogadó.

Hogy mit fogadsz be? Saját Magadat. Az energiádat. Pontosan azt, amit igazából mindig is akartál, hogy újra összekapcsolódj a Lelkeddel.

Most csak engedd meg magadnak, hogy befogadd!

(hosszabb szünet)

Olyan ez, mintha egy zenész lennél. És tényleg létre akartál hozni egy igazi mesterművet, egy nagyszerű zeneművet. De a régi módon ehhez ki kellett volna menned, és meg kellett volna találnod ehhez a zenészeket, akik a húros hangszereken, a fúvós hangszereken és az ütős hangszereken játszanak. Vagyis azt a sok embert, akik szükségesek egy zenekarhoz. És rengeteg sok időt kellett volna azzal töltened, hogy megpróbáld megtalálni a megfelelő embereket, aztán meg a próbákkal, a gyakorlással. Továbbá azzal, hogy megpróbáld megtalálni ehhez a megfelelő zenetermet, ahol ezt az egészet véghez tudod vinni, miközben meg kellett volna küzdened, harcolnod az összes menet közben felmerülő problémával, mint amikor például valakinek a hegedűje nem működik megfelelően, valaki más megbetegszik …

Ez a dolgok nagyon fura módon történő megtétele.

És most te vagy a karmester.

És most csak be kell fogadnod a zenekart.

Ami furcsának tűnik, mert annyira a régi dologhoz voltál hozzászokva, ahhoz, hogy keményen meg kell dolgoznod érte.

És most pedig egyszerűen csak befogadod, és hirtelen, anélkül, hogy bármit is el kellene tervezned, vagy bármi más nélkül, a zenekar tagjai egyszerűen csak elkezdenek megjelenni az életedben.

Méghozzá a finomra hangolt hangszereikkel elkezdenek megjelenni. A dobjaikkal, a billentyűs hangszereikkel, a fúvós hangszereikkel.

Egyszerűen csak elkezdenek megjelenni, és még csak próbálnod sem kell velük. Csak leülnek a helyükre. Te pedig a karmester és a teremtő szerepében találod magad.

És akkor megszólal a zene. Erőfeszítésmentesen, gyönyörűségesen.

És azon tűnődsz, hogy tényleg lehetséges kikerülni ezt az összes kemény munkát, azt az összes tervezést és szervezést, továbbá azt, hogy neked kell gondot viselned az összes apró részletre? Ez tényleg lehetséges? És egyáltalán érdemes művésznek, zeneszerzőnek és karmesternek tartanak, amennyiben nem csinálod végig ezt az egészet?

Ha egyszer elkezded meghallani azt a zenét, felismered, hogy ez ennek a módja. Hagyd, hogy eljöjjön hozzád. Nem kell ezen dolgoznod.

Valójában az történik, hogy harmóniába kerülsz a saját Lelkeddel. Minden eljön hozzád. Egyszerűen csak ott terem.

És akkor rádöbbensz, hogy mennyire fájdalmasak voltak azok a régi utak. Hogy mennyi igyekezet kellett hozzá. Hogy milyen sok szenvedéssel és erőfeszítéssel járt, és hogy milyen sok idődet elvette, lefoglalta. És még akkor, a múltban sem hangzott az az egész annyira jól, azon a régi módon. De most, a befogadásban ez eljön hozzád.

Az zene édesebb, mint ahogy ezt egyáltalán valaha is el tudtad volna képzelni. Nagyon nagy könnyedség van ebben az egész teremtésben.

Hogy miért? Azért, mert meg van az együttműködés közted, a Fényed és a Lelked között.

Minden egyes zenész a zenekarban igazából te vagy. Igazából te vagy. Nem csoda, hogy ez az egész olyan baromira tökéletes.

(szünet)

Minden harmóniában van egymással. Minden együtt teremt. Ez a befogadás. Ez az, amikor benne vagy az áramlásban.

(szünet)

Óriási változást hozunk itt létre, de már nagyon régóta készültünk erre. Ez egy hatalmas váltás, és bármennyire is csodálatos, még mindig meg vannak a maga kihívásai, mert annyira hozzászoktál a dolgok régi módon való megtételéhez. És vissza fogsz majd ahhoz térni.

Tad, vissza fogsz majd ahhoz térni és megpróbálod újra felvenni a boksz kesztyűdet, de én ebben meg foglak állítani. Kerri, te is megpróbálod majd újra kerülgetni a forró kását, elkerülni a szembesülést, ahol nem nézel szembe a valódi kérdéssel. De én leszögezlek, leszorítalak téged egészen addig, ami el nem kezded a befogadást, amíg el nem kezdtek testetöltött Mesterként élni itt örömben és könnyedségben.

De ehhez az kell, hogy elengedjétek azokat a régi utakat, módokat, ahogy eddig csináltátok a dolgokat.

Ahogy már mondtam, a befogadásban aktívan részt veszel a saját teremtésedben. De többé már nincs szükség arra az összes tervezésre, pozitív gondolkodásra és reménykedésre, hogy aztán csak csalódj amiatt, hogy az nem működik.

Ez egyszerűen csak itt van a számodra. És néha még csak nem is kell azt kérned. Néha nem is kell tudnod, hogy mi az, ami ott van, és aztán elkezded felismerni ennek szépségét és tökéletességét.

Nem kell a Lelkedet szólítanod és megmondanod neki, hogy mire van szükséged. Hiszen már eleve jobban tudja, mint te. Tehát most már tényleg csak annak van itt az ideje, hogy fogadd ezt be.

