Bashar - másokról
KÉRDEZŐ: Hogyan változtathatnám meg a nézőpontomat a
körülöttem lévő emberekkel kapcsolatosan, kifejezetten azokkal kapcsolatosan,
akikkel „negatív” élményeim vannak?
BASHAR: Először is úgy, hogy nem címkézel fel semmit a
valóságodban „negatívként”. Mert amikor ezt teszed, ezzel egyetértesz velük, és
továbbra is fenntartod ezt a meggyőződést, igaz?
KÉRDEZŐ: Igen.
BASHAR: Nos, ha valaki tesz valamit, amit te a valóságodban
észlelsz, mondjuk, ha egyenesen rád irányítják a támadásukat – tudva azt, amit
az előbb elmondtunk – vagyis hogy te a róluk alkotott saját verziódat teremted
– akkor valahol a tudatod egy részében egyet kell, hogy értsél a feléd intézett
támadás igazságával ahhoz, hogy ezt ezen a módon észleld. Tudjuk, hogy
rendelkeztek a megfigyelés képességével, ami egy semleges, objektív látásmódot
jelent, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a másik ember lehet negatív
attól, hogy te nem vagy az. De a lényeg az, hogy nem veszed azt a szívedre,
amennyiben tudod, hogy ennek semmi köze hozzád. Az egyetlen oka annak, ha ez
hatást gyakorol rád az az, ha egyetértesz azzal, hogy hatást gyakorol rád, mert
igaznak tartod. Érted?
Szeretném ezt most illusztrálni egy dologgal! Mi a kedvenc
színed?
KÉRDEZŐ: A kék.
BASHAR: Rendben. Ha valami kéket viselnél magadon, és valaki
odamenne hozzád, és azt kezdené mondani neked, hogy: - Utálom a pirosat! És
utálom, ami rajtad van! – Nem értenéd a viselkedését. Azt gondolnád: - Ennek
semmi értelme. Ennek semmi köze hozzám. Biztosan nem normális ez az ember.
Biztosan valaki másról beszél. -És semmilyen hatással nem lenne rád, mert
számodra nem lenne semmi értelme a mondandójának. Érted? Nem támadna valódi
érzelmi reakciód erre az egészre. A lényeg pedig az, hogy ha mégis érzelmi
reakciód támad valakinek a feltételezett feléd irányuló támadására, akkor az
azt jelentené, hogy a róluk alkotott verzióddal visszatükrözteted saját magad
számára, hogy az énednek van egy olyan része, aki így érez saját magaddal kapcsolatosan.
Máskülönben semmiféle reakciód sem támadna. Egyszerűen csak megfigyelő lennél.
Azt mondanád: - Ó, érdekes! És mennél tovább a dolgodra. De ha reakciód támad,
az azt mutatja, hogy: - Hé, van egy részed, aki ezt, amit rád mondanak,
teljesen elhiszi! Igaznak hiszi! – És akkor ezzel most mihez akarsz kezdeni?
Így azt mondod: - Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy nem szeretem
magam teljesen. És amikor ide eljutsz, akkor talán elkezded azt látni, hogy a
másik feléd játszott viselkedése megváltozik, hiszen az történt, hogy
megváltoztattad a róluk alkotott verziódat a saját valóságodban, és most már
azt fogják visszatükrözni neked, hogy teljesebben szereted magad. Attól a másik
még továbbra is folytathatja a sértegetését vagy kötözködését, a játszmáit
mindenki mással, de te csak azt a verzióját fogod bevonzani, ami most már azt a
saját magad iránti szeretetedet fogja tükrözni, amit korábban nem adtál meg
magadnak. Kezded érteni? Látod, hogy ez
egyfajta árnyék játék?
KÉRDEZŐ: Igen, és ez az egész nagyon körmönfont, különösen
akkor, ha ott van veled az illető a szobában….
BASHAR: Különösen akkor, amikor azt képzeled, hogy ott van
veled valaki a szobában. Emlékezz! Ez nem a valóság! Ez nem a valóság. Ez a te
valóság tapasztalásod. De nem az empirikus valóság. Hanem pusztán csak egy
szimbóluma annak a valóságnak, amit te teremtesz magadnak önmagad
megtapasztalására. Tehát csak azért, mert úgy tűnik, hogy „ott van valaki veled
a szobában”, igazából nincs ott. Mert ő a saját szobájában tartózkodik, talán
pont a rólad alkotott verziójával. A kérdés tehát az, hogy te mit szeretnél
megtapasztalni a saját szobádban, hiszen a te szobádban egyedül csak te
tartózkodsz. Teljesen függetlenül attól, hogy ez az egész minek látszik, csak
te vagy ott a szobádban.
Ismered a Star Trek TV sorozatot? És az eszközt, amit a
sorozatban Holodeknek hívnak? Érted, hogy ott az összes többi ember csak egy
hologram?
KÉRDEZŐ: Igen, intellektuális szinten értem.
BASHAR: Ó, ez a válaszod nagyon elnyerte a tetszésemet.
(nevetés) Nem akarlak megsérteni, vagy megítélni, de ez a válasz a teljes
megfutamodás. Amikor valaki ezt mondja, hogy „intellektuálisan értem”, akkor
ezzel gyakorlatilag azt jelenti ki, hogy: - „Nem vagyok biztos benne, hogy
tényleg, igazán tudni akarom azt, amit mondasz.” – Vagyis ezzel ellököd
magadtól az elképzelést. Mert valójában pontosan tudod, hogy miről beszélek,
mélyen a szívedben, mélyen a lelkedben. Csak az a helyzet, hogy arra
tanítottak, hogy félj attól, hogy ezt jó alaposan szemügyre vedd.
KÉRDEZŐ: Magától a hologram elképzelésétől félek, vagy annak
lényegi megélésétől?
BASHAR: Igen, mert tudod te is, és a legtöbben pont ezt
teszitek. Amikor egy ilyen helyzetben vagy, félsz ezt túlságosan közelről
meglátni, és azért féltek ettől, mert azt tanították nektek, hogy amit más
emberek mondanak rólatok, az akár igaz is lehet. És te jó ég! Az bizony
förtelmes lenne! – Tudsz követni? Azért félsz ebbe a dologba mélyen belenézni,
mert attól félsz, hogy amit mondanak rólad, az igaz. És akkor mi lenne? De én
azt mondom neked, hogy amit mások mondanak rólad, az soha nem igaz. Mert csak az igaz, amit te igaznak tartasz
saját magad számára. Érted?
KÉRDEZŐ: Igen, és nagyra értékelem ezt az emlékeztetőt.
Mielőtt eljöttem volna erre a tanfolyamra, az volt a kérésem, hogy segíts nekem
meglátni azokat a blokkjaimat, amik megakadályozzák, hogy a teljes
potenciálomat éljem. Megtennéd, hogy megvilágítod előttem a Lelkem
megállapodását és célját az életemben?
BASHAR: Egyértelműen ez volt az egyik dolog, amiről úgy
döntöttél, hogy ebben az életedben szert akarsz tenni erre a dologra, ami
önmagad értékelése, nagyrabecsülése, szeretete – az ellentétes vélemények
közepette. Annak igazságában akarsz hinni, aki Te vagy, vagy pedig valaki más
igazságában akarsz hinni, aminek semmi köze hozzád? Melyiket választod?
KÉRDEZŐ: A saját igazságomban hiszek.
BASHAR: Rendben. Akkor továbbra is ezt választhatod. És
bármikor, amikor úgy érzed, hogy félelmet érzel annak hatására, amit valaki más
mond rólad, vagy azon kapod magad, hogy reagálsz a másik rólad alkotott
véleményére, akkor tudd, hogy ez egy újabb lehetőség számodra, hogy érezd az
értékességedet, hogy higgy magadban, és hogy megértsd, hogy sokszor, amikor
valaki olyat mond neked, ami ellened való támadásnak tűnik, olyankor valójában
azt mondják neked, hogy bennük is ugyanez a félelem él. És ezt a félelmüket
pusztán rád vetítik. És ezzel lehetőséget adnak neked arra, hogy eldöntsd, hogy
amit mondanak, az igaz-e számodra. És ekkor megteheted, hogy egy hatalmas teret
tartasz számukra, amiben megengeded nekik, hogy eldöntsék, hogy ennek továbbra
is igaznak kell-e lennie az ő számukra. Vagyis ekkor szereted őket, amiért
adtak neked egy lehetőséget arra, hogy még jobban szeresd magad. Érted?
KÉRDEZŐ: Igen, nagyon köszönöm.