Ne mondd meg a Lelkednek, hogy ezt mikorra akarod, ahogy az apró részleteket sem. Mert azzal megint egyenesen visszatérsz a dolgok régi módon való megtételéhez, ami a kemény munkát, az erőfeszítést, a kontrollálást jelenti. Ezt fejezd be, és egyszerűen csak legyél befogadó.

(szünet)

Amit itt most tesztek, az egyértelműen hatással lesz a saját életedre, és arra is rá fogtok jönni, hogy ez messzire belemegy az álmaidba.

Nagyon kíváncsi vagyok erre az Ezer Álom munkára, amit Olivia csinál, arra, hogy ez hogyan tükröződik az álmaidban. Mert tudjátok az álmaitok egy részében - keményen dolgoztok. Ezek mindössze téged képviselnek a nem fizikai birodalmakban, ahol kemény munka, küzdelem, csatázás, menekülés és üldözés folyik.

Mi történik akkor, amikor ezt abbahagyod, és egyszerűen csak befogadó vagy?

Akkor mi történik az álmaidban? Mi történik az előző életeidben? Mi van akkor, ha ők is a részévé válnak ennek a befogadásnak az egész folyamatának? Csak egy kis célzás: Muszáj ezt tenniük.

Mi történik, amikor abbahagyják a csatázást és a szenvedést?

Vegyél egy mély lélegzetet és kérlek, fogadd be most a saját Lelkedet! Ez ilyen egyszerű.

Cauldre valamelyik nap azt kérdezte tőlem: - Mi a különbség egy olyan ember között, aki egész nap csak a kanapén ücsörög és egész álló nap videójátékokat játszik? Ők nem csak befogadnak? – És azok között, aki valóban befogadnak? Hatalmas különbség van a kettő között.

Mert ők igazából nem ebben a valóságban tartózkodnak, hanem menekülnek előle. A menekülés egy formájában vannak. Igazából csak pazarolják, vesztegetik az idejüket. És ha megnézzük azokat a videójátékokat, amikkel egész nap játszanak, mit csinálnak a játék közben? Csatákat vívnak, harcolnak, vagy a szélsőségekig tesztelik magukat.

Ez nem azt jelenti, hogy egész nap csak ücsörögni fogsz és videójátékokat játszol. Hanem azt jelenti, hogy részt veszel abban, ami eljön hozzád.

Amikor az egész zenekar, az összes zenész megjelenik, akkor tenned kell valamit. Akkor kezdeni akarsz velük valamit – zenét szerezni, táncolni, vagy legyen szó bármiről.

Igen, ez azt jelenti, ahogy ugyanúgy aktívan benne leszel a saját teremtésedben, csak most már nem kell azzal küzdened, nem kell azt nyomnod, erőltetned, nem kell magad kifárasztanod, lemerítened. Most már egyszerűen csak együtt táncolsz és áramolsz, siklasz vele.

Ez a különbség. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap csak henyélsz és lopod a napot. Hanem azt jelenti most már, hogy azzal, ami eljön hozzád, teremtesz.  Tapasztalsz vele, és kifejezed magad vele.

Tényleg ez a létező legnagyobb tudatváltás.

Az egy dolog, hogy behozod ide a Fényt a többi birodalomból, de most már használd ezt erre a fajta váltásra. Ez a … (Adamus nevet) Cauldre mindig kihívásokat intéz hozzám, amikor ilyen merész kijelentéseket teszek, pedig ez nem is egy merész kijelentés. Ez az abszolút igazság, hogy jelenleg ezen a bámulatos tudati váltáson mentek keresztül, és ez végsősoron majd sok mindenki másra is hatással lesz.

Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet és fogadd be az Énedet!

(hosszabb szünet)

Ez az a pillanat, amire egész életedben vártál – itt és most.

(hosszabb szünet)

Ez az a pillanat, amikor a saját Lelked, a FényTested, az esszenciád most már be tud jönni.

Mert többé már nincs ott az ellenállás, vagy az a gondolat, hogy ezért meg kell harcolnod, vagy ki kell ezt érdemelned, méltóvá kell rá válnod. Nem, ez pontosan itt van most.

(szünet)

Arra kérlek, hogy jegyezd meg ezt az időpontot, amikor megtudtad, hogy készen állsz erre.

(szünet)

Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet és fogadd be az Éned jóságát és kegyelmét.

(szünet)

Szerintem mindannyian tudtátok, hogy valami érkezik, hogy valami történni fog. Azon tűnődtetek, hogy mi lehet az, mi fogja ezt a változást vagy váltást okozni. Hát erről szólt ez az egész.

Akkor most közösen vegyünk egy mély lélegzetet! Egy jó mély lélegzetet!

Hát nem fura? Itt vagytok és most befogadtok, és azt érzem, hogy nagyon sokan máris kezdeni akartok valamit ezzel. Irányítani akarjátok, meg akarjátok mondani neki, hogy mit csináljon. – De ne tegyétek ezt!

Jól van. Egy jó mély lélegzet! Csak engedd ezt lenni! Jó.

Akkor még egyszer köszönöm a születésnapi köszöntéseteket! Most visszamegyek a Felemelkedett Mesterek Klubjába, Tad kis megjegyzésével arra vonatkozóan, hogy szegre akasztotta a boksz kesztyűjét.

És ezzel be feledjétek, hogy: - Minden jól van a Teremtés egészében. Köszönöm. (a közönség tapsol)

 

Fordította: Telegdi Ildikó – LélekForrás – http://lelekforrasblog.blogspot.com/

  

 Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná anyagilag is a Shoudok fordítását, a következő bankszámlaszámon megteheti:

 OTP BANK Zrt. 11773339-00984762

 Minden eddigi és ezt követő támogatást szívből köszönök. ~Telegdi Ildikó